Sziasztok!

Szeretném megosztani Veletek a történetemet, mert szerintem nem "szokásos" TS sztori.
Kíváncsi vagyok hogy vannak-e köztetek (vagy egyáltalán Magyarországon) olyanok mint én. (Néhány külföldi példáról már hallottam.)
Lehet hogy hasznos lesz a történetem mások számára is, gondolok itt elsősorban a "kezdő" FtoM-ekre.
Ahogy a címben is megjegyeztem, ez egy "Female to Male to Female" történet. Nőnek születtem, férfi lettem egy időre és végül visszatértem a női nemhez. Egyszerűen arról volt szó hogy egy idő után elmúltak a transzszexuális érzéseim. Egy ideig teljes szívemből azt gondoltam hogy ez az én utam, hogy férfi vagyok belül és kívül is azzá kell lennem hogy boldog legyek, de később elmúltak az érzéseim, és már rég nőként élek megint. Ja és most boldog vagyok így...
Ez egy figyelmeztetés is szeretne lenni annak akit érint, hogy a transz érzések el tudnak múlni, akkor is ha ez nehezen hihető a transition elején.

Szóval már gyerekkoromban is szerettem a fiús játékokat, a technikai dolgokat, és főleg a lányokat. Magasra megnőttem, versenyszerűen sportoltam, divatba jött hogy illegális szereket is használunk az edzéshez, ettől még jobban változott a testem meg a gondolkodásom is. Elkezdtem úgy érezni, hogy férfi szerepben tudnék kiteljesedni és szerelmi kapcsolatban is férfi akarok lenni. Ez az érzés rövid idő alatt teljesen eluralkodott bennem, másra se tudtam gondolni már csak erre. Elkezdtem úgy érezni hogy mindig is fiúnak éreztem magam, szóval időben visszatekintve is bemagyaráztam magamnak hogy én mindig fiúnak éreztem magam tulajdonképpen. (Most ezt már máshogy gondolom, minden gyereknél normális hogy vannak fiús és lányos dolgai is, de erre az ember TS-ként hajlamos szelektíven emlékezni.)
A mellem nem igazán volt probléma. Kicsi volt eredetileg is, kemény edzéssel sikerült "leégetni" gyakorlatilag a nullára. Elkezdtem szúrni a tesztoszteront és megcsináltattam a hivatalos névváltást. Ez akkor még nagyon nehezen ment, mert a hivatalok még alig találkoztak TS-ekkel és csak a teljes műtét után akarták megadni a hivatalos névváltást. Lehet hogy én voltam az első akinek ezt akkor sikerült elintéznie. Abban az időben még sorkatonaság is volt és az új nevemmel engem is behívtak sorozásra, ez hatalmas élmény volt, a papírjaimat bemutattam nekik, nagyot néztek és alkalmatlannak nyilvánítottak. (De volt olyan sorstársam is, aki nem mondta el a sorozáson hogy TS, csak polgári szolgálatot választott.)
A péniszképzést nem csináltattam meg, sokat kutattam de arra jutottam hogy egyszerűen nem tudnak rendes péniszt csinálni. Vagy valódi lesz és nagyon kicsi vagy rendes méretű de nem reális. Úgy éreztem hogy engem egyik változat sem elégítene ki, ezért ezt halogattam. Ma már azt mondom hogy szerencsére.
Évekig éltem ebben az állapotban gyakorlatilag férfiként aztán az érzéseim fokozatosan elmúltak. Leálltam a tesztoszteronnal, visszanövesztettem a hajam és ugyanazt az utat megjártam visszafelé a hivataloknál ezúttal úgy mint egy MtoF. (Megjegyzem így másodszorra már sokkal könnyebb volt, rutinosan elintéztem elég gyorsan.
Mindent egybevéve szerencsésnek érzem magam hogy nem operáltattam magam szét és tulajdonképpen így visszanézve az egészet nem bántam meg, sok tapasztalatot szereztem. Vajon hány ember mondhatja el magáról a világon hogy kétszer is nemet váltott életében. Pozitívan fogom fel az egészet de alapvetően felesleges volt ez a "kitérő" az életemben és hát, sokkal rosszabbul is sikerülhetett volna.

