Azért talán fejlődik valamit a világ a másság dolgában. A Magyar Rádióé persze más kérdés...
Barát József...*: Hát persze... A Gondolat-jel című műsorban hangzott el a legemlékezetesebb jegyzetem, amelyben felidéztem, hogy egy riportalanyom, Szergej Paradzsanov, a kiváló örmény-grúz filmrendező (aki egyébként meleg volt, mint egy kazán, isten nyugosztalja) a következő felkiáltással kergetett az asztal körül: „Szép zsidó ember, az enyém leszel.” Vadidegenek és ismerősök is máig emlegetik. Valószínűleg csak ez a mondat marad fenn utánam az egész tevékenységemből. Tudni kell, hogy ez a hangképes jegyzet nekrológ volt egy nagyon eredeti és fontos művészről. Szándékom szerint egyben korrajz és állapotrajz, amelyben fontos gondolatok fogalmazódtak meg. Mondanom sem kell, mindebből semmi sem maradt meg az emberek emlékezetében. Csak a fent idézett rikkantás. Paradzsanov egyébként a homoszexualitása miatt került börtönbe, ahol mosodásként dolgozott. Egyszer valami fegyelmezetlenséget követett el, és azzal büntették, hogy a szuterént, ahol a mosoda működött, az ablakig feltöltötték vízzel. A koszos és jéghideg vizet, ami nyakig ért neki, vödörrel kellett belülről kimernie az ablakon. Ettől a tüdeje tönkrement, és valójában ebbe halt bele később. Amikor kiszabadult, és végre leforgathatta volna élete fő művét, akkor a tüdeje fölmondta a szolgálatot, és meghalt.
---
* Barát József újságíró. Az idézet egy 2004-es interjúból származik, rendszerváltás előtti moszkvai tudósítói élményeire emlékszik vissza; itt:
Médiakutató