Felém nagy az öröm a papír és a neven miatt.
A gond csak annyi,hogy van rendesen üröm is az örömben.
Nem tudom,hogy ti hogy vagytok ezzel,de én még nem tudom mindenki előt felvállalni magam.Közrejátszik,hogy nem vagyok független még a családtól,szülőktől,de kemény vannak akiket inkább kerülök.Remélem évek múlva csak emlék.

Teljesen más dolog.Egy lökött pasas mondta nekem,én is kétlem,de rákérdezek.Szerinte az aki fogékony a hormonterápiára az akár mellkasműtét neélkül is megúszhatja,mert azt mondta visszafejlődik.

Hi Pajti!Küzdelmek lesznek bőven és lesznek akiknek nem veszi ezt be a gyomra.Az a csákó oltott téged. Ha még nőnél vagy változnál rendesen vagy pici lenne,akkor is a mirigyet el kell távolítani meg a bimbó sem ott van ahool kellene.Nem ússza meg senki a szikét!A sok hülye nem tudom minek okoskodik!

Én is így gondoltam.

A testeddel történt már valami andreas?

micro írta::
Nem nagyon nevezném nagy változásnak,hormontabikat már kapok egy ideje.

andreas írta::Mi nálad a nem nagy?

andreas írta::Konkrétumokat ossz meg velünk kisfiú!

A tabletták közel nem olyan hatásosak,mint a szúrhatóak és még a májat is jobban trimbolják.Minél hamarabb,ha tudsz állj át másra!

NKyRA írta::Andriolt szedek ami nem a legjobb cucc azonban elvileg a gyomron keresztül szívódik fel.Jobban örülnék már a szúrkának azért annak ellenére hogy tűiszonyom van.

Basszus! Milyen hülye hozzáállású emberek vannak.Régen látott sorstársammal dumáltam ma és ő beszélt róla,hogy azok után,hogy több éve éli a férfiak életét a családja xarik mindenre,figyelembe se veszi és a "régi" női névnapján köszöntik.
Ez már bunkóság!

xtrevor írta::
Neki is így kell hozzájuk állni, szarni kell a köszöntésükre, amíg meg nem tanulják a nevét.

xtrevor írta::Ha több év után sem fogadják el nincs mit kezdeni velük.Nem is tudom melyik a rosszabb,az ha ezért kitagadnak vagy ha tudomást sem vesznek a valódi énedről.

Egyik verzió sem jó,de néha dönteni kell.Nálam is úgy van hogy, már "nincs" családom,ez az ára,hogy önmagam lehessek én is.

Az én őseim a hivatalos részét állták a dolognak,annyit sikerült kiharcolni,de műtétre nem akarnak adni. Suli mellett nem tudom mikora kulizom magamnak össze.
Az elfogadás sem igazán megy apámnak.

Nállam még semmi sem kezdődött el (najó, ilyet nem mondok, az elhatározás már régen megszületett), de már sokakkal közöltem a dolgot. Főleg barátokkal, és a lakótársaimmal.
Nagyon meglepődtem, mert kiállnak mellettem, és egyesek konkrétan segítenek nekem.
A szüleimmel (anyám) még nem tudom mi lesz a helyzet, de már elkezdtem neki mondani...
"Nem érzem jól magam, ha nőként tekintenek", "Soha nem működnek a párkapcsolataim és nem is akarok többet" etc etc

A felismerés az első és legfontosabb lépés, a második az elhatározás.
Sok erőt kívánok a továbbiakhoz!

köszi

Hali hmm!

szevasz andreas,
hmm...
tök érdekes, hogy ezen a fórumon az emberek ilyen közvetlenek.
bevallom ezt most nehezen kezelem.
de jól is esik.

Sziasztok!

Az útról csak annyit, hogy nagyon nehéz! Én már most gyötrődök, pedig érdemben még el sem kezdtem. Jelenleg Dr. Nagy Gertrúdtól van egy szakvéleményem, de sajnos az anyagiak akadályozzák most a folytatást. Remélhetőleg pár hónap és elkezdhetem a hormonokat, meg mindent amit szeretnék (arc szőrtelenítése, hangképzés, stb)

A nővérem már régóta tudja, szüleimet 1 hete avattam be terveimbe...mondanom sem kell nem arattam osztatlan sikert. De ez van, el kell fogadniuk, számomra nincs más út.

Puszi mindenkinek.

Ja mailcímem: iamtamira@......freemail-es, ha valaki barátkozna...kicsit nagyon egyedül érzem magam és jó volna beszélgetni.