Sziasztok!
Tegnap jártam egy pszichológusnál. Nem papírok miatt, azok már egy ideje megvannak, rendes orvost is találtam, úgyhogy hormonokkal el vagyok látva. Az oka, amiért elmentem ehhez a pszichológushoz az, hogy nem teljesen happy az életem, és a szüleim is úgy gondolták, hogy jobb lenne, ha tennék vele egy próbát, hátha hasznos.
Hát, nagyon nem volt az. 75 perces első interjúféleség volt, próbáltam mesélni neki magamról, ő viszont feltűnően ragaszkodott a pontossághoz. Gyakorlatilag nem az volt a lényeg, hogy én mikor mit éreztem, hanem hogy mi, mikor és hol történt. Elég durva következtetéseket vont le, viszont mikor én kérdeztem valamit, vagy mondtam, hogy rosszul látja, azt támadásnak vette, mondván én harcolok vele.
Ami sokkolt egy kicsit, az az, hogy mondta, hozzá megannyi töketlen pali jár, és hogy már ki is kéne írnia az ajtajára, hogy Making modern men, mert hogy nála modern férfivá válnak ezek. Én meg úgy néztem, hogy most mi az istent kéne csinálnom, merthogy modern férfit, de még csak férfit sem fog belőlem csinálni, az hétszentség...
Amikor meg elmondtam neki, hogy ő akkor mégiscsak előítéletes, felháborodott, hogy én minősítem őt, és tartózkodjak ettől, mert ő se minősít...
Elmondtam neki, hogy transszexuális vagyok. Kérdezett olyanokat, hogy mikortól, meg mikor DÖNTÖTTEM így... Nemigen vette komolyan a dolgokat. Aztán mikor mondtam, hogy miért voltam korábban pszichológusnál meg pszichiáternél, kérdezi, hogy miért akarom ezt csinálni, én erre pedig csak annyit tudtam mondani, hogy nem akarom, hanem csinálom.
Az volt a vége, hogy kifejtette, mennyire veszélyes az, amit teszek, és mekkora hiba, meg hogy nem kéne. Mintha az ellenkezőjéről nem lehetne ezt elmondani... Aztán mondtam neki olyat, hogy én elfogadom a kritikát, és nyitott vagyok rá, ha az korrekten alá van támasztva, meg van indokolva. A válasz az volt, hogy az ő tapasztalata támasztja alá a kijelentéseit. Egyébiránt nem vállalt el a továbbiakban, de fix, hogy nem is mennék el hozzá mégegyszer.
Szóval mondanom sem kell, nem volt pozitív élmény, és azért meséltem ezt most el, mert kíváncsi vagyok, hogy veletek történt-e hasonló, milyen gyakran, illetve hogy mit lehet az ilyen helyzetben csinálni. Valami tanács?