Ezen a témakörön én már rengeteget gondolkodtam , de mivel nem logikai kérdés, inkább társadalmi, így tudás és élettapasztalat hiányában, kamaszfejjel és EGYEDÜL csak kétségekre volt esélyem jutni.
Azért vetettem fel, mert már sok heteró személytől hallottam arra való utalást, hogy szerinte a melegeken belül létezik aktív-passzív típus szerinti kategorizálás. Meg az ellenkezőjére valót is. És nem tudom, hogy kinek higgyek.

Ez egy elég bonyolult, kiterjedt és érzékeny elméleti kérdéskör, amire nem biztos, hogy egy szóval válaszolni lehet, és az egyes részkérdésekre adott válasz is rengeteg új kérdést vet föl, de ti sokkal tapasztaltabbak és érettebbek vagytok, mint én, ezért biztosra veszem, hogy ezt a kérdést is sokkal tisztábban látjátok.


(Legyen mostantól az alaphalmaz a melegek halmaza, hogy innentől ne kelljen minden gondolat előtt külön tisztázni, hogy csak rólunk van szó. Szóval ezentúl ,,emberek” = melegek, rendben?)

Általában be lehet-e sorolni az embereket, hogy aktív, vagy passzív típusúak?
Ha be lehet, akkor ez a besorolás mennyire fekete-fehér, azaz csak a végleteket ismeri, vagy mennyire spektrumjellegű?
Ha be lehet, akkor hogy valaki milyen típus, az általában milyen külső és belső ismertetőjegyekkel jár együtt?
Ha be lehet, akkor hogy valaki milyen típus, annak mennyiben csak az ágyban van jelentősége, és mennyiben befolyásolja az illető mindennapi életben való helyzetét/viselkedését is?
Mennyiben alakítja az embertársaink hozzánk való hozzáállását, esetleg befolyásolja a felénk való elfogadásukat, tiszteletüket?
Ha be lehet sorolni, akkor mindenki magát sorolja be, ahogy érzi, vagy ezt az embertársaink teszik meg helyettünk?
Lehetséges, hogy van, aki szerint létezik kategorizálás, és van, akinek a fejében nem? Szóval a besorolás létezése mennyire szubjektív?

Hallottam már olyanról, hogy valaki elvből kizárólag az aktív, ill. kizárólag a passzív szerepet hajlandó elvállalni. Az ilyen esetek mennyire tekinthetők ritka szélsőségeknek, vagy mennyire általánosak?

Ha be lehet sorolni, akkor hogy melyik típusba tartozunk, az egy életre szól, vagy változhat a személyiségünk fejlődésével együtt? Szóval ha be lehet, akkor az életünk első aktusában betöltött szerep mennyiben determinálja az összes többi aktusban lévőt?

Ha pedig egy egész életre nem is lehet az embereket besorolni, akkor 1 párkapcsolat időtartamára be lehet? Szóval ha együtt élsz valakivel, akkor megvan, hogy ki az aktív, ill. passzív az ágyban, és ez állandó, vagy szokták cserélgetni a szerepeket?
Ha megvan állandóra, akkor mitől függ, hogy egy kapcsolatban épp kiből válik az állandó aktív fél? Esetleg életkortól, vagy…?
Ha pedig nincs meg, akkor vehetjük úgy, hogy az irány minden egyes közösüléskor csak úgy spontán dől el, ahogy jön?

A besorolás létezését alátámasztó érvek:
- a yaoi különválasztja a seme és az uke fogalmát;
- egyszer egy meleg szépségverseny felhívásában az indulás lehetőségét nem befolyásoló tényezőként fel volt sorolva a ,,nemi szerep” (és bár nem befolyásolta, hogy indulhatsz-e, de hogy ezt így kihangsúlyozták, az azt jelenti, hogy úgy gondolták, hogy ez valakiben esetleg kérdésként merülhet fel).

A besorolás létezését cáfoló érvek:
- hallottam már olyat, hogy pasik láncban rakták egymást. Akkor aki nem láncvégen van, az aktív is, meg passzív is egyszerre;
- a PinkVanillán és egyéb gay közösségi oldalakon sehol se kell az adatlapodon a ,,típusodat” is megadni (legalábbis én még nem láttam olyan oldalt, ahol meg kéne );
- én pl. egyértelmű, hogy nem tudom magam besorolni, mert én mindkét szerepet simán bevállalnám, szóval már találtunk is olyan embert, akit (sztem) nem lehet bekategorizálni!
(Bár ezzel együtt még létezhetne pl. 3 kategória: aktív; passzív; mindkettőt bevállaló.)