Érdekelne, hogy van-e itt hasonló sorsú ember. Írhatnak FtoM-ek is, de bevallom, őket szeretném lebeszélni a transitionról. Biztos vagyok hogy lehet úgy nőként élni hogy az ember kielégítse a "férfias" oldalát is, nemváltás nélkül. Az MtoF-ekkel kapcsolatban nem tudom mit gondoljak, imádom a nőket tehát legszívesebben biztatnám őket de lehet hogy náluk is elmúlik a TS érzés egy idő után, nem tudom.

Szia!

Örülök, hogy megosztottad ezt a történetet! Én úgy tudtam, hogy hivatalosan nem lehet kétszer nemet váltani, vagy másodszorra különleges engedélyekkel. A nemváltás tényleg olyan dolog, amit komolyan át kell gondolni és igazából nem tudhatjuk előre az eredményt, még az általam erősen vitatott RLT végig vitelével sem.
Ami viszont nem tetszett, hogy túlságosan magadból indultál ki és ez elbizonytalaníthat másokat. Elhiszem, hogy te így érzel, de nagyon sokfélék vagyunk és kicsi az esélye, hogy van hozzád hasonló. Nyilván vannak olyanok, akik a sok kérdőjel ellenére megtalálják a boldogságukat a született nemükben, de a transzszexualitás létező dolog és te ezt megkérdőjelezted!

bigcat beküldte:
Szia!
Én is köszönöm, hogy leírtad az utadat. Tényleg hasznos, elgondolkoztató. Ahogy Mel írta, sokfélék vagyunk, és ismerni-tudni a sokféleségről biztonságot, önismeretet és önbizalmat ad.

Először az jutott eszembe, hogy az ilyen "kacskaringós" utaknak akár (nem csak és kizárólag persze) az is lehet a háttere, oka, hogy kevés információnk van. Így éles határt húzunk, EZ és AZ között. Mintha csak két véglet lenne, és vagy ide, vagy oda kell besorolni magunkat. Mert a társadalom ezt kéri, és ez annyira beleivódik a személyiségünkbe, hogy végül saját gondolatként értelmezzük. (Ezt most általánosan értem, bármilyen címkére, nem is kell az emberi szexualitás témakörben mozogni.)

DE!

Szerintem nem lebeszélni kell az embereket a transitionről, hanem elválasztani egymástól és megismertetni velük a transition különböző részleteit*, a sokszínűséget, azt a tényt, hogy különböző utakat járunk be, és a közös hegycsúcs az "embernek lenni".
És pont ezért tök jó, hogy megosztottad a történetedet, mert így egy fokkal nyitottabbak leszünk - akik olvassuk - a világra, a másmilyenre, megismerjük azt az oldalt is.
De a transzszexualitás megkérdőjelezhetetlen, attól még létező jelenség: vannak olyanok, akikben egyszerűen olyan erős a nemi diszfória, hogy egyszerűen képtelenek a születésükkor odabiggyesztett nem szerint élni. Miért? Csak. Így érzik. Azért fontos, hogy komolyan vegyük a transzszexualitást, és tágabban értelmezve, az egész transz közösséget, mert így az érintettek nem süllyednek bele önmagukba - a stressz, az elkeseredettség önmarcangolást hoz, elkapkodott döntéseket. Azt vallom, a transzszexualitás létezik és ez csak egy állapot, nem baj, hanem a társadalmon belüli súrlódások, feszültségek azok! (mert ugye szokás beszólni egymásnak, megjegyzéseket tenni, ami egy idő után felgyülemlik és végül...)
Jó lenne, ha Magyarországon is elindulna valami mozgolódás, mint amit külföldi fórumokon, oldalakon látok - többek között a binaritás megkérdőjelezése, árnyalatok keresése, a nemi kifejezés és a nemi identitás szétválasztása stb.

