Nem ájulok el semmilyen írótól
, engem mindenki gondolata érdekel. A témához csak annyit, egyre személytelenebbé válik az emberek közti kapcsolat, a nagy liberalizmus felnagyítja az egót, mindenkinek van joga, csak neked nincs, lásd migránshelyzet, - ami mögött persze korántsem az irgalmasság van - vagy akár egy barátom, aki szolgáltatóiparban dolgozik, az egyik oldalon mindent nyelni kell, a másik egyre jobban lábtörlőnek használ, de ide vehetjök a gyereket, aki szabadon ordít egy üzletben, nem szólnak rá, mert sérülnek a jogai, nem érdekes, hogy másokat zavar, vagy akár egy orvosi rendelőben, ahogy szemben telefonál a beteg a hawaii útjáról, de ide jöhet az, amikor az emberek úgy közlekednek, mintha más rajtuk kívül nem lenne, az elnézéskérés ha felrúg vagy fellök, derogál. Múlt hónapban, mikor Szegeden voltunk, ott figyelmességet tapasztaltam, mintha nem is egy országban élnénének Budapest lakóival. Az a gond, hogy az egyre jellemzőbb egocentrizmus és törtetés miatt, az emberekbe beleivódik, hogy résen kell lenni, és kialakul az alapfelállás, hogy csak rosszat feltételezzenek a másikról. ahelyett, hogy jól megnéznék, mindenféle szűrőszemüveg nélkül.. Nem csodálkozom rajta, mert a farkastörvény szerint, ha nem így tennének, már csak azt vennék észre, hogy ki vannak használva, át vannak verve. Kivételek persze mindig vannak, ők szívnak.