Sziasztok,

lehet, hogy már valahol itt a fórumban elvétve van erről szó, egy ideje böngészem az oldalakat, de egyenlőre még nem találtam a témára, szóval bedobom ide, hátha megértő fülekre és értelmes reakciókra talál:)

arról lenne szó, az érdekelne, van-e valakinek tapasztalata (rossz, jó, kérdése, vágya arra hogy erről beszélgetni lehessen végre stb.) transznemű férfiként melegként vagy biszexuálisként élni, megélni a szexualitásunkat. nekem leginkább látens (önmagának is valószínű hazudó, closeted) meleg és bi fiúkkal volt eddig dolgom, meg más transz fiúkkal, de valahogy mégis nőként tekintettek rám, én meg persze a meleg közösséget ismerve nem nagyon hát... hogy mondjam nem volt vér a pucámban (khm) előhozakodni ezzel a témával az elméleti síkon túl, persze attól az nem volt ellenére egyikünek se, ha felcsatolható dildóval jövök, de mégis be tudják rakni egy olyan dobozba ahol ez nekik még "belefér" az identitásválságukat nem zargatja, én meg ugyanott vagyok hogy csak részben tudom megélni a szexualitásom azthiszem, és elég reménytelen az egész. az efféle témákat meg leginkább síri csend övezi, még nagyjából itt is, sajnos.

jó lenne ha ez változna, és lenne, lennének, előjönnének olyanok, akikkel lehet ilyesmikről beszélgetni, és persze nyilván olyanokkal is akiket foglalkoztat ez a téma, és nem biztosak a vágyaikban és nem tudják nagyon mit kezdjenek vele mert kb alig van információ ilyen témában...

ja igen, a dologhoz talán hozzátartozik az is, hogy nőként (félre)olvasnak a legtöbben megjelenés alapján vagy max. butch leszbiként, és én magam meg biszexuális/pánszexuálisként látom és érzem magam, illetve úgy is élek... transzneműséggel kapcsolatban meg nem tudom pontosan hova tegyem magam mert egyáltalán megélni is a dolgot beleélni magam, arra sincs tér, beszélni róla se stb...

Ezzel kapcsolatos filozofálások voltak a Milyen irányultságú, aki ts-re vágyik és a FtM az ágyban topikban, érdemes benézned.
Egy angol meleg pár történetét fordítottam le a Bulvár topikban, az is tanulságos.

"az identitásválságukat nem zargatja" - ez tetszett

Hogy ne tekintsenek nőnek, az hosszú menet lesz. Amúgy a hivatalos nemváltásod már lezajlott?

Hahó, szinténzenész!

Párkapcsolati tapasztalatom (sajnos/nem sajnos) nincs, csak felszínes-ismerkedéses történeteim, szösszeneteim vannak. Főleg apróságok - semmi nagy kaliberű, komoly dolog.
(Ld. adatlapom: B-nek jelzem magam, de tulajdonképpen az agyvelőhöz vonzódom. Kedvelem a "fiús" és "lányos" biolányokat és TS lányokat, a feminin meleg biofiúkat, a finomabb vonású TS fiúkat is stb. (Ha van/volt benne egy csepp női alap/pillanat, ami kellemes, akkor bekattanok. Persze ez nem azt jelenti, hogy a TS fiút és a meleg ciszfiút nőnek nézném, dehogy.)

A "nőként tekintettek rám"... ez rám is érvényes.
Jó ideje részese, egyik szervezője vagyok egy elviekben queer, vegyesfelvágott társaságnak, ami gyakorlatilag csak LM kör, akad egy-két B, mint biszexuális, de mintha egyedül képviselném a T-t.
És akkor itt van ezen belül a meleg fiútársaság, ahol mostanában tálalok... A többség már elkönyvelt fiús lánynak, buccsnak - úgy állunk, hogy ennek a csoportnak merev testi ideáljai lehetnek, nem tudom... Úgy tűnik, mintha pénisz nélkül sosem lehetnék fiú. (A francot!)
Mindeközben a másik rész (ők vannak kevesebben) bátorít, látom rajtuk, ahogy megkönnyebbülnek, amikor megadom, hogyan szólítsanak ezután stb. Egyszer azzal kísérleteztem, hogy a fényképemre ráillesztettem egy kis szakállkát - volt, aki külön üzenetet írt és kérte, hogy majd ilyen legyen, "ez de nagyon jól állna". Ugyanígy, amikor hajat vágatok. Meglepődtem, hogy itt egy-két srác még vonzónak is tart, a megnyilvánulásai legalábbis ezt mutatják.

