A hétvégén egy olyat álmodtam, h elmentem egy ilyen táborba, és ez egybeesett a konz-zal. Lényegében onnan mentem a konzra, vagy talán inkább a doki jött ki hozzám az épületbe, ahol volt a tábor. Felfektetett a lefóliázott asztalra, h levegye a méreteket, megszemlélje, h pontosan milyen beavatkozásokra lesz szükség. És vhogy, talán azzal, h akkor már egyúttal meg is műt, ha már úgyis olyan jól ott fekszek, neki is látott.
Ilyen még nem használt tűzőgéphegy szerű kapcsokat rakott a szemöldökömre (függőlegesen), meg ilyen helyekre, csak annál kicsit nagyobbak és erősebbek, vastagabbak voltak. Az volt a cél, h kifeszítsék és fixálják a bőrt, de ez egyáltalán nem fájt. Nem tom, a szemöldöknek mi köze van a mellműtéthez, de akkor ott ez mégis teljesen magától értetődő volt, h a szemöldökömre kell rakni, máshova nem is lehetne... Egyszer teljesen kimentem az ágy szélére, és ő meg mondta, h másszak vissza középre, h nehogy leessek.
Aztán jött az altatás. Először nem tudtam, h az jön, csak azt hittem, h mostmár horrorisztikusabb rész következik, az eszközök alapján, amiket elővett. Aztán rájöttem, h az egyik tű csak az altatótű lehet. Egy kisujjnyi hosszú, nagyon vékony tű volt, és olyan volt csak, mint egy rotlinghegy. Nem is injekcióstű volt, nem csatlakozott fecskendőbe...
Aztán amikor közeledett a bőrömhöz, felkiáltottam, h még ne, még nem vagyok kész a szurira és az altatásra... Várjon pl. amíg elhelyezkedek, mert most kényelmetlen pózban fekszek. Átfutott az agyamon, h ha így aludnék 6 óráig, nagyon megnyomnám a nemtommimet... (combot/hátat...) De mégis beadta, nem várt. Lehet, úgy volt vele, h ha mindig vár, amikor én azt mondom, akkor másnapra se lesz kész...
Ha már belémhatolt, próbáltam vagányan viselni, h csak egy szúnyogcsípés. (A jobb felkaromba adta.) Aztán még próbáltam arrébbrakni a karomat, h kényelmesebb legyen. De nem tudtam mozgatni, mert ólomnehéz volt. Az ujjaimmal sikerült csak megmarkolásznom az ágyat finoman, de ezekbe is zsibbadás állt közben, ilyen ernyedésszerű. Aztán az agyam még járt, így elfogott a rosszérzés, h még nem aludhatok el... Még nem készültem fel rá... Próbáltam legyőzni az injekció hatását... - És így felkeltem a való életben. xD

Mit jelent ez az álom???

Ja, és arra is emlékszek, h az altatószuri hatására csak a testem bénult le, a tudatom nem. Csak talán tompult, de éber maradt. Úgy éreztem, h az egyértelmű, h mozogni nem tudok, a testem bemerevedett, beszélni se tudok... A szemem is behunyódott, és nem volt erőm kinyitni... És úgy éreztem, így teljesen kiszolgáltatott vagyok, azt csinálnak rajtam, amit akarnak. Visszajelezni se tudok, h mondjuk fáj-e stb. De a tudatom mégis fent maradt. Mert ugye kapásból, tudtam tudatilag küzdeni a test "elalvása" ellen. Amúgymeg úgy éreztem, mintha egy dióba (vagyis egy testbe, ami megmerevedett, és nem tudom mozgatni) bezárva lett volna a tudatom, mint a dióbél, de ő attól még mégis friss, és figyelemmel, lélekjelenléttel tudja kísérni az eseményeket... Tudja kommentálni magában, h "jaj, ez most nagyon fáj; ezután vajon milyen lépés jön; hallom távolodni a doki lépteit, vajon miért szaladt el; fel kéne kelni, h szóljak, h nyom a gyűrődés; mikor lesz már vége" stb...