A kategorizálás létezése sztem ilyen következményekkel járna:
- mivel ez olyan, mintha az embereken belül 2 nemet különböztetnénk meg, az egyiket aktív típusnak, a másikat meg passzív típusnak nevezve, társadalmunkban csak heteroszexuális kapcsolatok jöhetnének létre, mert 2 aktív típus ütné egymást (szó szerint is, meg átvitt értelemben is), 2 passzív meg nem tudna mit kezdeni egymással; (ugye?)
- ez jelentősen csökkentené a potenciális párok számát;
- a biszexek tutira aktív típusúak lennének, mert amikor lánnyal vannak, muszáj nekik az aktív szerepet játszani, de mivel ugyanaz a személy van utána a fiúkkal is, akkor oda is átvinné, hogy melyik típusba tartozik. (Nem?)


Ezek a következmények elég valószerűtlennek tűnnek, de attól függetlenül lehetnek igazak. Csak nem tudom, hogy azok-e, ezért nem tudok visszafelé sem következtetni belőlük.
Szóval minél több véleményt, személyes tapasztalatot írtok, annál jobb!
Meg nem muszáj az én gondolatmenetemet követve pont az én kérdéseimre válaszolni!

Bresalio kedves! Minden besorolásra alkalmazott kategória, séma csak segédlet a gondolkodáshoz, a véleményalkotáshoz. Az élet, a világ ezerszínű, (vagy még több). Ez érvényes az emberek, és így melegek besorolására is. Ráadásul minél kevesebb kategóriát alkalmazunk a besorolásra, annál torzabb eredményt kapunk, annál több dolog, jelenség, cselekvés válik két-, sőt: többértelművé, mert besorolhatatlanná. A végén csak kapkodjuk a fejünket, és - mi mást tehetnénk!? - kérdezünk, kérdezünk...

Ha ezt megfontoltad, akkor egy egyszerű válasszal segítenék: igen, létezik a passzív vs. aktív meghatározás a melegek szexuális szerepének (sexual role) leírására. Egy-két hazai, és sok külföldi meleg ismerkedő oldal erre rá is kérdez, (néha top vs. bottom változattal). De mindig szerepel a harmadik kategória is: ezt vagy uni-ként, (univerzális), vagy versatile-ként (flexibilis, talán itt: felcserélhető) adják meg. Néha súlyozva is látható, próbáld alkalmazni a kombinatorikáról tanultakat, lesz vagy öt verzió.

Hogy mit jelent ez két-három-öt közelítő kategória? Nos, szigorúan a szeretkezés közbeni viselkedésre vonatkoztatják: a passzív fél a befogadó, az aktív az, akit befogadnak, a harmadik kategória pedig azt jelöli, aki mindkettőt szereti, gyakorolja... (huhhh, elég eufemisztikus voltam!? )

Emlékeztetlek rá, hogy az első két besorolás a heteró világban is létezik, alapból, ugye. Csak itt nem változik többnyire, (bár láttam én már karón varjút, vice versa is! . A melegeknél - ahol gyakran ennek alapján beszélnek "lányos vs. fiús" viselkedésről, - na, ez újabb válaszokat igényelne - valamilyen alapbeállítódottságot jelent, e szerint keresnek, és válogatnak partnert. De lehetnek változások benne, vannak is, mert a vágyak is sokszínűek és változékonyak, életkortól függetlenül. ("Ki akarom próbálni a másik oldalt is!" - így szól az ifjabbak, vagy idősebbek üzenete is ilyenkor, én pedig, a "csak passzív", komoly gondok elé nézek a kialakított kapcsolataimban...).

Szeretnélek arról is tájékoztatni, hogy bizony két passzív, és két aktív is tud nagy örömöt és élvezetet szerezni egymásnak, ha nem csak egy lyuknak és dugójának tételezik fel egymást (mert magukat puszta szexgéppé redukálni hajlamos) emberek... Ha két azonos nemű és azonos szexuális szerepű ember szereti egymást, akkor nem a technika a lényeg, akkor szeretkeznek, és szeretkezni sokféleképpen lehet, tehát...

Most ennyit. Ja, és hogy lásd mennyire fura a kategorizálás, mennyire flexibilis a szexualitás világa, javasolom: nézd meg ezt is itt.