Az eset pikantériája, hogy névváltoztatáson és HRT-n kívül nem szeretnék mást, hozzászoktam a testemhez, jóban vagyok vele stb. (Persze, ez már más tészta, más téma...) De az nem mindegy, hogyan kezelnek. Márpedig, ahogy észrevettem, fiúk azért kanosak... Ahogy elnézem, a tesztoszteron eléggé szexorientálttá teszi az embert. Így aztán fogalmam sincs, fogok-e valaha fiúkkal ismerkedni. Bár ha eleve a "lágyabbak", femininebbek jönnek be - akkor talán van rá mód, van valami halovány esélyem.
De nyilván nem a meleg szaunákban, bulikban stb. Mellkasplasztika után még csak-csak, na de így... Ugyanígy a bulikat is kihagyom, pedig néha jól esne - mégis, leszbikus nők között hülyén érzem magam, már ha konkrét ismerkedésről van szó; meleg fiúk között meg... töketlen nyunyóka maradok, aki "csak" "fiús kiscssaj".

Ráadásul akadt már olyan idióta, aki úgy ismerkedett, hogy rögtön ülephez nyúlt, alám kanyarította a tenyerét... Hát, bocs - nem. Nem használok packert, mert nem akarok - így meg hülyén jön ki.

Ráadásul itt ez a (szerintem) baromság: a meleg férfiak <> leszbikus nők közötti ellentét. Jó, nem általánosítok, de igen sokan ódzkodnak egymás társaságától. Fogalmam sincs, miért. Se itt, se ott nem vagyok. Galgóczi E. szavaival élve, a "küszöbön" ácsorgok.

(A vicc az, hogy ehhez képest tagja voltam Facebookon egy külföldi FTM csoportnak, ahol tobzódtak a meleg/bi FTM-ek, külön közösségük volt, ismerkedési hálózatuk, helyeik. Leesett az állam.)

"az identitásválságukat nem zargatja"
Hát... ja. Komolyan mondom, ez az egész szivárványos világ... fekete-fehér. Vannak melegek, akik kukis fiúk és a kukira izgulnak - vannak leszbikusok, akik puncis lányok és puncira izgulnak. És akkor ha jön egy FTM (vagy épp MTF), fejre áll a világ..?!
Valahogy eddig lányokkal jobban kijöttem, valahogy ott nem számít, milyen nemű vagyok, amilyennek tűnök, olyannak el is fogadnak. Biofiúknak számít, potenciális falkatag vagyok vagy magányos vadász; és ez már abszolút nem párkapcsolat, de fiús oldalról mindig több találgatást kapok, akár arra vonatkozólag is, hogy van-e farkam vagy nincs, látszik-e a nadrágban, mint lányoktól...

a szivárvány fekete fehér ez jó!
nagyjából hasonló állapotban, fázisban vagyok én is, szóval a nem+névváltoztatást (jogilag - még annyira se kapjak munkát mint még így se...) ugyanúgy halogatom mint a többi testibb dolgokat, bár már jó ideje lamentálok a hormonon... a testemmel ahogy kinéz, mostanra nagyjából megbékéltem, mondjuk nem veszem magam sok tükörrel körbe az is biztos:) és igen az a lényeg én hogy használom a testem, és mások hogyan bánnak vele.

annyira felbosszant, és teljesen passzív helyzetbe nyom bele, amikor meleg srácok mondjuk egy partin (nemritkán intenzív tánc, smárolás, mármárpetting után) azzal pattintanak le, hogy "bocs, amúgy meleg vagyok szóval ennyi" és mielőtt válaszolhatnék kb hátat fordít, vagy mondjuk már mondani is tudnék valamit, ott a gond, hogy egyrészt mit, másrészt nem vesz komolyan, nem hiszi el, vagy nem érti. na ettől égnek áll a hajam, és ez már a jobbik eset, ha idáig eljut az ember...

talán a bio-lányok megértőbbek és nyitotabbak kicsit, mint a bio-fiúk.

a pride-on volt ez a beszélgetés, transszexuálisok és melegség, ott mondta valaki, ami nagyon megütötte a fülem és sok igazság van benne, hogy a bio-pasiknál meghatározó a farok (megléte avagy hiánya) azaz fallocentrikus a szexualitás (nyilván van kivétel, a tendencia a lényeg), ami azért is érdekes, mert ez azt jelenti kb vagyis arra fordítható le, a bio-pasik szexualitása saját maguk (és saját farkuk) körül forog igen gyakran, míg a "női" szexualitás partnerorientáltabb és ezért nyitottabb is talán. (mindez nagyon mélyes szocializációs hátterű valószínűleg) ezt meghaladni, vagy levetkőzni nem tudom hogy lehet, kimerítő ebben a passzív szerepben lapulni, és kimerítő folyton magyarázkodni is az egészről, mármint hogy miért nekem kellene mindig magyarázni, úgy, hogy nem is kérdezik kb, csak közlik hogy "nem kösz".

ez a nemzetközi facebook csoport ez mi merre? melyik külföld? legalább tapasztalatokat, ötleteket, referenciát lehet belőle meríteni:)

Hú, ezen a műhelybeszélgetésen én is ott voltam! Jó/rossz (neked), hogy pocsék az arcmemóriám...