*Akik nem mozognak transz (direkt nem írok transzszexuálist, mert van itt még egy halom más címke is, szép nagy ernyő alatt) körökben, legyenek transzok vagy cisz emberek, mindegy - azoknak értelemszerűen nincsenek ismereteik; gyakran azt hiszik, hogy ez az egész azt jelenti, hogy X-et betolják egy műtőbe, aztán amikor kitolják, mert Y-ként jár-kel a világban. Nincsenek ismereteik arról, hogy a nemi identitás, a biológiai nem, a nem kifejezése és a szexuális orientáció négy egymástól független dolog. Nem tudják, hogy nem csettintésre változnak a dolgok (épp tegnap világosítottam fel egy srácot; piszok tudatlan volt, számomra buta és bizarr kérdésekkel, de talán most már egy fokkal színesebben látja az egészet). Tanítani kell őket, nem irányítani/lebeszélni/stb.

Én tiszteletben tartom azokat, akik másképp el sem tudják képzelni az életüket, akik nagyon szenvednek attól, ahogy besorolták őket születésükkor, és egyértelmű bináris haladási irányuk van (férfiból-nő, nőből-férfi). És azokat is, akik 'folyékonyabbak'.

Saját példának csak annyit tudok hozni, hogy amikor először találkoztam a transz témával, rögtön a transzszexualitás ugrott elém. Kellett a személyes ismeretség, mások és önmagam felfedezése, a pinkvanilla/transvanilla.hu és külföldi oldalak, fórumok látogatása, hogy megtanuljam a T sokszínűségét, hogy rájöjjek, nem vagyok az a "klasszikus transzszexuális" alkat.

FtMtF,... Van olyan ismerősöm, akire pont ez a rövidítés illik. Sokat beszélgetünk, és mindig azt mondja: ő ezt fejben, gondolatok szintjén elrendezi és így áll hozzá az élethez, nem érdeklik a külsőségek.
Nálam pedig nemi kifejezés szintjén él a második F; alkalomszerűen szívesen hordok női ruhát, mert ha már megbarátkoztam az agyammal, akkor kevésbé feszengek az öltözködés miatt, az már csak megjelenés, önkifejezési mód, "amitetszik".

Ha a társadalom nem várná el a férfi-nő binaritást, talán kevesebben lennének transzszexuálisok? Talán igen, talán nem. Talán akkor is lesznek olyanok, akik mindenképp változni szeretnének. Abba nem szólhatunk bele, hogy mások saját magukat hogyan helyezik el a világban. Nem szeretem, ha mások felcímkéznek engem vagy megkérdőjelezik a létezésemet, ezért én sem címkézek másokat vagy hiszem azt, hogy lebeszélhetem őket valamiről.

A lebeszélést én sem értékelem, de csak mint témába illő: pár hónapja megismertem egy FtMtF embert aki a "detransition"-t nem mint visszatérés, hanem mint továbblépés, az útja egy következő szakaszaként írja le. Emiatt nem is vette fel a korábbi nevét, hanem újat választott. Indokként azt mondta mikor kérdeztem, hogy úgy érzi, női szerepben az önkifejezés szélesebb spektruma fogadott el társadalmilag, mint férfi szerepben. Nőkhöz vonzódik főleg és szerintem a férfi szerepet túl korlátozónak érezte. Ja és mint érdekesség, amennyire tudom semleges névmást használ (they) és nem azonosítja magát bináris nőként.

MoonEyes beküldte:
És ő orvosi szakvéleményt kapott arról, hogy transzszexuális, és a férfi identitás lelhető fel benne a női helyett?

(A topikindítótól is meg lehetne ezt kérdezni, bár mivel a sztori bebiggyesztése miatt regisztrált, és azóta sincs hozzáfűznivalója, az elbeszélés valóságtartalma kétségbe vonható.)

grindylow beküldte: Igen, azt hiszem azt mondta 7 évig élt férfiként és legalább 2-3 évig volt tesztón ránézésre és hang alapján. (Meg még régebben FtM korában találkoztam vele először a nemi identitás klinikán - akkor még férfiként prezentálva - szóval a hivatalos utat járta/járja.)

grindylow beküldte: Valóban kétségbe vonható mivel Magyarországon nem lehetséges kétszer nemet váltani.
A rendszert sem lehet kijátszani, mert szakvéleményt esetleg lehet szerezni, de urológust vagy nőgyógyászt nehéz lenne átverni. Vagy ha ilyen leletet is lehetne szerezni pénzért, akkor is legkésőbb az Anyakönyvben a név áthúzásánal kiderülne, hogy az már egyszer megtörtént.
Abszurd történet.

