KI SZÁMOL EL

Mit ér a legszentebb erény, ha
bűnnek láthatja bárki azt?

Ki sziklával rombol - mit ér, ha
belőle vizet is fakaszt?

Ki szabja meg a lét határát
s halált erénnyé ki avat?

Ki számol el a világgal,
hogy adós sehol nem marad?

Ki? Mit? Miért? Mivégre? Meddig?
A kérdések mentsége véd,

hogy ki ne egyezzen az ember
saját magával semmiképp.

Radnóti: Töredék

József Attila
Sóhaj

Ha könny csorog,
Ha kebel sír,
Ha jaj hallik,
Ha ég dörren,
Föld kerekén
Akármerre:
Az én könnyem,
Az én keblem,
Az én jajom,
Büntetésem:
Föld kerekén
Akármerre
Járok, mindig
Csorg a könnyem,
Sír a keblem,
Jajom hallik,
Az ég dörren
- Átkozott fej
Az én fejem -
Átkozott fej
Te fölötted.

- József Attila -

TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

1937. július-augusztus

Gyurkovics Tibor
MINDEN

Minden vagy, ami nem lehetsz,
egyre ragyogóbb, egyre szebb,
kirajzolódó, mint a seb,
amit farkasok ejtenek a szívemen,
s ha nem lehet, akkor sem tudok
véremet veszítve élni, csak veled.

Aranyos versike.

Szepsy Eleonóra: Márc. 15.

Nemzetiszín kokárdával
Ünnepelünk e napon.
Itt díszlik a szívem fölött,
Büszke vagyok rá nagyon.

Régen volt. A fiatalok
szabadságot akartak,
Jobb életet mindenkinek...
Énekeltek, szavaltak.

Szabadságharc lett belőle,
Odaveszett sok élet...
A hősökre emlékezünk,
Nekik zengjen az ének.

Nagyon szép.

Márk Menóra
Fuss!
Fuss!
Fuss, ha azt hiszed,
hogy a bűn visz el a boldogságba.
De tévedsz!
Mert ez nem visz másba, csak a halálba.
Mert meg van írva: a bűn zsoldja a halál.
Ma az ördög ezzel életeket vadász.

De te fuss csak!
Rohanj a csapdába, ami a biztos vég!
Csak azért, hogy pár percig, óráig
örömben légy.

Fuss, ha azt gondolod,
hogy csak a világ szeret és Isten nem.
Ma ez érezhető mindenben.
Hajhászd a szerelmet, hogy valaki elfogadjon!
De Istenen kívül nincs más,
ki több szeretetet adjon.

Fuss, ha szerinted csak itt, a Földön van élet,
és a Mennyei boldogság semmit sem érhet!

Rohanj le a szakadékba,
ahol a Pokol a végállomás!
Ez a megmásíthatatlan vallomás
az igazságról, ami megszabadíthatna,
ha ezt az emberekből több elfogadna.
De te válassz, amit akarsz!
És a végén, ha a rossz döntés levét iszod,
ne Istent hibáztasd!

PETŐFI SÁNDOR
ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN ÚJRA...
(részlet)

Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? De szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban, ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Branyiczky Rita: Csendet akarok

Zúg, zakatol, mormog, csörög, csenget.
Gépek között áhítom a csendet,
ám hiába, nincs helye e vágynak.
A masinák percre le nem állnak.

Mikrosütő üzeni, ehetek.
A szendvicsek finomak, melegek,
s amíg rágok, rádió beszélget –
arról, milyen hangosak a népek.

Kaputelefon. Közelg a posta.
Küldemény érkezett, Jóska hozta.
Átveszem, köszönöm, a zár kattan.
A listámon pedig újabb hang van.

Telefon rikolt, ugrom ijedten.
Téves hívás, és éppcsak letettem,
fax érkezik lassan, vontatottan –
űrbéli nyelven motyog titokban.

Sistereg a tartály, angol módra.
Utántölt, hogy lehúzhassuk újra,
vízóra nyekereg, fűtés sziszeg –
szava felmelegít, nincs már hideg.

Utcazaj társul a dalhoz halkan,
az ablak velem van, társ a bajban –
tompít a hörgő motorok hangján,
éles kürtön, jajgató szirénán.

Számítógép szól, jelzi, hogy végzett.
A kiszabott feladattal kész lett,
s most pittyegve várja, hogy mit teszek.
Lekapcsolom, és világgá megyek.

Ears in the Turrets Hear

Ears in the turrets hear
Hands grumble on the door,
Eyes in the gables see
The fingers at the locks.
Shall I unbolt or stay
Alone till the day I die
Unseen by stranger-eyes
In this white house?
Hands, hold you poison or grapes?

