Az interszexualitás elég tág fogalom.
Nem csak a genitáliák "vegyességéről" van szó (ez egyáltalán nem feltétel!), hanem ide sorolják még a kromoszomális eltéréseket (pl. nem XX és XY, hanem XXX, XXY, XYY és X0 stb.) az ivarmirigyek (herék, petefészek) változásait (meglétét, hiányát) és a genitáliák morfológiai (formai) dolgait is. Tágabban értelmezve tehát egy egy herével született csecsemő vagy a mikropénisz / a túlfejlett klitorisz is interszexualitásnak minősül.
Szóval eltérőek a becslések, de ha a legtágabban figyeljük a témát, egész sok érintettet gyűjthetünk össze. És akkor felmerülhet a kérdés, hogy akkor ez nem egy természetes biológiai sokszínűség? (Nem mindenkinek ugyanakkora a pénisze, a klitorisza, sokfélék vagyunk stb.)
Inkább találgatások vannak. Ráadásul az orvosok igyekeznek minél hamarabb eldönteni az újszülött nemét - és vagy FÉRFI vagy NŐ. Az is előfordulhat, hogy az érintett évekkel később jön rá (pl. nem volt, nincs és nem lesz menstruáció vagy furamód meddő), addig gyanútlanul éli az életét, senki sem tud semmit..
A kérdés az, hogy hagyjuk-e, hogy az interszexuális állapotát valaki megélje, hogy hadd döntsön önmagáról ő maga, szeretne-e elmozdulni valamelyik irányba, hogyan él boldogan stb.
Attól, hogy valaki transzszexuális, még nem feltétlenül interszexuális.
Nyilván, ha TS vagy és átalakulóban vagy, vagy eleve igyekezel nem a születési biológiai nemednek megfelelően kinézni, úgy viselkedni (tudatalatt is!!!), akkor valóban, Anna, igazad van - azért átérzed az androgünitást, a "kétneműséget".
Vizsgálatok meg...
Hja. Ultrahangos vizsgálat, urológia/nőgyógyászat, teljes vérvizsgálat, endokrinológia, DNS-izék, kromoszómavizsgálat... Mivel maga a fogalom elég tág, nem csak genitáliáknál lehet szó "elváltozásról" (inkább úgy mondanám, "orvosilag nem elvárt" állapot).
Amúgy a kinézet nem minden, a genetikai hátterünk is nagyon sokat számít (pontosabban ad!)!
Például nálunk a nőnemű felmenők majd' mind "jetik": igen szőrösek. Apai ágon a férfiak meg "könnyítettek", magasak és vékonyak (nem gyengék), nagyapám és apám sosem tudta kigyúrni magát, pedig előbbi az egész életét a szántóföldnek és az istállónak, disznóólnak szentelte. Egyszerűen ilyen az alkatuk, és élek a gyanúperrel, hogy talán majd a tesztó lök egyet rajtam, de aligha leszek díjbírkózó.
(Remélem, nem írtam abszolút zöldségeket.)