Elnézést a közbekotyogásért, bár ez már egy régebbi történet.

Mint néhányan esetleg emlékeznek rá, én is a visszafordulást fontolgatom. Lehetséges, hogy már valóban nem lehetséges? Vagy ez a 3 évvel korábbi állapot?

Ugyanazon megítélés alá esne a MtoFtoM - nek a FtoM - része (ha jól értem, ez a folyamat második felét úgy állítja be, mintha az F a kiinduló, biológiai alapállapot volna), mint a visszafordulás? Avagy lehetne bízni némi egyéni méltányosságban az illetékes hivatalok részéről? (Lehet, inkább a hivatalokat kellene megkérdeznem. Tulajdonképpen hová kellene fordulnom ezzel manapság? Régebben valami Emberi Erőforrások Minisztériuma volt az illetékes, úgy emlékszem).

Az idén lesz 5 éve, hogy nemet váltottam FTM-ként. És eléggé megváltoztam..., úgy értem azt hiszem meggondoltam magam... Engem az érdekel, hogy mi történik a szervezetemmel és a külsőmmel, ha vissza csinálom a dolgokat? Beszélgetni szeretnék azzal, aki tud tanácsot adni.

Most akkor a transszexualizmus divatja múlt? Ezt nem értem ami itt lezajlik ebbe a kérdéskörbe. Én úgy tudtam hogy ezt először is magatokban kell tisztàzni a kérdést F to M to F. A választott nemként élsz évekig nem így van? Mindenbféle papír nélkül esetleg illegális hormonokkal. Így egy pár év alatt nem alakult ki bennetek az hogy eldöntsétek akarjátok e ezt az egészet. Persze biztosan ez egy nagy kérdés és talán örök kérdés marad,viszont egy életre szól. Utólag vissza lehet rá gondolni milyen lenne ha nem vàltoztatok nemet hogy alakult volna az életem. Ezen biztos sokan elgondolkodnak, de szerintem felesleges. Azért váltottál mert úgy nem volt normális életed. Ezzel csak az lehet a baj ha meggondoltad magad és maradsz az eredeti kiadásodban, és vissza csináltatod a dolgot bárhogy is, mivan ha harmadszorra is meggondolod magad? Valami trauma ér vagy bármi és rájössz hogy kár volt visszacsinálnod azt amit elkezdtél. Vigyàzni kell mert könnyen oda lehet kilyukadni ahonnan indultál, az pedig szerintem nem túl jó. Azmár azt jelzi hogy körbefordúltálés minden maradt ahogy volt. Ott tartasz hogy indúlj újra el csak óvatosan.

Gondolkodok ezen már egy ideje, eleinte azt hittem megőrültem. Nekem is az jutott eszembe, hogy mi van ha vissza csinálom és megbánom, vagy, ha a hormon váltástól tovább változom és ismét nem tudom elfogadni magam.
Valóban azért váltottam, mert úgy nem volt normális életem. Már gyerekkorom óta fiúként viselkedtem, öltözködtem, stb. mindig fiúnak éreztem magam és fiú akartam lenni. Sokat küzdöttem magam ellen, hogy fiús leszbikusként elfogadjam magam, de nem ment. Úgy voltam csak akkor vágok a nemváltásba, ha minden kötél szakad és sehogy se megy tovább. Mindent hivatalosan csináltam a nemváltásba, (sajnos...)
Jártam pszichológushoz, megkaptam az új személyazonosságot, aztán ragaszkodott az orvos, hogy az SRS-en kívűl minden műtétet megcsináltassak, mert csak így írta fel a hormonokat. Persze akkor még örültem is ezeknek. Azóta eltelt 5 év HRT és fokozatosan totálisan megváltozott bennem egyszerűen minden.

Szia Miron.

Ha jól értem, akkor mostanra se mell, se méh, se petefészek?

Ha igen, akkor nehéz lesz.

Nyilván saját gyermek felejtős (ámbar nyugatabbra már vannak átültetési kísérletek).

