Abszolútértékben nyilván sokkal kevesebb ilyen fordul elő (mármint h meleg férfi elperelje a gyereket), de ennek azért van egy olyan triviális oka is, h a melegek kevesebben vannak.
Én a későbbiekben ha megházasodom, és valóban úgy döntünk, h vállalunk gyermeket (egyetértek azzal, h az ilyesmire nagyon komolyan fel kell készülni), egészen biztosan anonim donorhoz, vagyis mesterséges megtermékenyítéshez ragaszkodnék. Szerintem minden résztvevőnek ez okozza a legkevesebb stresszt, a lelki sérülés veszélye is talán így a legkisebb, hisz nincs "harmadik" szülő, akinek a jelenléte összezavarná a gyereket, nincs zsarolási pont sem, sem az egyik, sem a másik fél részéről, arról nem is beszélve, h talán még ezt lehet a legkönnyebben beadagolni a gyereknek is, ha már elég érett hozzá.

Szerintem nagyon fontos hogy az apa létező gondoskodó legyen,nem sokkal kisebb a jelentősége egy apának mint egy anyának.Én nagyon szeretnék apa lenne,de soha sem fordulna meg a fejemben hogy zsaroljak vagy terorrizáljak vagy a gyereket később az anyja vagy az "apja"ellen nevelném.Ha én ilyen típus lennék és nem hiszem hogy egyedül vagyok így,lenne más út is.A gyerek vállalás részemről nem a birtoklásról vagy uralkodási vágyról szól,hanem a szeretetről,ami ha abból is jár hogy hetente vagy két hetente vagyok a gyerekkel,az tökéletesen meg felel nekem.Később csak rajtam és a gyereken múlik hogy igazi jó kapcsolat alakuljon ki,szerintem ezt egy gyerektől nem szabad elvenni ezt a lehetőséget,azáltal hogy egy névtelen testtelen apja lesz.Nekem borzasztó apám volt fiatal koromban és sokszor kívántam bárcsak árva lennék,borzalmas volt,14 éves koromig bírtam majd elszöktem,10 év múlva haza mentem.alkoholizmusa ellene fordult és mellette álltam és állok,ma már sajnos májcirozisa van 2 éve,már rég meg kellett volna halnia orvosilag,de kitartok és küzdök érte és láss csodát,most kaptam meg az apám,hogy tiszta lett bár halálos beteg,nem haragszom rá szívem tiszta és hálás vagyok hogy van egy apám még akor is ha csak egy pár éve kaptam meg őt.Bármilyen is egy apa soha sem késő ha küzdeni is kell érte meg kaphatjuk,meg ölelhetjük,megsimogathatjuk az apánkat.Mert belőle csak egy van ezt mindenki érzi a szíve mélyén még ha fáj is olykor olykor.igen is fontos az apa,de tiszteletben tartom ha valaki úgy gondolja egy névtelen donor kell,bár az is lehet ha már ott leszel másképp látod majd.

Nana... Remélem ezzel nem azt akarod mondani, h én, jobban mondva általában a transzférfiak nem férfiak... Belátom én voltam a hibás, félrevezető, hiszen a topik címe LESZBIKUSOK gyermekvállalása, nem pedig Transzférfiaké, de azért mégis. Ez így elég sértő volt ránk nézve, hiszen mi férfiak, férjek, és igen, jelen esetet nézve CSALÁDAPÁK vagyunk. Mert mik ha nem azok? Tán nagybácsik, vagy nevelők, mostohák??? Ugyan már... Hiszen akkor ennyi erővel a hétköznapi terméketlen házaspároknál is hiányzik szerinted az egyik, vagy akár mindkét szülő???
Úgyh óvatosan azért az ilyen kijelentésekkel...
Amúgy természetesen az alapötlettel tökéletesen egyetértek, kell h legyen apaképe a gyermeknek, hiszen így tud igazán egészséges felnőtté cseperedni.

legközelebb írd oda tf,én semilyen sértőt nem irtam a tf-ra.De annak örülök hogy az alpap gondolattal egyet értesz ez volt a lényege a mondani valómnak.Nem a sértegetés pláne nem transzférfiakat,semilyen lmbt -hez tarozó embert.