Ez igen!

És amúgy tudunk valami statisztikát arról, hogy ebben a 3, ill. 5 kategóriából álló besorolásban az egyes kategóriákba az emberek kb. hány %-a tartozik?

És ha csak aktív vagy passzív valaki, az azt jelenti, hogy ha mondjuk lát valakit, aki bejön neki, és a vele való szexre gondol, akkor a fantáziálás közben is szinte mindig csak abban az 1 szerepben képzeli el, nem?

És amúgy a csak passzívaknak is feláll, ha látnak egy szép férfi segget, vagy az nekik annyira nem információ?

És amúgy akkor a csak passzívaknak sosincs ilyen érzésük: ,,Ma reggel olyan kanos vagyok, úgy megdugnék valakit!", ugye?

És az ugye nem történhet meg valakivel, hogy amúgy nem lenne csak passzív, de olyan kicsi a farka, hogy a) senki se hagyja neki, hogy bedugja, b) az első próbálkozásakor annyira elveszik az önbizalmát, hogy többet nem mer próbálkozni vele, szóval hogy így beleszorítják a csak passzív szerepbe?
Amúgy min. hány cm kell ahhoz, hogy valaki aktív félként közösülhessen?

Bresalio írta::
Hát ha passzívak akkor nekik inkább olyan érzésük van hogy: "Ma reggel úúúgy szexelnék, hol van valaki aki megdugna!"

De azt hiszem Bresalio túlgondolkodod te ezt. Kinek hogy jó, úgy érzi magát jól és ha megtalálja hozzá a párját akkor mindegy, hogy aktív vagy passzív vagy hol ilyen hol olyan csak megfelelõ partner kell hozzá. Sajnos ez nem ennyire egyszerû és statisztikákkal leírható, mint sok minden más, de mégis mûködik a gyakorlatban.

Sziasztok,
mi a véleményetek azokról a pasikról, akinek barátnőjük, feleségük van, gyakran nagy macsók(vagy annak láttatják magukat) de egy megtévesztően nőies transzszexuálissal a passzív szerepet szeretnék kipróbálni? Szerintetek latens homok vagy prosztataérzékeny heterok? Én régebben nagyon elítéltem az ilyen férfiakat, de a hetero bio barátnőim szerint a hetero pasik 90% is szereti ha bizerálják? Vagy csak én vok konzervatív?puszi

Hát én nem tom. Én nem hiszem, hogy homo-k lennének, mert akkor a partnerükben lelkileg a férfit keresnék, amit egy MtF-ben tutira nem találnak meg. Szóval lehet, hogy inkább kíváncsi heterók, akik kihasználják, hogy a TS nőkkel esetleg olyat is ki lehet próbálni, amit a született nőkkel nem, de nem pasival akarják kipróbálni, mert nem akarnak se a külvilág, se a maguk szemében homo-nak látszani. Hiszen ha egy MtF-et választanak, az még mindig egy heteroszexuális kapcsolat. De lehet, hogy mondjuk biszexek. De én nem tom.

De azt amúgy megnézném, hogy melyik MtF dugna meg egy pasit. Mert ha ő nőnek érzi magát, akkor nem hiszem, hogy annyira rajongana az aktív szerepért, főleg nem a hőn szeretett farkával. Szóval én nem hiszem. De én nem tom, felőlem még akár lehet is olyan MtF, aki bevállalja.

Jamilah írta:Sztem az amúgy kb. mindenkinek jólesik, akinek nincs prosztatarákja.

Necc írta:Akkor orálszexben az az aktív, akit szopnak, ugye?

De amúgy hogy csak aktív, csak passzív vagy uni vagy, az lehet döntés kérdése? Vagy úgy egyáltalán, mi motiválja az embereket, hogy valamelyikbe besorolják magukat? És már gyerekkorban tudod, hogy melyik leszel, vagy ez csak az első szexuális élmények alapján alakul ki?
Mert értem ezt a kategorizálási rendszert, tökre értem, logikailag. És elfogadom, hogy így van, és kész. De nem nagyon tudom kitalálni és átérezni, hogy milyen külső v. belső tényező vihet rá valakit, hogy NE LEGYEN UNI. Szóval a mozgatórugóját nem értem.
Mert azt értem, hogy lehet, hogy valaki valamelyik szerepet jobban kedveli, és akkor ha teheti, inkább azt játssza, de ha megkérik, vagy ha a szükség hozza, vagy ha a párjának az a vágya, akkor a másikra is képes, és be is vállalja. Szóval a súlyozást, az 5-ös skálán a 2-es és 4-es fokot még értem. De hogy mi lehet a lelkében (vagy farkában ) azoknak, akik valamelyik legszélén vannak a skálának, és arra a gondolatra, vagy csak érzésre jutnak: ,,Én ugyan meg nem dugok senkit!", ill. ,,Engem ugyan meg nem dug senki!", azt annyira nem vágom.

