Még a HRT elkezdése előtt igyekeztem utánaolvasni mindennek, ezért lélekben felkészültem, hogy a mellnövekedés fájdalmas. Namost majdnem 6 hónapnál tartok, és alig fájtak. Ami fura, hogy nőni nőnek, de ha meg is nyomom őket, egy nagyon picit érzékenyek, de konkrétan fájdalmat nem érzek. Alapvetően mindig jól bírtam a fájdalmat, lehet, hogy magas az ingerküszöböm, és ezért? Valaki tapasztalt ilyet?
Próbáltam infót keresni a neten, és egy ember azt írta, hogy a legoptimálisabb helyzet az, ha az illető kasztrálva van vagy GNRH antagonistát használ, és injekcióként juttatja a szervezetébe az ösztrogént. Így tovább is tart a növekedési folyamat, és elvileg az eredmény is jobb. Említi, hogy a spiro és az androcur nem elég jó, habár az utóbbi jobb az előbbinél, mert a herék megléte még így is okoz némi tesztoszterontermelést.
Na amit én furcsállok, hogy miért számít például hogy milyen módon juttatja a szervezetébe az egyén az ösztrogént. Én mezei Estrimax/Androcur kombón vagyok, rendszeresen csináltattam vérvételt, és a tesztoszteronszintem hibahatáron belül volt, és az ösztrogénszintem is tökéletes.
Sokan írják, hogy váltottak injekcióra, mert az hatékonyabb. Abban az esetben értem, hogyha a tabletta hatóanyagát teljesen lebontja az emésztőrendszer, de elvileg arra törekszik mindenki, hogy a vérében egy bizonyos koncentrációt elérjen, nem? Ha meg azt sikerül, akkor lényegében nem mindegy, hogy hogyan teszi azt?
A másik ugye a tesztoszteron. Ha meg is vannak a herék, de a véremben gyakorlatilag annyi tesztoszteron van, mintha kasztrálva lennék, nem ugyanaz? Nem is beszélve arról, hogy nem csak a herék állítják ezt elő, mert minden nő szervezetében is van egy minimális mennyiség.
A másik a progeszteron; legalább annyi forrás állítja, hogy felesleges, mint amennyi azt, hogy szükséges... Ezzel kapcsolatban van valami végső igazság?
Picit meg vagyok kavarodva, ha valakinek van valami infója ezzel kapcolatban, hálás lennék, ha megosztaná.