Mindketten ugy irtuk a véleményünket Benivel, hogy benne volt, hogy ha megnősülünk...már ebből is lejöhetett volna, hogy nem leszbikus csajok vagyunk, de ha a képemet megnézed szerintem az sem egy leszbikus csajt mutat, nem is beszélve arról, hogy én veszem a fáradságot hasonló esetben, és megnézem az ilető adatlapját, amiből pedig kiderül, hogy ftm-ek vagyunk. Vagyis hiteles, papir szerinti házasságról van szó, amiben igenis az apja lennék a gyereknek, semmiben nem különböznék bármelyik férfitól...akkor milyen alapon nem nézel engem apának? Hát ki lenne az apja annak a gyereknek, ha nem én? Más adná a spermát, de én nevelném, mellettem nőne fel, és akkor szerinted én nem vagyok apa neki? Mert csak a biológiai apa az apa a szemedben? Ez nem igy működik! Elég hülye felfogás!

A levél arról szólt hogy a donor anonim legyen vagy nem,nem arról hogy aki felneveli hogy az nem az apja a gyereknek.olvasátok el még egyszer haló

Az én véleményem szerint legyen leszbikus,meleg,biszex,transz,ha lelke nyugot és kiegyensúlyozót.A leggnagyszerübb apák és anyák lesznek,hiszen mi akik vágyunk a gyermekre,felkészültünk rá,és nagyon szeretnénk.Értem hogy vannak olyan helyzetek amikor olyan donor lenne jó aki anonim,de pld én aki gyermeket szeretnék én nem akarnék napi rendszerességgel részt venni a gyerek nevelésben arra ott az anyukája és az apukája.Nem hiszem hogy ilyen esetekben,kéne attól félned hogy elperelik a gyermeket,mert nem te lennél a vér szerinti apa.Az esetek döntő többségében az anya vér szerinti szokott lenni,több jogokkal mint az apa.Most is kitartok a véleményem mellett hogy a DONOR igen is ne legyen anonim,és NEM azért mert aki felneveli és él vele nap mint nap,hogy nem az APJA a gyereknek.de igen is fontos ugyanugy mint a többi részt vevő.TEHÁT AKI NEM VÉR SZERINTI APJA A GYEREKNEK,DE BE VÁLLALJA HOGY GONDOSKODIK RÓLA ÉS A NEVELÉSBEN RÉSZT VESZ,TELJESEN MINDEGY HOGY AZ LMBT TÁRSADALOMBAN HOL HELYEZKEDIK EL,AZ 100 %APJA A GYEREKNEK.

Macsó37 írta::
Nem érzek ellentmondást a sorok a között. Csupán az én meglátásom, hogy egy heteroszexuális egyén sokkal nagyobb veszélyt jelent, hisz jöhet a tipikus demagóg duma, hogy "heteró gyerekét ne melegek neveljék már". És ugye, ha van homofób emberke az még meg is adhatja az ívet a dolognak.
Én nem hiszem, hogy bármit is követelnék. Persze, ha azt látnám, hogy a gyermekem veszélyben van egy leszbikus párnál, lépnék. Mert hát egy leszbikus pár is olyan, mint egy hetero. Ki tudja mikor jönnek elő a vadállati ösztönök, aztán csattan pár pofon (ez nagyon szélsőséges volt, tudom, de csak példa).
Másfelől, ha már igent mondanék hasonló jellegű felkérésre, akkor azért ismerjem már a gyermekem, mert nem örülnék, ha x év múlva odalépne hozzám valaki, s közölné: "Szia apa!"