Pl. hallottam egy olyan sztorit, hogy egy uni pasi volt együtt egy csak passzívval, de már hosszú ideje és nagyon harmonikus kapcsolatban, és az uninak a korral erekciós problémái lettek. És egy ideig csak nem szexeltek semmit, de utána, mivel nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, felbomlott az egész kapcsolat. És a passzív pasi inkább hagyta úszni az egészet, minthogy egyszer is megdugja a barátját.
De ez azér már durva, nem?

De amúgy akkor egy reverzibilis kapcsolatnak az a szükséges feltétele, hogy 2 uni legyen együtt, nem? Mert ha 1 aktív és 1 passzív, akkor alapból irreverzibilis, ha meg 1 uni és 1 aktív, vagy 1 uni és 1 passzív, akkor az uninak muszáj azt a 1 szerepet játszani, ami a másik, mint a párja, és akkor azért irreverzibilis, nem?

Bresalio írta:De akkor ha valaki csak passzív, annak lehetnek akár biológiai okai is? Pl. egy erektilis diszfunkció... ... ?

És ha egy irreverzibilis kapcsolatban valaki állandó aktív, az mennyire jelenti azt, hogy az adott kapcsolatban ő a ,,domináns"?
Mert sztem a heterók kb. kollektíve úgy gondolják, hogy az teljesen azt jelenti, de attól még ez nem lesz igaz.
De volt már olyan, hogy egy meleg srác mondta nekem, hogy ő azért nem vállalná be soha a passzív szerepet, mert úgy érezné, hogy addig a másik ,,dominálna" fölötte. És ez, hogy fölötte ,,domináljanak", neki lealacsonyító lenne, és nem jönne össze azzal az énképével, hogy ő egy ,,domináns alkat".
Én erre azt mondtam, hogy a szex a szerelemről szól, nem pedig arról, hogy ,,uralkodjunk" a másikon, és hogy ha valaki bevállalja a passzív szerepet, az nem azt jelenti, hogy azzal elfogadja, hogy ,,dominálnak" fölötte, hanem hogy az neki is jólesik, és hogy ha egy kapcsolatban szeretsz és szeretve vagy, akkor nincs értelme ,,dominánsról" beszélni.
De nekem volt igazam, vagy a másik srácnak?

Nekem ez így belepillantva olyan mintha azon filóznátok vajon miért is akar valaki inkább pasival lenni mint nővel vagy fordítva. Miért uni, passzív ill. aktív valaki gyerekek? csak. mert. az tetszik neki, ez jön belőle, a fejlődés során itt találta meg önmagát, stb. ezer meg millió oka lehet és persze változhat is meg állandósulhat is bármelyik állapot. No meg a puding próbája ugye gyakran az evés, de én aztán a vaníliapudingit meg nem kóstolom, mert valamiért nem tudom rávenni magam. nem igazán vágom, hogy ennek biológiai oka van, vagy esetleg pszichés, de nem érdekel úgyhogy nem teszem bele a kiskanalam...

Ez a pudingos szemléltetés tök jó volt. Ez megfogott.
Azt is értem, hogy ez ahhoz hasonlítható, mint hogy mért akar valaki inkább pasival, mint nővel lenni. Bár a teljes analógiát azért cáfolnám. Mert ha valaki azt mondaná, próbáld ki nővel, ott neked kéne a kapcsolatot megteremteni, egy olyan személlyel, akire amúgy valószínűleg nem is vágysz. De az aktív/passzív kérdés nem ennyire durva, mert ott ha kipróbálod a másik szerepet a partnereddel, valószínűleg alapból szeretsz és szeretve vagy, szóval barátságosabb az egész helyzet, amúgy meg nem kell új kapcsolatot teremtened, mert ugyanazzal közösülsz, akivel alapból közösülnél. Csak másként.

Ez most egy maratoni bejegyzés lesz!
Lehet, hogy az eleje (de csak az eleje) alapján inkább a Lelkizés topikba illene, de ide kapcsolódik.


