Csupán az utolsó néhány kommentet olvastam el, de annyira nem állt össze a kép, hogy elkezdtem az első oldaltól. Sokkal okosabb nem lettem. Kajak azt hittem, hogy az én agyamban van a zárlat, amiért nem értem ezt az egészet.
Mióta lecseréltem az adataimat, szedem a tablettáimat, változik a testem, közelednek a műtétek stb., rám azóta a nap is szebben süt. Nekem tavaly sikerült úgy istenigazából megbékélnem magammal, és elfogadnom, hogy én így tudok teljes életet élni. Szóval mostanság nevetgélek, végre örülök az életnek, látom a fényt az alagút végén meg ilyenek. Ha Te úgy érzed, hogy erre önmagadtól nem vagy/leszel képes, javaslom, kérj segítséget egy kompetens személytől. Ő tudni fogja, mihez kezdjen veled.