Itt (is) egyetértek Lindzivel.
Én is teljesen elzárkóztam az aktívkodástól mind a réi, ind az új formámban, a párom is a leírtakhoz hasonlóan aktív bi (bár hála az égnek inkább a lányok felé húz), aki nagy ritkán belegondol, milyen lenne, ha...
Említette nekem ezen vágyait, de tisztában lévén női mivoltommal, sosem kért rá.
Én aztán végképp utálom azt a kitüremkedést a lábam között, mert épp annyi híja van a boldogságomnak, de arra jutottam, hogy a kedvesem szeret azzal együtt is, meg anélkül is. Nem azért drukkol ő a műtéthez, mert zavarja, hanem azért, mert úgy boldogabb leszek, ezáltal ő is.
Ha pedig ő azon van, hogy nekem minden módon örömet okozzon az ágyban is -márpedig okoz bőségesen- akkor miért tagadnám meg tőle ezt az örömforrást holmi elvek miatt?
Meg úgy van a dolog, ahogy a kollegina írta: Ami mindkettőnk örömére szolgál, az semmiképp nem lehet rossz.
Summa-summarum: Ha szeretünk valakit, úgy igazán, akkor nincsenek korlátok az ágyban. Itt megtisztelném külön Necc barátnénk eszmefuttatását, mely szerint nem vagyunk mi holmi szexgépek, szeretkezünk egymással, nem pedig "b@szunk", azt pedig meglehet tenni igen változatosan.
Úgyhogy Szeretet, Szerelem, Bizalom, KREATIVITÁS!