A téli szünetben sokat olvastam utána a témának, főleg angolul. Tanulmányokat is elolvastam, más fórumokat, társkeresőket is meglátogattam, ahol az emberek saját maguk írták le a témával kapcsolatos tapasztalataikat, és blogokat is nézegettem.

De minél többet olvasok utána, ez a téma annál jobban izgat. Annyira, hogy a holnapra beadandó magyar házidoga megírásánál is fontosabbnak éreztem, hogy EZT a hozzászólást megfogalmazzam.

De ez az izgalom nem pozitív izgalom. Nem annak az izgalma, amikor egy téma hobbiszinten érdekel, és azért olvasol utána, mert a tudásvágy hajt. Ez negatív izgalom. Annak az izgalma, amikor egy témáról már tudsz valamit, de az bánt, mert úgy érzed, hogy most lehet, hogy úgy van, de valahogy mégse úgy kéne lennie, és azért olvasol el még egy cikket, hátha pont az fogja megcáfolni az eddigi, téged megkeserítő tudásodat az adott témáról, és hátha pont az fog inkább neked igazat adni.

Közben rájöttem, hogy ez nem csak nekem probléma. Számos más, melegségére frissen ráébredő tinédzser, meg pár felnőtt is dilemmázik ezen, és esnek kétség(ek)be rajtam kívül sokan. Arra is rájöttem, hogy nem egyedül én jutok a lentebb kifejtett szemléletre; kimondottan sokan kezdenek el így gondolkodni.


Megfigyelés: a kategorizálás egyértelműen nézőpont kérdése, és minden embernek mást jelent. Az ,,Aktív vagyok.” kijelentést és társait csak akkor tudjuk igazán értelmezni, ha tovább kérdezzük az illetőt: ,,És milyen kapcsolatot képzelsz el?”.

Másik megfigyelés: a saját magad kategorizálása tutira pszichés. Lehet, hogy valakinek van valami biológiai alapú preferenciája is valamelyik szerepre, de a konklúzió levonása, amelyben magadra aggatsz egy self-label-t (ön-címkét), az tutira agyi.


Éppen ez az, hogy mivel a kategorizálás agyi rendszer, mesterségesnek és merevnek érzem a szexualitás flexibilitásával, és nem agyiságával szemben. Szerintem rugalmatlan, és az ,,unikkal” szemben is az.
(Azért tettem idézőjelbe, mert ha rendesen írnám, azzal elfogadnám az uni, mint kategória létezését, de épp ezt a létezést akarom cáfolni. Mert ha cáfoljuk az aktív/passzív, mint kategória létezését, akkor nyilván a ,,3. kategóriáét" is.)

De mivel sokan képviselik ezt a kategorizálást, és az ,,új melegektől” is elvárják, hogy megtalálják benne a helyüket, nagyon nagy nyomás van mindenkin, hogy besorolja magát. Akkor is, ha ő amúgy nem akarná. De ha a csapból is az folyik, hogy ,,Én ez vagyok. Én meg az vagyok. És te mi vagy?”, akkor vagy identitáskrízist szenved, vagy végül mégis besorolja magát.

Az a baj, hogy ez a self-label egy idő után az identitásává válik, néha szinte hivatástudatává. Így ha valaki megtetszik neki, és elképzeli vele a szexet, tutira a self-label-ének megfelelő szerepben fogja. Így egy idő után kiesik a látóköréből a másik szerep. És így jut el oda, hogy ,,De én azt nem tudom elképzelni!”. Pedig lehet, hogy ha az elején nem inspiráljuk arra, hogy self-label-t állítson ki magáról, így az nem épül bele az identitásába, akkor el tudná képzelni.

Ezért szerintem fölösleges az embereket arra motiválni, hogy saját látókörüket és mozgásterüket szűkítsék. Mert minél ,,unibb” valaki, annál jobban tud alkalmazkodni, és annál változatosabb szexuális életet élhet.

Bár elméletileg 2 magát ,,top”-nak címkéző, és 2 magát ,,bottom”-nak címkéző ember között is lehet szex, a gyakorlat mintha ezt megcáfolni akarná. Többször olvastam rá példát (és ellenpéldát sajnos nem nagyon), hogy aki magát felcímkézi, az ha egy ugyanolyan címkéjűvel találkozik, kapásból elutasítja a vele való kapcsolatot, anélkül, hogy egyáltalán végiggondolná a vele való lehetőségeit. És nem a személyből indul ki, hanem a címkéjéből.
Pl. egy magát ,,top”-nak címkéző srác írta: ,,Nagyon bele vagyok zúgva, de az egyik elszólásából úgy ítéltem meg, ő is ,,top”. Most imádkozok, hogy legalább ,,versatile” legyen már, csak hogy összejöhessünk!”.