Tapasztalatom nyilván nincs MtoF-ként, így nem tudom megmondani, testileg mennyit tud visszaalakítani egy esetleges ellentétes irányú hormonpótlás. A hiányzó szerveket nem fogja pótolni; esetleg szilikon beültetés a ciciket talán, de menstruáció felejtős, anyaság legfeljebb alternatív úton (pl. örökbe fogadás).

De gyanítom, leginkább pszichésen lesz problémás - eleve valahogyan el kell fogadd önmagad újra nőként. Ez azért lesz még nehezebb, mert ha voltak műtétek is, úgy kell teljes értékűként elfogadd önmagad ismét, hogy az emberek legtöbbje nem lesz hajlandó ugyanerre.

Kitartást!

Miron!

Nagyon, nagyon fontos: ne ítéld el magad, sem a régebbi, sem a mostani döntésedért!

Ki tudja, milyen messze vezet egyszer majd a "Miért?!" gondolata... de a válaszban valahol biztosan ott van az is, hogy valamiért így kellett alakuljon... tehát, ha akartad volna, sem tudtad volna elkerülni. Nehezebb így, mint teljesen hétköznapi életet élve... de semmiképp sem bűn, vagy ilyesmi.

Jelen állapotodban sem érsz kevesebbet senki másnál, akinek az életéből kimaradt egy ilyen szakasz!

Kár ezt így csűrni csavarni tovább mert annál bonyolúltabb lesz.

Talán. De aki benne van, annak valahogy csak ki kell bogoznia, nem??

Szia Miron! Mik változtak meg nálad, amik miatt úgy érzed, hogy mégis jobb lenne nőként élned?

maximilien beküldte:
Szia! Teljesen átlagos FTM-ként kezdtem a nemválást. A HRT alatt szépen lassan ezalatt a dolgok bennem teljesen a másik irányba fordultak. Alapból a lányok érdekeltek, majd némi kíváncsiság és bizonytalanság után, már jó ideje a lányok helyett határozottan a férfiak érdekelnek. A fiús hobbijaim pl autók, barkácsolás, stb teljesen érdektelenné válltak nekem és csajos dolgok érdekelnek helyette, tánc, vásárlás, stb. A HRT kezdetekor még szerettem udvarolni a lányoknak, ma idegennek tartom, hogy én udvaroljak, azt tartom természetesnek, ha nekem udvarolnak, ha úgy viselkednek velem, mint egy nővel. Tehát a férfi szerep, minden férfias dolog eltűnt belőlem a HRT okozta külső változást leszámítva. FTM-ként férfi ruhatáram volt/van, az elmúlt 1-2 évben elkezdtem női ruhákat beszerezni, ma rendszeresen női ruhákat veszek magamnak, de csak egyedül itthon veszem fel őket, sajnos túl sokat változott a külsőm, hogy kimenjek bennük. A HRT változásainak eleinte örültem, majd ahogy a fenti dolgok is változtak bennem, egyre jobban zavaróbbak lettek rajtam az egyre erősebben férfiasodó jelek amik kialakultak és ma kifejezetten utálom, sehogy sincs harmóniában a mostani saját magammal. Ez az egész változás bennem mind a HRT alatt történt, előtte nem voltak kétségeim. De már biztos, hogy nem akarok tovább férfiasodni, sőt a jelenlegi külső állapotomon is vissza haladnék a nőiesség felé apró lépésekben, még nem tudom hogyan.
Az egész dolog olyan, mintha a HRT-től a testem az egyik, minden más pedig a másik irányba változott volna bennem...

miron beküldte:

Elgondolkodtató. Azt teljesen kizárod, hogy te egy feminin, női ruha kedvelő ( mert miért ne?), plázázó, homoszexuális- transzszexuális férfi vagy?

Ha végigmész a gondolatsoron, ahogy a tested újból feminin jelleget ölt, mellimplantátumok kerülnek be, úgy hogyan érzed magad, van elképzelésed? Nem csak arra az esetre gondolok, hogy férfi partnered lesz, hanem, ha újból nőként kezel majd és kezet csókol a társadalom.

Van, aki szerint nem férfi, aki nem kombinált fogóval a kezében születik, de megtévesztő lenne, ha ez volna a férfi identitásra való jogosultság mércéje.
Sarkosan fogalmazok:
A Férfi, nem egyenlő= autók érdekelnek, szerelek, focizom, bunkó vagyok, 3 színt ismerek. gyűlölöm a vásárlást..
A Nő nem egyenlő= képes vagyok sírni, imádok vásárolni, pénzt költeni, jó verbális készségem van, szentimentális vagyok, pletykálok..

