Szóval akkor azt mondod, ha jól értettem, h telefonban csak kérjek simán időpontot mind2 helyen, és ne is mondjak semmit, h mi célból, v akármi? És amikor bemegyek az adott időpontban, és behív, akkor kezdjem el neki tálalni az egészet?
Tudod, h mi ezzel a baj? H így mindaddig, amíg nem megyek el hozzá, arra számítok ugye, h lesz, vagyis ebben a hitben nem kezdek el más doki után járni; és ha meg akkor kiderül, h vmiért mégis elutasít, akkor így csak akkor kezdek majd el új doki után járni, amikor tőle eljöttem: ami egy csomó idő csúszás. Azért gondoltam a telefonra, mert akkor ha nem ad, mert fél, v nem érzi magát szakembernek, v akármi, akkor rögtön megmondaná a telefonban, és akkor legalább nem is számítanék rá. Akkor legalább már rögtön akkor elkezdhetnék más forrás után nézni. De értem azt is, h a telefonban való közlés mért nem túl nyerő szintén.
És azt azért ne kérdezzem meg a telefonban, h fogadhat-e egyáltalán felnőtt-pszichó 18 éven aluli létemre?
"Mondd azt, h nemrég mondtad el nekik is..." - hát de ez nem igaz! 15 évesen mondtam el. Vagy az nem régnek számít? (Az én viszonylatomban elég rég, ahogy így nekem lejönnek az idők. xD)
Na nem az első beszélgetésen (arra be sem engedik), de mielőtt kiadná a szakvéleményt.
Jaj, ez most nagyon megijesztett. Ez azt jelenti, h nem elsőre adják ki?

De mégis, mennyi időre számíthatok? Hány alkalomra?
Van olyan doki, akihez beállítasz, és már írja is? És már aznap este a kezedben is van?
De én azt nem értem, h ha egy dokihoz bemész, rögtön első alkalommal is ad vmi papírt, nem? Arra is rá kell írnia vmit. Naés egyrészt mibe tellik neki, h akkor már arra is az F6400-t írja rá? És ha pedig nem azt írja, akkor milyen alternatív diagnózist írna rá?