Mivel itt - észrevételeim szerint - eléggé normális közösség alakult ki, ezért úgy gondoltam nyitok egy témát, ami tulajdonképpen nem csak engem, hanem bárki mást is érinthet, aki kicsit is "más" valamilyen szempontból. S szeretnék ebben tanácsot kérni, megvitatni ezt a dolgot, hogy ki hogyan látja.


Nemrég sikerült munkát találnom suli befejeztével. Nagyon örültem főleg így karácsony tájékán. Na az a helyzet, hogy egy kollégám van és egy főnököm. Mindketten férfiak, s kb. olyan lazák, mint egy fél órás kutyaf*s.

A probléma gócpontja, hogy nem tudják rólam, hogy meleg vagyok (ami nekem még mindig szokatlan, bár ugye aki meleg, abban van némi paranoia), s szeretném, ha ez így is maradna, mert a munkahely az munkahely, s szeretném megtartani.
A helyzet a következő:
Kollégám full heteró, de ez engem eléggé megvisel. Imám meghallgatott, mert egyetlen egy számomra vonzó férfi sincs a munkahelyemen. De ez zavar, ugyanis már az is sokkolt, amikor az öltözőnél, raktárnál meztelen nőcis képek lógnak mindenhol. Emellett kollégámnak folyamatosan a nők és a szex téma. Ami három okból gáz:
- Családos;
- Tőlem kb. 15 évvel idősebb (emiatt még jobban zavar);
- Ha lendületet kap, s nincs annyi dolog akkor képes egész nap a nők nemesebbik szervéről beszélni, mindezt 12 órás munkaidő keretén belül;


Ma példának okáért teljesen kiakasztott ezzel a viselkedéssel. Oké, hogy ez bevett szokás heteróknál a csajok stírölése meg a szex, szexuálisok szokások kitárgyalása, de hiába nem látszik rajtam belül még meleg vagyok!
Ma például az utolsó két órában legszívesebben elsírtam volna magam...

Más is így éli meg, vagy csak én vagyok szerencsétlen?

Ez így van minden munkahelyen,a szex szinte az egyetlen témájuk.

Ahogy előttem is írta versus, mindenhol ez van. Akármilyen munkahely, akármilyen közösség, a téma előkerül így vagy úgy. Elég kellemetlen tud lenni amikor az ember nem akarja kiteregetni a saját dolgait és kénytelen hallgatni egész nap, de elkerülni nem nagyon lehet. Persze nem mindegy, hogy a 12 órából mennyit megy olyan dologról a téma ami téged zavar, de sokat tenni nem tudsz szerintem ellene anélkül, hogy ne hoznád magad furcsa helyzetbe, mert nekik az a természetes, hogy egy férfi ilyenekről beszél.

Mért nem mondod nekik azt, hogy amikor a nőkről beszélnek, az eltereli a figyelmed a munkádról, meg hogy így nem tudsz koncentrálni, és hogy ez csökkenti a teljesítőképességed? És esetleg hogy nincs joga, hogy ezzel rontsa a teljesítményed. Ezzel egyáltalán nem adod ki, hogy meleg vagy, de nem is hazudod azt, hogy heteró vagy, mert ha a sírógörcs határán vagy tőle, akkor tényleg nem tudsz a munkádra koncentrálni, és tényleg csökken a teljesítőképességed, nem? De mivel neki is érdeke, hogy a kollégája oda tudjon figyelni a munkájára, lehet, hogy abbahagyná a nőkről való dumálást, nem?

Lehet, hogy beválik amit írsz, de nekem olyan környezetnek tűnik Chris leírásából a hely ahol egy ilyen megjegyzés után már eleve furán néznek az emberre. Ahol nagy a lazaság ott nagyon feltűnő arra hivatkozni, hogy zavarja a munkádat ha csajokról beszélnek

Chris, szerintem a manyus túlkompenzálni próbál valamit.

Nekem jelenleg három férfi kollégám van, de még egyetlen szexuális fél mondat sem hangzott el tőlük három éve.