(Van, amikor a való életben is így alszok különben. H nem is igazán mélyen alszok, hanem tulajdonképpen folyamatosan gondolkozok közben dolgokról. (Olyan, mint az álom, csak abban események történnek.) Ilyen fél-alvási állapot... - De itt most maga az álom, az igazi álom volt. Tehát ilyen "álom az álomban" dolog volt.)

harcioroszlan beküldte:
Annyit tudok mondani a témában, h engem műtöttek már altatásban még kisebb koromban és semmit sem érzel. Engem akkor még gázzal altattak (felnőtteknél nemtom hogy van) és egyszerűen csak gyorsan elaludtam, majd felkeltem a kórházi szobámban. Közte se kép, se hang.

A korrekció pedig, gondolom egyénfüggő kinél mennyire lehet javítani az elrontáson, van aki pl elveszti a mellbimbóját mert elfertőződik a seb, vagy csak feltűnően szélesek lesznek sebhelyei, mert mondjuk meghúzza a bőrt még a gyógyulási fázisban, szal ilyesmik szoktak előfordulni.

Asszem az, hogy mennyit lehet javítani függ az egyéni bőr-rugalmasságtól, szal nem lehet a végtelenségig feszíteni a bőrt. Valószínűleg gyönyörűségesen tökéletes nem lesz ha elrontják, de láttam már olyat h kijavították elfogadhatóra.

Még annyit az altatáshoz, hogy ez nem annyira hasonlít a rendes alvásra, inkább mesterségesen előidézett eszméletvesztés. Szal ezért nem ébredsz fel mikor épp vagdosnak, nem ahogy mondjuk felbérednél sima alvás közben a fájdalomra.

Én nem vagyok álomfejtő, de az a személyes véleményem, hogy még nagyon nem vagy lelkileg felkészülve a változásokra. Nagyon jó ötlet, hogy beszélni szeretnél az érzéseidről és a félelmeidről, de erre a fórum kevés. Én támogatnám, hogy a szakvélemények kiadását megelőzően is legyen egy pszichoterápiás szakasz és azt követően a transition során is. Nagyon sok problémát meg lehetne vele előzni.
Kés alá pedig szerintem csak úgy szabad feküdni, hogy mérlegeltél minden lehetőséget, tisztában vagy a kockázatokkal és nincs benned semmi kétség, hogy jól döntöttél. Ami az altatást illeti, nekem bónuszban volt, mert csak kábítás volt előre megbeszélve, amiben már volt részem és teljesen olyan, mint az altatás: a műtőben snitt és a következő pillanatban már az ágyadban ébredezel. A kellemes zsibbadás fokozódásával már én is a filmszakadást vártam, amikor egy hang hallatszott: altathatjuk. Már nem tudtam tiltakozni, a következő emlékem az ébredés, csak közben eltelt vagy 4 óra. Hallottam, hogy sokan nehezen viselik az altatást, én csak egy kicsit voltam rosszul utána, de azt betudom a 24 órás koplalásnak.

MoonEyes beküldte: Ez így igaz, én is így hallottam és tudom.
Nem elijesztésképp mondom, de vannak (inkább voltak) kirívó esetek, amikor kissé rossz (volt) a cucc és többet nem ébred(t) fel a beteg az altatásból. Ez még régebben a gázos megoldásnál volt gyakoribb. Az ilyen esetek a modern orvostudományban már egyenlőek a nullával. Jelenleg injekciós megoldás van (én majd fogok is "kérni" néhány fecskendőt otthonra, hátha nem fogok majd tudni aludni. Egy kis szuri és már le is nulláztam az agyam).
Egyébként én az egész műtétes mizériától vagyok bexarva. Ahogy kicsapják a biztosítékomat, majd bedugnak egy csövet a torkomba (meg ahogy barbár módon összevagdosnak) - hát nem lesz egy leányálom (csak számomra poénos a leányálom szó pont ebben a mondatban?! xD ). Én már a pip-pip-pip hangtól is ki tudok készülni, mert (túl sok filmet néztem) attól félek, hogy a hangjelzés pip-pipről pííípre vált vagy mit tudom én - egyszerűen utálom azt a hangot. Ezért nem nézek kórházas sorozatokat. Mikor (nyugodjék) mamámat mentünk "meglátogatni" a kórházba, és ott csipogott ez a xar, már ki voltam idegileg. Engem üssenek le nagykalapáccsal és ebben az állapotban toljanak be a műtőbe.