"...és teljesen passzív helyzetbe nyom bele."
Nnna, ez az. És akkor nem moccansz. Mondjuk engem már az is visszavet, hogy bioférfiak között nincs annyi tesztoszteronom, amitől megállnék mellettük. (Mellesleg nem szoktam hozzá a férfitársasághoz, a neveltetésem miatt stb. - de egyébként is. Se herék, se pénisz, sem az abból eredeztethető büszkeség.) Elképzelni nem tudom, mi történik azzal, aki valami betegség vagy egyéb baleset miatt elveszíti a péniszét.

És ez a passzív dolog... a konkrét <szex> témakörben is problémás. Mert, miért ne lehetne egy FTM aktív? Sőt. Én magát ezt az aktív-passzív beosztást nem nagyon komálom, persze ez nem azt jelenti, hogy fúj, megvetem mindazokat, akik ebben élnek, csakhogy... annyira merev szerepek ezek, hogy aztán fél kilométeres cikk szól az online melegmagazinokban arról, hogy mi a szöszt csináljon két passzív srác. Vagy két mondat váltása után rögtön leesik két embernek, hogy hö, aktív-aktív és hiába jönnének ki egymással, hagyják a fenébe.
(Nyilván nem tudom átérezni, mert nem ezzel születtem, a megléte nem alap tény.)

Fallocentrikus világkép, pontosan. Születik a szomszédban egy kisfiú, máris "kis pöcsösnek" hívják. És évekkel később ugyanígy, csak nő, dagad... Nemrég kíváncsi voltam, jártam gayromeo-n (de még anno pride.hu-n is) és akkor az egyik első alapkérdés, amit mindig hozzád vágnak... Mekkora a farkad? Ööö...

Megpróbálom megkeresni azt a szórakoztató-feleigaz cikket, még tegnapról... Ahol 10 tipp volt felsorolva "for gay men", és az egyik az volt, hogy "ne undorodj a vagináktól".

A csoport nevére nem emlékszem, azt sem tudom, hogyan kerültem ki belőle és miért, hova lett az egész.
Keresőbe beírva találok mindenfélét... FTM Transsexuals Group, Gay FTM's, FtM Gay Boys - biztos van még több is. Ahol én jártam, ott USA + Kanada, UK és ausztrálok képviseltették magukat, aztán még innen-onnan, kevesen.

Helló! Én is egy bi transguy vagyok.

És hogy ismerkedsz?

ó én a mindenféle felcsatolandóimat nagyon büszkén viselem:) ennyiben talán az én szexualitásom is időnként fallocentrikus, azaz dildócentrikus:) de csak időnként, alkalomhoz illően:) szóval a mekkora a farkad kérdésre lehet viccesen válaszolni, -tól/-ig válaszokkal:)

a passzívat korábban alapvetően kommunikációs passzivitásra értettem, hogy eleve közli velem a másik a kész tényt, hogy én nem tartozom bele abba az embercsoportba, nemi alapon, akivel ő szexuális életet éli. én meg ott állok hogy meg mondták nekem mi a pálya, és tehetetlen vagyok kb.

azok akik konkrétan aztán nem csak beszélgetőpartnereim voltak, azok leginkább fiús lánynak néztek folyton, így azthiszem a passzivitást (mint női szexualitást) alapnak vették, és azon túl volt terem aktívkodni (értve ezt most szexuálisan) ami tök jó de mégis az egész egy ilyen hazugságba vagy elhallgatásba, meg nem beszélésbe van belecsomagolva...

tloving beküldte: Néhány év hormon és a masztek előtt sehogy. Most meg vergődöm, hol nyíltan, hol titkolva látok neki. Nem sok jóval tudlak biztatni.

Sziasztok, én is egy meleg transz srác vagyunk, bár Nagy Britanniában élek, szal a magyar tapasztalatokhoz nem nagyon tudok hozzátenni

a fiúkhoz vonzódok, női testem van jelenleg, tesztoszteronon vagyok, de inkább a két nem közöttinek érzem magam (a névváltást szeretném, és mellkasműtétet). Van párkapcsolatom, sajnos a párom távol lakik jelenleg, meg Londonba költöztem, stb, úgyhogy most annyira nincs interaktivitás köztünk. Nem tudom mlyenek az emberek amikor ismerkedni próbálsz, a párom elfogad amilyen vagyok, nem nőként kezel, hanem ÉNként kezel, és nem létezik nálunk passzív-aktív szerep a párkapcsolatban... Remélem ti is találtok megfelelő párt magatoknak. Ha nem előbb, akkor utóbb sajnos... Szénakazalban a tű, sajnos...