Ugyanakkor, volt „szerencsém” korábban egy gyártósorhoz, ahol egy hasonló típusú ürge egy férjes asszonynak nyomult hasonlóképpen.

Én azt mondom (és efelől nem ártana megkérdezni valamelyik érdekvédő jogászt), hogy ha bárki kolléga bármire kényszerít (legyen az a kávépénzed minden napi kötelező átadása, állandó politikai fröcsögés, vagy épp a női nemi szervek funkcióinak folyamatos szóbeli ecsetelése), azt te nem vagy köteles eltűrni.

Noha ez elsősorban szerintem munkajogi kérdés, sajnos az ember általában nincs abban a helyzetben, hogy ilyesmi miatt otthagyja az egészet. (Ezen azért tudsz változtatni adott esetben; legalábbis keresgélj tovább, ez már egy fegyver a kezedben a helyzettel szemben; főleg, ha találsz is).

Ha próbálsz valamit tenni a helyzet javítására, azért légy óvatos. Az ilyen mikrofarkúak ugyanis a férfiúság (??) más területein is hátrányban lehetnek, és nem kizárt, hogy ha rájön, hogy idegesít a témája, gyorsabban eljuthat a „biztos akkó köccsög vagy”-tól a „leverlek h**e b*zi”-ig, mielőtt gondolkodna.

Esetleg, te is szedj elő egy olyan dolgot, amiben te vagy nagyon otthon, és szövegre szöveggel válaszolj (de lehetőleg más, tipikus férfi dolog legyen; mittudomén… a bulldózerrel végzett romboló munka örömei). Egy idő után talán észreveszi, hogy elbeszéltek egymás mellett, és ha rékerdez, hogy ez most mi, akkor mondhatod neki, hogy kb. annyira érdekel az ő ÁLLANDÓ dumája a 3,14nákról, mint ahogy őt a tiéd ÁLLANDÓAN a traktor végére húzható ekék végén megcsillanó napfény gyönyörű játékáról – egyszerűen untat már a téma.

Vagy próbálj vele erőltetve más dolgokról beszégetni – amíg rá nem jössz, mi a második kedvenc témája; akkor aztán lehet állandóan arról kérdezni valamit, aztán az első fél mondat után alkalmi süketté változni.

Legvégső esetben pedig, tényleg hagyd ott a fenébe.

Akárhogy is, sok sikert!

Köszönöm a hozzászólásokat!

Igazából a volt munkahelyeimen ilyen nem volt. Volt máshol is próbaidőszak, ahol a férfi ilyen volt, de kifulladt a lányok kinézetének elemzésében. Abban én is részt vettem, mert függetlenül attól, hogy meleg vagyok még én is tudok objektív lenni anélkül, hogy lenne szexuális hátszele.
Az, hogy ő arra asszociál, hogy nekem tetszik a csaj, ha azt mondom, hogy szép... hát az nem érdekel.

Ahogyan Linda is mondja, szerintem ez kompenzál valamit. Nem rég született gyereke szerintem rohadtul nem él nemi elétet, s a tesztoszteron igencsak böködi az agyát, mert a munkahelyen mástól ilyet nem is hallottam. Mondjuk egyre jobban tűröm ezeket a megnyilvánulásait. Bár nem igen akar lekoccani rólam.

Mondjuk hétfő volt a durva. 12 órából 8 erről szólt. Szerintem ezt még egy heteró sem tudná helyén kezelni. A mai és a holnapi nap ráadásul holtidőszak a cégnél, nincs mit csinálni. Jajj...

Chris:

Fülbedugós rádió, netán viaszos füldugó?

Még egy apróság: esetleg valahogy neki is tudtára adhatod, hogy az beszél erről annyit, aki valamiért képtelen űzni:)

(Ami amúgy sajnálatos, mert a nemileg frusztráltakból lesznek a "legjobb" diktátorok is, de hát... kezében a sorsa, vagy mi; amíg át nem vészeli az asszony ezt az időszakot).