Oroszlan:
nekem is ugy remlik, mintha fel evnel gyakrabban nem lehetne altatni, de nem hinnem, hogy egy ftm gyakrabban muttetne magat, foleg a mai arak mellett. Ha belegondolsz elmesz monjuk eloszor also-felsore egyben, a korrekcio majdnem mindig szukseges, sokan meg akkor is elmennek, mikor nem is olyan rossz az eredmeny, mert ugye a tokeletesre torekszik mindenki. Ha pl. dupla metszest csinalnak nalad, akkor fel evnel hamarabb ne is almodj korrekciorol, annyi ido kell a gyogyulashoz. Amikor mar minden ok, erdemes elkezdeni gyurni egy kicsit, egy kis izom segithet, hogy jobban nezzen ki osszessegeben. Nekem dupla metszes volt tavaly aprilisban, nem vagyok elegedett az eredmennyel, de meg nem volt penzem korrekciora. Az altatastol egyaltalan nem kell felni, nekem pl. adtak egy bogyot, attol mar majdnem kidoltem, mikor betoltak a mutobe. Utana vagy gazt adtak, vagy injekciot, nem tudom, de kiutott. Amikor felebredten, a hatam fajt veszettul. A mellkas egyaltalan nem, az teljesen zsibbadt (talan egesz eletemre), semmi fajdalom, majdnem semmi erzes.

Ha szovodmeny van, gyulladas, vissza kell menni az orvoshoz, vagy ha messze van, akkor a korzeti sebeszetre erdemes menni. En is ott voltam varratot szedetni ketszer. Az elso doki kicsit morcos volt, de nem lincselt meg, a masodik meg kifejezetten rendes. Az egeszsegugyben mar nem olyan nagy szenzacio a TS-seg, szerintem mar sokan tulleptek rajta, ugyanugy ellatnak, mint barki mast.

Persze elofordulhat, hogy elszurjak a mellkasodat. Erre fel kell keszulni sajnos. Te vallalod a kockazatot, amikor kes ala fekszel. En korrekciora nem mennek vissza ugyanahhoz a dokihoz, nehogy elkezdjen javitgatni-foltozgatni es megjobban elszurja. Egy masik doki, aki csak a jelen allapotot latja, friss szemmel talan tobbet ki tud belole hozni.
Egy csunya mellkas viszont nem olyan nagy problema, mert ugye el lehet takarni. Megtanulsz egyutt elni vele, az is te vagy. Legalabb mar lapos, akarmilyen csunya, megis jobb, mint az eredeti, nem? Ha szegyenled, nem mesz strandra, nem mutogatod. Ha a pasid/csajod tenyleg szeret, akkor nem fog belole problemat csinalni. Utalom, hogy nem merek strandolni, egyszer talan tullepek rajta. Ismerek olyan sracokat, akik leszarjak, ugysem bamuljak oket az emberek. Mindenki a csajokat nezi ugyis.
Szoval nem kell tuldramatizalni.

Phallonal meg nem tartok, de ott ugyis egy orvos/csapat fogja csinalni, majd ok megmondjak, hogy mit hogyan, mennyi ido alatt. Olyanhoz erdemes menni, aki csinalt is mar ilyet, o majd elmond mindent.
Szerbiat szoktam hallani, hogy ott jo a csapat, en szerintem Nemetorszagban fogom csinaltatni. Ha beregelsz az ftm-portalra ott lehet talalni rengeteg kepet. Sokaknak nagyon szepen sikerult alul-felul. Itt viszont nagyon draga es a legjobb orvosnal masfel-ket EV a varakozasi ido.

Ezek a dolgok egyenenkent/orvosonkent valtoznak, hiaba meseljuk el neked mindannyian, hogy nalunk hogy volt, attol meg nem fogsz tobbet tudni arrol, hogy nalad hogy lesz. Majd minden megy a maga utjan nalad is, csak nem szabad feladni.

Véletlenül sem mindenki!