Szerintem inkább a kompromisszum lehetőségét kéne keresni. Ha igazán szeretik egymást, akkor alkalmazkodnak egymáshoz, és nem kategóriák fogják őket ebben megakadályozni. Akkor kölcsönösen érzik, hogy a másiknak mikor mire van szüksége. Akkor hajlandók a másik öröméért áldozatot hozni, és akkor úgyis meg tudnak egyezni az irányon. Ha meg azon nem, akkor másban se. Akkor meg úgyis szakítanak.
De akkor se buta kategóriáknak kéne eldöntenie, hogy most 2 ember összejöhet, vagy nem.

A másik, hogy ha a saját self-label-ödet valakinek megmondod, az azonnal beskatulyáz. S bár lehet, hogy benned azóta már változott a helyzet, de nem nagyon fog hagyni kitörni a skatulyádból, s az ő szemében mindig is oda fogsz tartozni.

Erre példa egy sráctól: ,,Az elején azt mondta, hogy uni volt. Én, mint 50/50-es full uni, úgy is kezeltem. Aztán tönkrement a kapcsolat, de csak később mondta meg, miért: mert erőszakoskodásnak érzett bizonyos aktusokat, amit csináltam vele. De ha őszintébb lett volna már az elején, akkor bezzeg minden jó lett volna, mert akkor alkalmazkodtam volna hozzá!”.
Szóval beskatulyázta az elején, és onnantól már nem arra figyelt, hogy éppen mit igényel a másik, hanem arra, hogy szerinte annak a kategóriának mit KELL igényelni.

Nem vagyok annak a híve, hogy azt előre kell tudni, hogy aznap este épp hogy lesz, és főleg nem hogy holnap este, meg egy hét múlva este. De épp ez teszi a szexuális életünket izgalmassá – szerintem sokkal izgalmasabbá, mint a heteróké!

Én pl. ezért vagyok szívesebben meleg fiú, mint heteroszexuális nő lennék, és tudom, hogy sok nő ezért irigyli a melegeket: mert a homoszexuális kapcsolatban ott a reverzibilitás. Hogy nincsenek előre leosztott szerepek – az ágyban se! És ennek szabadságot kéne jelentenie számunkra.
A heterók pedig tuti nem fognak minket jobban elítélni azért, ha ezt a szabadságot ki is használjuk. A self-label-ök pedig minél jobban elhalványulnak, annál több esélyünk van arra is, hogy a hozzájuk társított sztereotípiák is kivesszenek.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenkinek ,,50/50-es full uniként” kéne viselkedni. Ha valakinek ez az arány eltolódik, vagy szinte teljesen elmegy 1 irányba, az teljesen rendben van. Csak ha belemegy egy közösülésbe bármilyen irányban, ne az legyen az érve, hogy ,,Mert én aktív/passzív vagyok, és azoknak így kell, vagy azok így szokták.”, hanem hogy ,,Mert most így esik jól nekünk.”. És ha holnap is úgy esik jól, az is jó, ha meg holnap másként, az is jó. Csak ne csinálj általános szabályt abból, hogy mikor hogy essen jól!

Szóval szerintem el kéne felejtenünk a buta kategorizálást. Aki pedig egyszer megízleli, hogy milyen akár csak elgondolni is, hogy nincs kategorizálás, meg egyéb mesterséges korlátozó rendszerek, az szerintem utána nem akarja többet eldobni ezt az érzést!


Ki ért egyet?
Aki egyetért, az adja tovább a meleg barátainak is!
És aki egyetért, az alapból is így gondolta, vagy én győztem meg?
Visszajelzéseket szeretnék!

Én egyetértek vele!

Amúgy hálás vagyok Neccnek a #32473-ért, mert azzal úgy megalapozta az egészet, hogy honnan gondolkodjak tovább!

De behalok, ha valaki azt írja, hogy jobb lett volna, ha inkább a magyar házidogát írom meg...

De a hosszút mindenképpen olvassátok el, ne tegyétek félre csak azért, mert hosszú!