Beyond this island bound
By a thin sea of flesh
And a bone coast,
The land lies out of sound
And the hills out of mind.
No birds or flying fish
Disturbs this island’s rest.

Ears in this island hear
The wind pass like a fire,
Eyes in this island see
Ships anchor off the bay.
Shall I run to the ships
With the wind in my hair,
Or stay till the day I die
And welcome no sailor?
Ships, hold you poison or grapes?

Hands grumble on the door,
Ships anchor off the bay,
Rain beats the sand and slates.
Shall I let in the stranger,
Shall I welcome the sailor,
Or stay till the day I die?

Hands of the stranger and holds of the ships,
Hold you poison or grapes?

Dylan Thomas

Dylan Thomas

Takács Zsuzsa - A hibátlan test


Leginkább az alkalmi társaságban
a két szereplő egymásba kulcsolódó
tekintete rendített meg, amelynek
aranyfedezete volt a hibátlan test.
A távozó az ajtóból visszanézett.
Hallotta jól a kétségbeesett, el nem
hangzó, magyarázatra nem szoruló,
reménytelen kiáltást: szeress!

Saját költemény:

Fájdalom

Ami történik most , az nagyon fáj
Lehet még egy jó ideig meg sem áll
Mennyi mindenen megyek addig át

Csalódást érzek ott legbelül
Azt hittem hogy ez engem elkerül
Hidd el nekem élni jó , de nem egyedül

Érzem hogy a szívem ketté hasadt
Te nem érzed hibásnak magad?
Elakarlak taszítani mihamarabb...

Próbálok létezni nélküled!

Ady Endre

AZ ÁGYAM HIVOGAT

Lefekszem. Óh, ágyam,
Óh, ágyam, tavaly még,
Tavaly még más voltál.
Más voltál: álom-hely,
Álom-hely, erõ-kút,
Erõ-kút, csók-csárda,
Csók-csárda, vidámság,
Vidámság. Mi lettél?
Mi lettél? Koporsó,
Koporsó. Naponként,
Naponként jobban zársz,
Jobban zársz. Ledõlni,
Ledõlni rettegve,
Rettegve felkelni,
Felkelni rettegve,
Rettegve kelek fel:

Fölkelni, szétnézni,
Szétnézni, érezni,
Érezni, eszmélni,
Eszmélni, meglátni,
Meglátni, megbujni,
Megbujni, kinézni,
Kinézni, kikelni,
Kikelni, akarni,
Akarni, búsulni,
Búsulni, elszánni,
Elszánni, letörni,
Letörni, szégyelni,
Szégyelni. Óh, ágyam,
Óh, ágyam, koporsóm;
Koporsóm, be hívsz már,
Be hívsz már. Lefekszem.

Kiss Judit Ágnes
Szó

Hazádból, hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.
Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.
Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még, ki zenét szerez,
És színházat csinál,
Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
S ők itt vannak veled.
Lehet, hogy nem jön jobb soha,
Ki itt él, mélyrepül.
Megúszhatják a vétkesek,
S te bűnhődsz vétlenül,
Míg annyi jóval van tele
A másik serpenyő,
Ha baj van, ki ne mentené,
Ami még menthető?
De itt van szükség rád nagyon,
Sötétben lenni fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott,
És bátorítsd, ki fél.
Maradj, mert meg kell védeni,
Kinek nincs is hova,
Legyen szegény, hajléktalan,
Zsidó, meleg, roma,
Vagy bárki más, aki alól
Kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
Ki hallja még a jajt.
Ez frontvonal, ez harcmező,
S még így is otthonod,
Rád simul minden rég bejárt
Tered, kamaszkorod.
Taposhatnak röhögve mind
Az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak
Az anyanyelveden.
Ne hidd, hogy semmi eszközöd,
Fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,
Ki mégis itt marad.
Maradj tövisnek, bőr alatt,
Ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit a kéz
Álmában is vakar.
Itt áldás is, másutt csak egy
Bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg, végül melyik
A súlyosabb kereszt?

Váci Mihály

Még nem elég!

Nem elég megborzongni,
de lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
fagyot is bírjon el,
ki acél akar lenni,
suhogni élivel.
Nem elég álmodozni.
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el;
jövőnket- tudni kell!
Nem elég a célt látni;
járható útja kell!
Nem elég útra kelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer!
Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell: - az értelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!
Nem elég - a Világért!
Több kell: - a nemzetért!
Nem elég - a Hazáért/
Több kell most: - népedért!
Nem elég igazságért!
Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadulás rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!