Altatáshoz tudok csak félig-meddig hozzászólni. (Nem transz* műtét és nem velem történt meg, csak kívülről láttam.)
Kb. egy éve volt barátnőm szó szerint pofára esett, eltörte az arccsontját. Akkor értem be a kórházba, amikor véget ért a műtétje és visszatolták a kórházi szobába. Kb. előttem kezdett ébredezni.
Tíz percig csak szorongatta a kezem, elég kába volt, de tudta, hogy én vagyok mellette, képben volt, hogy már kihozták és hogy hol van. Aztán valahogy visszaaludt vagy nem tudom. Hagytuk pihenni. Amikor újra felébredt, már sokkal kipihentebb volt, tényleg, mintha végre normálisan, 100%-osan felébredt volna. Megismert (újra), szorongatta a kezemet (újra), de nem tudott arról, hogy nemsokkal ezelőtt is beszélt velem.
Elmondása szerint az utolsó emléke az volt, hogy iszonyatosan fájt az arca és beletűztek a karjába egy injekciót - az első pedig az, hogy ott ácsorgok mellette.
"Még annyit az altatáshoz, hogy ez nem annyira hasonlít a rendes alvásra, inkább mesterségesen előidézett eszméletvesztés."
Pontosan ez volt. Ájulásszerű izé, ezután még tudsz aludni, sőt, gyanítom, fogsz is.

Afterlifex beküldte:

Csak arra az egyszeru kepletre utaltam, hogy a pasik ugye a csajokat nezik, a csajok meg eloszeretettel szeretnek irigykedni vagy rosszmajuskodni mas csajokra nezve...
Ok, elismerem: enyhe tulzas volt.

Shadow... ez csak egyre rosszabb lesz.


"Csak arra az egyszeru kepletre utaltam, hogy a pasik ugye a csajokat nezik"

Mi köreinkben tudhatnád, hogy ez sem feltétlenül így történik, tehát nem olyan egyszerű az az egyszerű képlet.

Na jó, nem kötekedni akartam, csak sziporkázó hangulatom van.

Személy szerint irigykedés helyett inkább pasikat nézek.

Ok, maradjunk annyiban, hogy mindenki nez mindenkit, csak a vakok nem...

2.bp.blogspot.com/-OObTCRbjXlo/TmRtSnN6l...C3%25A9r-nb20387.jpg

Jo hetveget!

