Egy Jason nevű 24 éves meleg férfi teljesen ledöbbent, amikor férfipartnere elmondta neki, hogy gyereket vár tőle. Reggel hétkor ugyanis Paul egy pozitív terhességi teszttel ébresztette. Paul (nem ez az igazi neve) a harmincas éveiben jár, és az első férfi az Egyesült Királyságban, aki édesanya lett. Tavaly született meg a lánya. Jasont sokkolta a hír, bár beszéltek arról, hogy Paul teherbe eshet, mivel a belső női nemi szerveit nem távolították el. Havonta beadott tesztoszteroninjekciókkal segítette elő a férfi külső kialakulását.
"Azt gondoltam, talán később lehet gyerekünk. Természetesen nagyon szerettük egymást, de egy gyerek jelentős következményekkel jár."
Egy közös barát mutatta be őket egymásnak három évvel ezelőtt. Jason nem gondolta, hogy a férfi, aki megtetszett neki, lányként született. Paul a második randevún mondta el, hogy nem olyan, mint a többi férfi. Transznemű, és tinédzserkorában alakult át nőből férfivá, azelőtt heteroszexuális nő volt.
"Nagyon megdöbbentem, de nem mutattam ki, szerintem elég jól fogadtam a hírt. Először azt hittem, gond lesz számomra, hogy Paulnak női teste van, de most már úgy gondolom, hogy a lelki nem fontosabb, mint a testi. Nagyon vonzódtam hozzá, és sosem láttam másnak, csakis férfinak, mivel úgy viselkedett."
Három hónapi ismerkedés után Jason beköltözött Paul észak-angliai lakásába, és mivel sok barátjuk volt, élénk társasági életet éltek. Sörözgetni jártak, utaztak, többek között Párizsba és hétvégente Londonba. Azonban nagyon megváltozott a kapcsolatuk, amikor képbe került a baba. Mióta megszületett, a pár szakított, bár Jasont felvillanyozta, hogy apa lett, és látogatja a kislányát is.
"A tesztoszteroninjekciók miatt Paul nem eshetett volna teherbe. Azt mondta, egy külföldi út miatt
kihagyott egy szúrást, és biztosan ezért fogant meg. Nincs bennem keserűség, de jobb lett volna, ha ezt együtt tervezzük."
Jason elmesélte, hogy Paul (aki törvényesen is nemet változtatott) megváltozott külsőleg a terhesség alatt.
"Mivel nem szedett tesztoszteront, egyre inkább nőiessé vált. A hasa, a melle megnőtt, sőt, az illata is más lett. Mint meleg férfinak, néha az volt az érzésem, hogy olyan kapcsolatban vagyok, amiben nem igazán kéne lennem. Nem akartam Pault felzaklatni, így hát a legtöbb érzésemet elfojtottam. A családom négy héttel Paul bejelentése után szerzett tudomást a terhességről. Kétszeresen is nehéz volt ez nekem, mert el
kellett magyaráznom anyámnak, hogy Paul transznemű, aztán azt is, hogy gyereket vár. Nem hibáztatom anyámat, hogy lerakta a telefont: majdnem elájult. Most már minden rendben, és a hozzánk közel álló emberek is megbékéltek a gondolattal."
Visszatekintve azonban Jason úgy érzi, attól a naptól, hogy tudomást szerzett Paul terhességéről,
elkezdett megromlani a kapcsolatuk. A szülővé válás gondolatát egymás karjaiban ünnepelték, de aztán Jasonön úrrá lett az aggodalom, órákon át rágódott.
"Nagyon furcsán érintette Pault a terhesség. Kiszámíthatatlanná vált, talán a hormonháztartás
megborulása miatt. Nekem jobban tetszett azelőtt. Nem volt már ugyanolyan. Ott voltam a kislányunk
születésénél, mindenki eljött, aki mellettünk állt. Mindig azt mondtuk, hogy ez semmin nem változtat. Hát fogalmunk sem volt semmiről... Ahhoz, hogy elinduljunk otthonról, ellenőrizni kell, tiszta-e a pelenka, tejet melegíteni, cumisüveget magunkkal vinni, ha valamit elfelejt az ember, vissza kell menni... Kikészítettek az
állandó éjszakázások is. A kapcsolatunk átfordult az újból, az izgalmasból, a társasági létből a
gyereknevelésbe. Végül már állandóan veszekedtünk."
Egy feszült hangulatú nyaralás után összevesztek, Jason megmondta Paulnak, hogy munka után elköltözik.
"Elhoztam a gyereket a bölcsődéből, sétáltunk egy kicsit, hogy elköszönjek tőle. Aztán otthagytam
Paulnál, és hazavonatoztam anyámhoz."
Jason havonta egyszer látogatja a lányát, míg nem rendeződik a láthatás minden kérdése. Tudatában van annak, hogy a jövő sok kihívást tartogat nemcsak neki és Paulnak - aki azóta megint tesztoszteront kap - , hanem a gyerekük számára is.
"Nekem az a legfontosabb, hogy jó apa legyek, amennyire csak tudok. Paul és az én családom egészen más, tehát a lányunk sokoldalú nevelést kap majd. Biztos, hogy mindenkire szüksége lesz, aki körülveszi. Még mindig sok az előítélet a transzneműekkel szemben, szóval lesznek nehézségek, de fogadjuk, ami jön. Haragudtam Paulra, hogy így alakultak a dolgok, de nem vagyok haragtartó. Tovább kell lépni. A legfrusztrálóbb az, hogy a szakítás miatt ritkábban láthatom a lányunkat, szeretnék gyakrabban találkozni vele. Csodálatos, mennyit változik egy gyerek egy hónap alatt. Érzelmileg nehéz most, ahogy elkezdett beszélni, mert mikor azt mondja: apu, tudom, hogy nem rólam beszél. Én csak a "másik apu" lehetek, bár biológiailag én vagyok az apja. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a családom támogat. Anyám imádja az unokáját. Sajnálom, hogy nem voltam vele nyitottabb Paul transzneműségével kapcsolatban. Nehezen értette meg, hogy olyasvalakibe szerettem bele, aki nem illik a melegség sztereotípiájába. A terhesség alatt inkább azzal volt elfoglalva, hogy megeméssze a transzneműség témát, és nem az foglalta le, hogy a fia apa lesz. Szerencsére mindez már rendeződött."
Forrás: David Lowe, The Sun