Saga beküldte:
Ha van tű, akkor jó Már gyerekkoromban sem értettem egyébként ezt a mondást, hogy miért jelent rosszat. Ha biztosan van tű, akkor az ember időt szán rá, szálanként szétpakolja a kazlat, és meg fogja találni. Az a szívás, ha rakodod a szénát, aztán nincs is benne tű.

Gondolom azért jelent rosszat mert sokáig tart sokszor. Én mondjuk nem bánom... merthogy megéri.

Ha van tű a szénakazalban, megéri. Ha tudja az egyén, hogy nincs, mégis pakolja a szénát, akkor minimum túl naivnak nevezhető.

Meleg ts-nek lenni nyilván nem olyan helyzet, amelyből a párkapcsolat magától kinő. Eleve egy egynemű kapcsolat sokkal több érzelmi energiát igényel, mert nincs társadalmi hátszele. A benne lévőknek önmaguk "mássága" mellett meg kell küzdeniük a kapcsolatuk felvállalásával is. (Ezen nem a meneteken való részvételt értem, hanem egyszerűen a tény tényként kezelését, a kapcsolat le nem tagadását, ami a bizalom egyik forrása is. Ha ez nincs meg, honnan lehet tudni, hogy a társ egész életedben melletted fog állni, ha előrébb sorolja azok véleményét, akik nem jelentenek számára semmit, mint a társa azon vágyát, hogy ne csak a legnagyobb titokban kezelje őt társként?)

Másfelől ts-nek lenni, mint mindannyian tudjuk, küzdelem is. Olyan érzelmi energiát és stabilitást igényel, amelyet az illető elsősorban magára irányít, és elég sok belső erővel célszerű rendelkezni ahhoz, ha az ember egy párkapcsolatot is működtetni szeretne.

Egy meleg férfi megküzdött magával, mire eljutott melegsége felismeréséig, adott esetben a válásig. Kritikusabb lesz mindennel szemben és jobban kiáll saját érdekeiért, ami a kompromisszumkészség kárára mehet. Ugyanez egy ts-ről is elmondható. A két körülmény együtt már dupla feladat. Aztán még nem merült fel a hormonok befolyásoló hatása meg az a kérdéskör, hogy ki kit minek kezel, van farka, nincs farka, legyen, ne legyen.

Egy folyamatosan vívódó, előbújni nem merő meleggel és egy transitionba belefogni nem merő ts-sel párkapcsolatot építeni felesleges vállalkozás, mert az nem lesz egyenrangú kapcsolat, ahol az egyénnek a saját magán végzett önismereti munka mellé nem fér be a másik vágyainak figyelembe vétele. Közhely ugyan, de igaz, hogy aki önmagát nem szereti, mást sem tud: aki önmagára nem mond igent, az a másik emberrel való párkapcsolatára sem fog.

A fizikai részről még nem is beszélve, e téren is alapvető a kétoldalú elfogadás és vágy, illetve annak hullámzásának elfogadása (hormonok pl.), valamint a törekvés a fenntartására és az empátia.

Részemről kész vagyok tűt keresni a szénakazalban, de csak ha tényleg ott van. Még helytállóbb úgy fogalmazni, hogy kész vagyok embert keresni a szénakazalban, de csak akkor, ha nem csak én pakolok, hanem ő is integet felém és kimászik, hogy minél előbb megölelhessük egymást.

Egy nőnek talán annyiból könnyebb a műtétek után, hogy sem mellkasi hegről, sem kicsi vagy csálé farokról nem kell magyarázkodnia az első együttlétkor. Ahogy az előző kommentek is kitértek rá, a fallocentrikus világkép bizony jelen van.

Hi! Meleg vagy biszex poszt-op ftm-el ismerkednék.

hipp beküldte:
Nagyon kevés magyar ftm van túl a nagyműtéten. Bár épp a tűről meg a szénakazalról értekeztünk fentebb, úgyhogy hajrá.

Hi!
Gay buliban, bárban, parkban,szaunában etc. vannak ismerkedős sztorijaitok? Ti milyen gyakran jártok sikerrel?

Nyilván minden ts fickó ilyen helyeken tobzódik f@sztalan.

Van ismeretségi körömben olyan aki bátran lebzsel, ezért kérdem.