Meg még az is szokott lenni, h hepehupás a bőr, meg teljesen elnyomorodott, hülye alakú a mellbimbó... nem? (Szóval sztem am a mellmimbó a legkritikusabb pont, a legtöbb kérdőjel őköré rendeződik, h ő jó lesz-e...)
Gondoltam, h vmi ilyesminek kell lennie... Mert tényleg az van, h am felébrednél. Szal csak a neve „altatás”, a jellege nem ugyanolyan.
A változásokra fel vagyok, csak az altatásra nem... Bár már korábban is foglalkoztam vele, de csak nemrég jöttem rá ennek a teljes valójára, h te jó ég, engem altatni fognak... Amikor így tudatosodott, h ez nem csak egy szó, amit az ember leír/kimond, amikor vkinek mesélni kell, h milyen műtétet akarok majd, hanem van jelentése, és az milyen...
A transition közben valóban lesz is. De előtte nem. És nem is érek már rá előtte. De a pszichiáter csak tudja, h mikor kell... Bár ő nem tudja, h félek az altatástól.
Milyen problémákat? Úgyértem, mi múlik rajtam az egészből? Azt, h ne keljek fel, vagy elbasszák, azt úgyse lehet megelőzni, nem?
Hát tisztában vagyok a kockázatokkal, mert elolvastam, és meg is értettem őket... Meg majd még elmondja a doki a konzon a konkrét kockázatokat úgyis, amit nem lehet így összeszedni.
Olyan kétség amúgy nincs, h mi van, ha rosszul döntök - olyan szempontból, h ennek a műtétnek meg kell történnie. Bizonyos kockázatokat már régebben is mérlegeltem, és megállapítottam, h ezek nem tántorítanak el, mert csak jobb lehet... De azért sztem nem csoda, h parázok azon, ha nem kelek fel, mert akkor minden további esélyem is elveszik, h kihozzak ebből vmit. Amúgy mostanában már úgy vagyok vele, h az se lenne olyan nagy baj, ha nem kelnék fel... Én úgyse érezném, nem érezném a fájdalmat... És bizonyos értelemben az a lényeg, h az egyén szubjektíven mit érez... Na szóval értitek. Ha nem tudatosul bennem, h nem keltem fel, mert nem keltem fel, akkor ez nem okoz rossz érzést; akkor meg mi a baj?
Meg ha már egyszer csináltatok egy mellkast, akkor nem azt akarom, h csak egy fokkal legyen jobb, és annyi, h lapos vagyok, de közben meg hepe-hupás meg minden, hanem akkor már szépet akarok. A legjobbat kihozni belőle (amennyire az anyagiak engedik).
Szóval mondtad ezt, h ne legyen kétségem afelől, h jól döntöttem. Így globálisan, h műtét-e vagy sem, nem is. De azt akarom kinyögni, h abban, h jó dokit választottam-e, jó technikát stb., csak akkor fognak megszűnni a kétségeim, ha felkelek, és látom, h nem volt komplikáció, és szép a mellkasom... Addig mindvégig lutri, és nem lehetek benne biztos. Ha pedig nem lesz jó, akkor se azt fogom megbánni, h mellműtétem volt (nem az lesz, h „jobb lett volna úgyhagyni”), csak h mért nem másik dokihoz mentem.
Szóval bedugnak vmi csövet a torkomba? Úristen...
Szóval tuti, h injekcióval altatnak, ami így jó, mert gyakorlatilag csak a gázos módszernél volt kockázat, h felkelsz-e?
Amúgy én is félek a vagdosástól is...
Hát ez az, h én valószínűleg nem egyben fogok alsó-felsőre menni... Épp ezért kérdeztem. Mert csak Tizinél csinálják egyben, nem? Na és k*rvára nincs pénzem egy vagyont kifizetni nála. És ezért kérdeztem, h ha októberben elmegyek felsőre, akkor mikor lehet utána alsóra? Ha mégis csak pár hónapot várok, vagy pár hetet közte, az ugye nem lesz akkora katasztrófa?
És nem arról van szó, h elmegyek mellműtétre, és 2 hónap múlva már mennék SRS-re, nekem se (a mai árak mellett-re mondom). Szóval nem erre gondoltam, amikor azt a reális lehetőséget vetettem fel, h röviddel egymás után 2 műtétre fog sor kerülni. Csak a kipakolásra utaltam.
Ajjajjajjajjaj... Nagyon nem ismer, aki nekem ilyet ajánl.
Naszóval. Egyrészt én nem az a férfias FtM vagyok. Én ilyen aranyos kis cica vagyok. Szóval nem is illene hozzám alapból, ha izmosabb lennék. De azt is kell nézni, h nagyon sikerélmény-orientált vagyok, így ha vmiben csak nem ér el a sikerélmény egy bizonyos szintet (még az se kell, h direktben kudarcélmény legyen, ha pedig direktben az van, akkor meg főleg nagyon-nagyon), akkor azt én nem fogom csinálni. A tornában, mozgásban pedig kifejezett antitalentum vagyok. Ami miatt állandóan kudarcélmény ér. Szóval én nem tudnék rendszeresen sportolni. Ezt higgyétek el nekem, már van elég önismeretem, próbálkoztam már dolgokkal, azt is tudni kell mondani, h vmi nem az én „csésze teám”. Szóval ez a gyúrás-ötlet ez teljes lehetetlenség esetemben, ezzel az ötlettel nem érdemes erőlködni. Türelmem se lenne hozzá, és ha mondjuk 3 napig még bírnám is, az eredmény nem állna arányban a sok keserves kínnal, amit megéltem, h összeszedjem magam annyira.
Amúgy a gyúrás csak abban segít(ene), h az izmok miatt férfiasabban nézzen ki a mellkas, nem? Olyan jelentősége nincs, h tőle mondjuk eltűnnének az esetleges ragyák, halványulnának a sebhelyek (szóval ilyen egészségügyi dolgok), ugye? Mert az, h nemtudommilyen férfias legyek, tényleg nem célom. Én ilyen aranyos kis vékony kisfiú akarok lenni.
Úristen... Szóval gyakorlatilag minden érzet elveszett? Úúh... xCC Erotikusan se érzékeny? xCC
Ez Tizedesnél volt?
Ez így igaz. Ha elbassza a doki, akkor nem megyek vissza hozzá korrekcióra. Emellett még 2 érv van. Az egyik, h ha a mellkasomat is elbaszta elsőre is, akkor minek adjak neki mégegy esélyt? Ezzel ő már elvesztette a bizalmamat. Egy kicsit nagyon túl drága az egészségem ahhoz, h még1szer kísérleti nyuszi legyek vkinek, akit kedvére vagdoshat, és kit érdekel, ha elbassza. Mert ha a mellkasomat elbaszta, akkor a korrekciót mért tudná jobban? Illetve a másik érv: ha a doki tudja, h visszamegyek hozzá korrekcióra, ha rossz lesz, akkor lehet, h direkt nem fogja annyira jól csinálni, h direkt legyen szükség korrekcióra, ami neki ugye plusz pénz. Nahát ezt se játsszuk, h összességében több pénzért rosszabb eredmény.
Hát az eredetinél jobb, de akkoris, azért legyen már szép... Most ne az legyen már, h leszarjuk, h milyen, csak mert az eredetinél jobb... Nem mindegy, h mennyivel. És főleg az zavarna, ha tudnám, h lehetne majdnem tökéletes, ha esetleg másik dokihoz mentem volna... Szóval az a tudat, h azért kell csúnya mellkassal lennem, mert rossz dokit választottam... Én ettől nagyon félek. Mert az árra fogok rámenni, és nem tudom, h a minőség is csökken-e vele.
Ácsi... Most komolyan azt gondolod, h ez ilyen jelentéktelen dolog, h akkor nem megyek strandra, oszt kész? Azért ne kelljen már egész életemben attól hátrányt szenvednem, h egyszer rámnőtt 2 ******... Ezt én nem bírnám ki, ezt a tudatot. Szóval tuti fogok strandra menni, sőt egyéb helyekre is félmeztelenül, engem ez nem állíthat meg. Nem fogom megengedni a TS-ségnek, h még post-op is kibasszon velem, h vmiben szűkíti az életélvezet-színvonalamat, pl. h milyen szórakozásokat csinálhatok... Szóval úgyis fogok strandra menni. Én tudom, h elmegyek, akármilyen mellkasom is legyen. Csak nem mindegy, mennyire lesznek ezek a helyzetek gázak.
És amúgy tényleg nem mindenki a csajokat nézi... Én kapásból a pasikat.
pasim Miféle FtM portálra?Tényleg? Én inkább azt szoktam hallani, h phallo-nál az eredmény esztétikailag gyakran nagyon nem kielégítő...Micsoda??? Djordjevicnél? (Mert ő a legjobb orvos, nem?)

