Sziasztok!
Ezt annyira nem vágom, hogy miért ekkora vízválasztóvonal az SRS pár TS-nél akik, miután csináltak rájuk egy sunát, ami nagyjából hasonlít egy igazira, onnantól már már genetikai nő szintjére helyezik magukat és otthagyják az egész ts közösséget, mert ők úgy érzik hogy már nem is TS-ek, hanem született nők és nem akarnak már "ilyen emberekkel" beszélgetni sem.
Ez az, amiről szó sincs. Nyilván tudom, hogy sosem leszek genetikai nő, de ennek is megvoltak a maga előnyei, életképesebb lettem a sok vacakolás révén, mint egy nyafogós pink plázacica, akit élete végéig el kell tartani.
Nincs olyan, hogy "ilyen emberek". Az én szememben itt mindenki egyenértékű ember.
Aki alapból nem akar a TS közösségi életben részt venni, beszélgetni, barátkozni a sorstársakkal, hanem élni akarja a saját életét, annak előtte sem kötelező, anélkül is végig lehet csinálni a nemváltási folyamatot, láttam már rá nem egy példát.
Ez nálam gyakorlatilag így is volt. Azon kívül, hogy néha beírtam a fórumra, nincs semmilyen komolyabb barátságom senkivel.
De ezt tényleg annyira nem tudom megérteni, hogy miért kell csak azért otthagyni a sok ismerős sorstársat akikkel segítettük egymást, beszélgettünk stb, csak azért mert megvan az SRS-em. Ettől nem lesz különb semelyik post-op sem pre-op sorstársaival szemben azt leszáítva ami a lába között van. De ettől nem fogja a külvilág se jobban se kevésbé nőnek látni. Ha pre-op-ként be tudott illeszkedni a társadalomba úgy post op ként sem lesz gond, ha meg nem tudott akkor meg tökmindegy mi van a lába között. Nekem ez a véleményem.
Ahogy én ezt érzem:
Nem másokról van szó, nem pre-op, vagy post-op társakról. Nem a beilleszkedésről, annak különben se lenne semmi köze ehhez, egy fórum nem befolyásolja. Magamról. Engem egész életemben kirázott a hideg pl. a "transz" szó hallatán, bármilyen formában, mert utáltam, hogy így születtem. Én olyan vagyok, aki például nem szívesen jár temetőbe, ha sikerült feldolgoznia a veszteséget részben. Van, aki minden nap kimegy, én inkább kerülöm. Mert nekem eszembe jut minden fájdalmas perc azonnal. Nem jártam meleg bárokba, találkozókra. Néha írtam ide, ennyi volt az, amennyire én része voltam a TS közösségnek. És persze sajnos az a tény, hogy így születtem. Lehet csak én vagyok ilyen lökött, de én mindig utáltam, hogy erre az oldalra, mint érintett írtam. Megint csak magammal volt gondom, nem veletek, vagy az oldallal. Mint írtam, én tisztelem a többi sorstársam itt is, máshol is. De nekem szükségem van arra, hogy elhatárolódjak a jövőben a múltamtól, amennyire tudok. Hogy ne emlékeztessen semmi. Lábak között egy undorító testrész, amit utáltam, minden nap emlékeztetett. Szerencsére ez most már nincs. Persze mindig tudni fogom, hogyan születtem, elfelejteni ezt nem lehet teljesen.
Ami a lényeg, én senkit nem szándékozok megbántani, csupán a lelkemnek jobb, ha nem emlékeztet egy oldal sem arra, ami rengeteg fájdalmat okozott életemben. Talán ezzel nem vagyok egyedül.