Sok férfi szeret, sőt imádna vásárolni, de a szocializáció során elnyomták, vagy kiölték magukból ezt az igényt. Én szeretek jó cuccokra vadászni. A tánc az ősemberrel egyidős szórakozás, sport, mindkét nem kb azonos arányban szereti és űzi, ha szereted, attól bármelyik nembe tartozónak veheted magad.

Te tudod, hogy téves döntés volt-e a váltás, de hibás nem vagy ezért. Lehet, hogy ez kellett ahhoz, hogy összhangba kerülj magaddal, hogy megismerted a férfi oldalad, ami mindenkiben ott van, ahogy a női is.

Lehetséges, hogy a nemi identitás tekinthető egy képlékeny, vagy arra képes dolognak, akárcsak az érdeklődési kör, vagy aktuális ízlés. Egyik életszakaszban nő, másikban férfi valaki, vagy épp nemtelen, ilyen ember is van. Van, akiknek sikerül korlátok közé szorítani magát, van, aki kreatívabb, szabadon mer gondolkodni és továbblépni, az aktuális helyzetnek megfelelően.

Nemi indentitás tárgykörében ez természetesen nagyon magas kockázattal bír, mert nem annyiról van szó, hogy mégis a sárgát kellett volna megvennem és nem a lilát. Mi van, ha tegyük fel, ez az érzés, amit leírtál, elmúlik fél év múlva és visszatér az 5 évvel ezelőtti állapot. Nincs garancia a 100-os Jó Döntésre.

Ha külsőd alapján még elmész nőnek, vagy ügyesen ki tudod hozni ezt a formát, szerintem próbáld gyakorolni az "új" szereped először, ott, ahol nem ismernek, pl bevásárolsz, sétálsz.. Az otthoni női ruha viselet lehet egy megnyugtató tényező, de egyáltalán nem bizonyíték arra, hogy az élet minden területén fel tudod, vagy akarod vállalni a női mivoltod.

hogy érzed?

Miron:
Talán nem túlzás (bár ezt neked kell eldönteni) az a változat sem, hogy önmagadat transz nőként próbáld megélni. Most talán jobb is, hogy olyan sok pontja van annak a "gender-skálának"

Mindenesetre, én valami elnyújtottabb átmenetben gondolkodnék; a hirtelen, radikális váltás egyszerre lehet sok(k) neked és a környezetednek is.

Tény, hgy neked is ugyanúgy rendelkezésedre áll a teljes tárház, amit a transz nők felhasználhatnak. S talán tapasztaltad már, hogy senki nem tudja egy ponton megmondani róluk, hogy nem nőként születtek. Így "kifelé" igenis lehetsz még teljes értékű nő, s "befelé" is, ha sikerül elfogadnod önmagad (amit nagyban segíthet egy, szintén elfogadó, olyan partner, aki mindenben hajlandó melléd állni).

Ez érdekes fordulat nagyon. Kiváncsi vagyok hogy aki férfi lett, idézőjelbe. Az hogy lesz újra nő? Milyen változás lett eddig? Hormonozás méh petefészek eltávolítás, mell eltávolítás,szőr arcon mellkason ki nőtt? Ezeket a folyamatokat hogy lehet visszafordítani? Nem marad nyoma a férfiasodásnak? Na meg persze hangszálak végleges megnyúlása. Ebböl szerintem már nincs vissza út. Az ellenkező reakció jön létre talán? Hogy fiúból lány akarsz lenni, és aki nem ismer ezt fogja feltételezni szerintem. Most drasztikus leszek de talán még az hogy egy átoperált fiúból lány aki nem nőiesedett el az ösztrogéntól. Ha ebben a cipőben jársz akkor szerintem nem lesz könnyű dolgod. Sajnos a legtöbb férfias változást már nem lehet vissza fordítani. Itt már nagy kockázata van annak is hogy tönkre vágod a szervezeted működését. Utánna néztem a témának. Nem sok jót igér.