harcioroszlan,
Én is így vagyok vele, edzés nélkül is el lehet lenni, DE...
Gondolj bele: ha majd szúrod magadnak a tesztót, annak van egy olyan (minek mondjam?) mellékhatása, hogy HAS. (ld. utcán, ha körülnézel, rengeteg férfi akkora hasat növeszt, hogy brr...)
A testzsír-arány úgy változik (persze, nem egyről a kettőre, hanem fokozatosan, évek alatt!), hogy nem a csípődön kezdenek nőni a párnácskák, hanem a hasadon. Ha nem akarsz izmos lenni, az a te dolgod, nekem sem életcélom gyúrni, gyúrni és gyúrni. Én is utálom a közösségi konditermeket, de otthon is lehet: néhány teli ásványvizes palackot is használhatsz súlyzónak.

Ha kicsit ráerősítesz, segítesz a tesztoszteronnak kifejteni azt a hatását, hogy férfias(abb) alakod legyen. És így például sokkal könnyebb felsőruházatot vásárolni. Nem utolsó szempont!
(Rajtam, néha még az XS-es is lötyög vállban, hónaljban. Picit határozottabb felsőtesttel, remélem, már nem fog. Ez motivál. Én is utálom a közösségi konditermeket, de néhány ásványvizes palack is segít!)

Na, nem offolok, van erre topic.

Kérünk élménybeszámolót a tegnapi T-piknikről!

harcioroszlan beküldte:
"Az altatás káros hatását leginkább a szövődmények jelentik. A mai modern gyógyszerekkel, és a megbízható betegellenőrző készülékek használatával, a káros hatás lehetősége és a szövődmény kockázata csökkent.

Az altatáskor használt és megfelelően adagolt gyógyszerek, a szervezetből néhány nap alatt jelentősebb káros hatás nélkül teljesen kiürülnek. Mindez, természetesen nagyban függ attól is, milyen módszerrel és mennyi ideig altatják.