Két szülő jobb, mint egy - de mi van, ha azonos a nemük?
Népszabadság, 2010. november 30. - Matalin Dóra

A magyarok nagy része évek óta következetesen elutasítja, hogy azonos nemű párok is fogadhassanak örökbe gyereket. Pedig a kérdés egyre inkább az, hogyan lehetne rendezni a már létező családok helyzetét, melyekben azonos nemű párok nevelnek gyerekeket. Egyre több ugyanis az ilyen család.
Részletek abból a most megjelent interjúkötetből, melyben tucatnyi magyar „szivárványcsalád”, vagyis leszbikus, meleg szülők beszélnek arról, milyen körülmények közt vállaltak gyereket és milyen nehézségekkel kell szembenézniük. Magyarországon eddig kevés szó esett róluk, pedig egyre többen vannak.

A kilencvenes években itthon is megjelent egy olyan új generáció, amely nem titkolja az identitását. Vállalják a családjuk, barátaik, munkatársaik előtt. Aztán a kétezres években ennek az új generációnak számos tagja ráébredt arra, hogy gyereket szeretne – mondja Sándor Bea, az interjúkötet készítője, az Inter Alia Alapítvány munkatársa. Szerinte az egyik leggyakoribb félreértés a leszbikusok, melegek gyerekvállalása körül az, hogy ez a kérdés mindig úgy merül fel, hogy fogadhassanak-e örökbe, engedélyezzék-e számukra, hogy magukhoz vegyenek egy állami gondozott gyereket. Pedig a kérdés inkább az, hogyan lehetne rendezni a már létező családok helyzetét, melyekben azonos nemű párok nevelnek gyerekeket. Ilyen családok ugyanis, bármilyen „engedélytől” függetlenül, sokféle módon jöttek, jönnek létre.

Vannak párok, akik megállapodnak egy barátjukkal, ismerősükkel, hogy ő lesz a donor, és önállóan vagy egy orvos segítségével elvégzik a mesterséges megtermékenyítést. Vannak, akik egyedülállónak kiadva magukat, mesterséges megtermékenyítést kérnek. Az interjúkötetben megszólal olyan pár is, amely hirdetés útján talált donort. Aztán vannak, akik korábbi heteroszexuális kapcsolatukból származó gyereküket nevelik együtt új, azonos nemű párjukkal. És akad olyan is, aki egyénileg fogadott örökbe gyereket. Őt most azonos nemű párjával neveli. Hogy pontosan hány ilyen család él Magyarországon, azt még a melegek, leszbikusok arányánál is nehezebb megbecsülni. Sokan ugyanis, bár gyermektelenül nyíltan vállalták identitásukat, a gyerek születése után rejtőzködőbbé válnak, féltve családjukat.

Bárhogy jött is létre a család, egyik fő problémájuk ugyanaz: a szülők jelenleg nem fogadhatják örökbe egymás vér szerinti gyerekét. Ez pedig számos hátránnyal jár, elsősorban a gyerekre nézve. Ha a pár szakít, a másik fél nem köteles tartásdíjat fizetni, de nem is jogosult arra, hogy kapcsolatban maradjon azzal a gyerekkel, akit évekig nevelt, akihez szoros érzelmi kötelék fűzi. A gyerek nem törvényes örököse a nem biológiai szülőnek, csak a pár egyik tagja dönthet a gyereket érintő fontos, egészségügyi, oktatási kérdésekben például. Ha pedig meghal a vér szerinti szülő, semmi nem garantálja, hogy a gyerek a másik szülőnél maradhat.

A partner gyermekének örökbefogadására egyébként a heteroszexuális kapcsolatban élőknek sincs lehetősége, csak akkor, ha házasok – teszi hozzá Sándor Bea, aki szerint lassan ideje lenne, hogy a jogrendszer is alkalmazkodjon a társadalmi változásokhoz.

Nyugat-Európában ez már számos országban megtörtént: az azonos nemű párok többek között Belgiumban, Dániában, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Spanyolországban fogadhatnak örökbe akár állami gondozott gyereket is, Németországban pedig a partner gyerekének örökbe fogadására van módjuk.

