Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.

(Albert Einstein)

Azért ennél lehet még izgisebben is fokozni.

"...egy embernek egyféle rangja van csak, a jelleme."

Márai

a tárgyak csak megőrzésre kerülnek hozzánk, minél előbb megértjük ez, annál kevésbé fáj az esetleges elvesztésük (mantra egy elveszett karkötőhöz , ó jaj )

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos .
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.

Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező,
s elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell,
az egészre. Ki vagyok? Mit akarok?
Ki ellen, kinek érdekében akarok élni?
Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel?
Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal?...
És, felelni az egészre: hol tartok?
Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből,
vagy már csak megóvni és megmenteni akarok maradék készleteket?
Ez a pillanat az életben, amikor felelni kell.
Várják a választ, a csend nagy, drámai.
De ilyenkor megtudod és észreveszed,
hogy e kérdésekre szavakkal nem, csak az élettel lehet felelni.

'Amíg vágyaid vannak, kötelességeid is vannak. De eljön egy nap, mikor a lélek egészen megtelik a magány vágyával. Mikor nem akarsz már egyebet, csak kidobálni lelkedből mindent, ami fölösleges, ami hazug, ami mellékes. Mikor az ember veszélyes és hosszú útra megy, nagyon gondosan kezd csomagolni. Minden tárgyat sokszor megvizsgál, mindenféle szempontból bírál és méreget, s csak aztán helyezi a szerény málhába. Mikor már tudja, hogy föltétlenül szüksége lesz reá"

^{Márai samuráj}

Aki feltétel nélkül élőkhöz köti érzéseit, szenved és elpusztul

Márai is megtudta mindenkinek mondani a frankót csak saját magának nem. Hol fogad el engem a társadalom? Az Alfa -Centaurin? És mit pakoljak?

Magaddal csak azt tudod vinni, ami a szívedben van. Amit ebből a néhány hozzászólásodból látok: sok keserűség van benne.

"túl vagyok túl
a mindenen túl
te alattam sétálsz gyanútlanul
pedig ugrani készülök
alattam harminc emelet"

(Kontroll Csoport)

Minden jó tett elnyeri méltó büntetését.

Vámpírakadémia

Azért ebbe van benne valami, mégha nem minden jó tett büntet.

Egyszer én is csináltam jót. Gyerekkoromban találtam egy fészekből kiesett varjú fiókát. A számból etettem meg itattam mert Fekete Istvántól így olvastam. Anyámék azóta meg vannak győződve, hogy nem vagyok komplett. A lusta disznó kandúrunk megette az én varjúcskámat.

Biztos azért, mert azt hitte vacsira szántad neki,elég naivság, tuti fini volt,de az, hogy egyszer tettél jót, az nem valami sok ...

"Meghalni kéne de nem lehet"
(Fletcher Henderson)

Annak valószínűsége, hogy Te létezz, messze kisebb, mint az, hogy egy hulladékvas telepen átsuhanó légörvény a rozsdás vasakból indulásra kész, működőképes repülőgépet hozzon létre.

Fred Hoyle

"a történetek, olyan adatok, amelyeknek lelkük van"

brene bran

,, Az élet nem nyolcvan év, hanem egyetlen szerencsés pillanat, amikor érzed, hogy itt élsz csillagok és világrendek között, az örökkévalóság és a mulandóság süvöltő törvényei között, s mindez éretted, rajtad keresztül s miattad van... Ennyi az élet, ez a pillanat. A többi az csak ácsorgás, jobb is mielőbb túlesni rajta."

Azért ez így elég szar kilátás lenne, bocs, azért nem baj, ha van több jó pillanat ...

pontosan úgy van ahogy mondod

Az idő relatív, az emberi élet, vagy egy csillag élete is ugyanúgy csak egy pillanat.