Gyakran szükséges, hetente akár több alkalommal is altatni valakit, de a közlemények káros hatásról nem számolnak be. Így az Ön altatása is várhatóan káros hatás és szövődmény nélkül fog megtörténni.

Dr. XY
aneszteziológus"
Ha a leendő sebészemből indulok ki, akkor kellenek vizsgálatok altatás előtt - természetesen. Neki kell pl a vérem nitrogéntartalma és a húgysavam százalékos mennyisége a véremben stb (az utóbbit nem igazán értem hogy miért - de Ó tudja). A magyar dokik is kér(het)nek ilyesmi vizsgálatokat; gondolom műtét előtt megkérdezik, hogy van allergiája valamilyen gyógyszerre és így tovább, és így tovább.
Altatáshoz használt gyógyszer: Szukcinilkolin
Alkalmazási területe: A szukcinilkolin megakadályozza a vázizomzat összehúzódását. Műtét közbeni altatás és bizonyos egyéb orvosi beavatkozások során használják.
Mellékhatások: Előfordulhat, hogy altatás közben és után a kívántnál hosszabb ideig tart a gyógyszer izombénító hatása, így az izmok később kezdenek működni, később lesz képes önállóan lélegezni a páciens. Ez bizonyos esetekben életveszélyes lehet.


Az álommal kapcs. ne foglalkozz. Túlreagálod ezt az egészet! Én megbízom az orvosokban, és abból indulok ki, hogy nem én vagyok az első, akit altatnak, műtenek stb, ergó miért pont nálam lenne gubanc. Elmegyek vértesztekre stb, amik igazolják, hogy nem lesz semmi oda nem való történés, mert jól vagyok. Én ezt elhiszem/tudom valamint igyekszem elfogadni is és teljes mértékben így hozzáállni a dolgokhoz (természetesen én is tartok tőle egy bizonyos fokig, de nem lesz erősebb a kétely egy sziklaszilárd tudatnál - legalábbis erre törekszem). Ha nem vagy képes pozitívan rálátni a dolgokra, ne várd a csodát! Képes lennél halál félelemmel "bemenni" a műtőbe, ahol a boldogságod a cél?!
Érem másik oldala, hogy az orvosok is emberek, ergó hibázhatnak, de a statisztika nekünk kedvez - hál' Isten.

" Mellékhatások: Előfordulhat, hogy altatás közben és után a kívántnál hosszabb ideig tart a gyógyszer izombénító hatása, így az izmok később kezdenek működni, később lesz képes önállóan lélegezni a páciens. Ez bizonyos esetekben életveszélyes lehet. "

Ez tökjó... Most már újra fosok az altatástól és attól hogy beledöglök az egész műtétbe...

Nyugi, nem lesz semmi bajod! Nem mészárszékre mész, senkinek sem áll érdekében, hogy megöljön!
Olvass utána bárhol, altatásban nagyobb biztonságban vagy mintha ébren kolbászolsz otthon a konyhában. Figyelnek mindent! Ha esetleg netán valami zavar ütné fel a fejét, akkor azonnal normál szintre állítanak.

Ne az altatástól félj, SRS esetében inkább kell tartanod a trombózistól, elvérzéstől, embóliától, magas láztól, fájdalmaktól.

De még senki sem halt bele SRS-be, tudtommal! Itt sokan túléltük, és mi is ugyanigy be voltunk fosva szerintem! Hozzállás kérdése!

Összeszedtem néhány információt az altatásról. A korábbi hsz-em dolgai nincsenek benne, mert itt most átfogó képet... (mindegy, majd meglátod). Remélem sikerül megnyugodnod!!

www.pinkvanilla.hu/blog/altatas-aneszteziologia.html

[/quote] Micsoda??? Djordjevicnél? (Mert ő a legjobb orvos, nem?) [/quote]

Bocs, nem emlekszem, hogy irtam-e, de Nemetorszagrol beszeltem, itt phalloban talan dr. Schaff a legjobb, Münchenben mut. Meg nem voltam nala, egyelore nincs ra sem idom, sem penzem. Meg nem is biztos, hogy hozza megyek. Metot akarok, meg utana kell kerdeznem, hogy azt is csinal-e. Szerbiaval kapcsolatban semmi infom nincs.