Abban biztos vagyok, hogy szexuális élete kb. a nulla körüli állapoton van, mivel nemrég lett apuka. Pár ismerőstől - és a netre hányt panaszáradatból - a többségnél ilyenkor felborítja a normális átlagéletet.
Gondolom anyuka elvan napközben a gyerekkel, s mire hazaesik a férj ő már hulla fáradt...

Igazából próbáltam célozgatni, hogy ez nekem egy csöppet sok. Sőt! Tegnap már kerek-perec szemébe mondtam a sokadik p*názás után, hogy "Látom neked hiányod van". Nem vette a lapot...
Ráadásul kevesen is vagyok (összesen 4-en). Szóval nem lenne érdemes vele komolyabban elbeszélgetni, mert egyből megindulna a tetszési indexem a béka segge alá.


Én komolyan nem tudom megérteni az ilyen embereket.

Az beszél róla állandó jelleggel akinek nincs az életében vagy problémái vannak vele.

Szóval váltottam munkahelyet, sikerült fent Pesten elhelyezkednem. Nos, gondoltam "fúú de jó, talán itt kicsivel másképp állnak a hozzánk hasonlókhoz"..közben a nagy frászt. Mintha a nők körében ez valamilyen tiltólistára került téma lenne. Amúgy nem is merem bárkivel közölni helyzetem vagy egyáltalán csak szóba hozni a témát. Meleg (férfiak) munkatársaim bezzeg, mintha ünnepelt sztárok lennének. Mindenki tud mindent, bár leplezni nem is tudnák igazán. Kolléganők körberajongják őket..komolyan, mintha azt a szlogent olvasná le róluk az ember, hogy "jujj nézzetek rám, de trendi vagyok, mert meleg srácokkal lógok". Jó, tudom ez a hetero csaj+ meleg srác amolyan örökzöld téma. A lényeg, hogy nálunk nőknél ez miért ilyen nehézkes téma? Nem áll szándékomban bárkivel kikezdeni vagy akár kellemetlen helyzetet produkálni. Egyszerűen belefáradtam abba, hogy nem adhatom önmagam, helyette egy szerepet kell eljátszanom, egy átkozott szerepet, amit már egyenest utálok. És közben csodálkoznak, hogy elszakadok a társaságtól?? Már nincs kedvem, sem energiám az egészhez. Persze egy ideig elszórakoztatom a népet, de egy idő után, ha fene fenét eszik, előjönnek a magánszférás dolgok, legyen az bármi. De most már végleg befejeztem a kommentekre való reagálást a szokásos gagyi szöveggel, hogy "jaja, barátommal elvagyunk, csak most éppen másik városban dolgozik stb. vagy mit tudom én". Inkább elszakadom tőlük és a helyemen maradok.
De komolyan, lassan kész vicc, hogy így 27 évesen sincs az embernek igazán esélye, hogy komoly szándékokkal álljon az élethez, mintha csak megpróbáltatások és korlátok sorozata lenne.
Bár ki tudja, megeshet, hogy csak az én hibám..

Tudom miről beszélsz, ez sajnos sokunk számára egy ilyen rohadt világ. Nem is látom a kiutat az a baj és nem akarom elveszíteni a szaros állásom, pedig utálom ezt az életet. Lehet jobb lenne boldog munkanélkülinek lenni mint boldogtalan munkás csórónak.

Talán nem lenne túl jó ötlet dobni a munkahelyet, hisz utána miből "élnék"..?

A gond az, hogy sokan nem értik meg, hogy ez az egész nem egy döntésen alapszik. Most komolyan, miért döntenék eme élet mellett, ha heteroként meglehet, hogy könnyebb lenne az élet néhány szegmensében.

Márpedig dönteni kell, hogy vállalod önmagad egy boldogabb élet reményében, számolva az esetleges következményekkel, vagy játszod tovább a szereped. De ha nem vagy színész vagy titkosügynök, akkor előbb-utóbb megkeseredsz. Melyik út is a könnyebb?