– A Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága számos esetben kimondta, hogy a szexuális irányultságnak nincs köze a gyereknevelési képességekhez – hangsúlyozza Dombos Tamás, a Háttér Társaság a Melegekért munkatársa. Ami a leszbikusok és melegek hazai elfogadását illeti, ebben 2000 óta nincs számottevő elmozdulás. – A környező országokban az elmúlt tíz évben is javult valamelyest a helyzet, nálunk nincs változás. 18 és 36 százalék közt mozog a melegházasság és 18 és 25 százalék között az örökbefogadás elfogadottsága – mondja.

A készítők elküldték az interjúkötetet és egy jogi elemzést az azonos nemű szülőkről és gyermekeikről gyermekvédelmi szakembereknek,minisztériumoknak azzal a kérdéssel, mit gondolnak ezeknek a családoknak a jövőjéről Magyarországon. A könyv egyik interjúalanya optimista: „Egyszer csak eljön az idő, amikor ezt többen látják. Hogy ezek a családok vannak, jól megvannak, és a bennük élők, de legfőképpen a gyerekek érdeke, hogy mindkét szülőjük a jog szerint is az lehessen. Mert két szülő mindenképpen jobb, mint egy, ezt mindenki tudja. És a gyereknek az a jó, ha a lehető legteljesebb érzelmi és anyagi biztonságban él, és ez csak úgy lehetséges, ha mindkét szülője gondoskodhat róla, ha mindkettőnek kötelessége gondoskodni róla. Egyáltalán, a jog azért van, hogy védje azt, ami jól működik egy társadalomban. Minden jól működő családot és kapcsolatot.”

Én szívből örülök neki hogy elkezdett valamilyen irányba mozdulni az ügy. És hála az égnek én is találtam egy leszbikus lányt a baba projektra,jövőre belevágunk.Van remény:cheer:

Ennek - ismeretlenül is - szívből örülök, és szorítok neked, hogy sikerüljön, siker! Ismerek egy gyönyörű leszbi párt, családot (!): boldog családanyák, egy aranyos kicsivel - és tervezik a másikat. Az első gyermeket az egyik anyu hozta a világra, a másodikat majd a másik anyu fogja.

Az elmozdulás iránya - ha nem a személyes életedre, hanem hazai társadalmi létünkre utalsz - egyáltalán nem jó. Sőt, tragédia várható az azonos neműek megannyi életfeltételében... Nagyon nincs ok örömre...

siker írta::Gratula!

Nekem sok leszbikus/ meleg pár ismerösöm van. Vannak akik közösen nevelnek gyereket... ès tök jó érzés , hogy vannak olyan emberek, akiknek ez tök normális és heterok

Ugyanannyi jogink lenne elvileg a gyerekneveléshez és a családhoz. Mégis másképp van összerakva ez a világ.

Lastra írta::
A lényeg az, hogy vállalhatsz gyermeket (nem partnerrel, hanem egyedül kell inszeminációra elmenni, ennyit ki lehet bírni). Amíg vár az ember a jogokra, eltelik az élet...

Ma volt egy ilyen előadás azon a homofóbiás konferencián? Vmelyikőtök jelen volt, meghallgatta?

ShyBi írta::
A konferencia apropója a Homofóbia-ellenes (!) Világnap volt. A program szerint két előadás is érintette a gyermekvállalást. Én sajnos nem tudtam elmenni, de ezen a lapon találsz két kiadványt az itthoni helyzetről: interalia.org.hu/lmbt_szulok

Köszi a linket!

Na ezeket én is megtanulmányozom aszem! Kösziii

Sziasztok!

Sikerült végigolvasni mindkét kiadványt, valamint az alapítvány honlapját is. Nagyon klassz és tanulságos. Csak ajánlani tudom mindenkinek, nemcsak leszbikusoknak. Rengeteg hasznos információ fellelhető. Ezúton is szeretném megköszönni a linket. Főleg, hogy a téma számomra is aktuális.

Kitti.