Kiút: a hit és az önmegtartóztatás
Jézus szereti a homoszexuálisokat
mindennapi.hu, 2010.11.26.

Isten nem gyűlöli a melegeket, és megáldja a hozzá megtérők önmegtartóztató életmódját - mondta a mindennapi.hu-nak Jonathan Berry, a több ezer hívő homoszexuális férfi és nő lelkigondozását végző True Freedom Trust igazgatója.
– A magyar keresztény kulturális közegben radikális hozzáállás dívik a melegkérdéshez: vannak a homoerotikus életforma iránt nyitott, ezt akár bátorító vallási közösségek, és olyan gyülekezetek is, ahol kárhozatos bűnként, démoni befolyásoltságként tekintenek az azonos neműek közötti vonzódásra. Nemzetközi kitekintésben mik a tapasztalatok?

– A True Freedom Trust több ezer homoszexuális orientációval rendelkező, istenkereső férfi és nő lelki vezetését, segítését vállalja Európa-szerte, így szükséges, hogy folyamatosan tájékozódjunk a témával kapcsolatos történésekről Magyarországon is. A térség államai közül elsőként itt rendezték meg a meleg büszkeség napját 1997-ben, Magyarország élen járt az azonos neműek élettársi kapcsolatának elismerésében. Tudjuk, hogy 2007-ben itt rendezték a Mr. Gay Universe-című rendezvényt, s hogy 2012-ben az önök országában rendezik meg az Eurogames-t, azaz a melegek, leszbikusok és transzneműek nemzetközi sportversenyét.

Tisztában vagyunk azzal is, hogy a keresztény közösségek kommunikációja sem egyértelmű, ebben a kulturális közegben is egyre inkább elfogadott normává erősödik a homoszexualitás. Amit mindezzel kapcsolatban állíthatunk: nemzetközi szinten érzékelhető, hogy sokan – melegek és heteroszexuálisok egyaránt –, összezavarodottan állnak a jelenségek, híradások, prédikációk előtt. Amit mi képviselünk, az a bibliai hozzáállás. Segíteni akarunk abban, hogy a keresztényként élni akaró, ám homoszexuális irányultságú hívők élete az evangélium útmutatásait kövesse.

– Egy ilyen érzékeny, politikai és vallási szempontból is sokfelől támadható misszió első és legfontosabb követelménye a vezetők hitelessége. Miképpen tud érdemben tanácsot adni olyan férfiaknak, nőknek vagy fiataloknak, akik ezzel a szexuális orientációval szembesülnek?

– Hitelt ad számos munkatársamnak és nekem is, hogy sokan személyesen is érintve vagyunk ettől a jelenségtől. Én például megtérésem előtt hosszú időn keresztül éltem homoszexuális kapcsolatban. Így, „belülről”, a legsötétebb kétségeket, gyötrődéseket is pontosan megértve tudunk segítséget nyújtani.

– Hogyan került ebbe az élethelyzetbe?

– Szeretettel teli, normális, templomba járó keresztény középosztályi családban nevelkedtem, gyermekként jól éreztem magam az egyházi közösségben. 10-11 éves koromban fedeztem fel először, hogy különösképp vonzódom fiúbarátaimhoz, mindenféle trauma nélkül lassan kialakult bennem ez az orientáció, végül 17 éves koromban be kellett vallanom magamnak, hogy érzelmileg és testileg is a saját nememhez vonzódom, homoszexuális vagyok. Nem választottam, ez alakult ki bennem. Sőt, pontosan érzékeltem, hogy mi a dolgok rendje körülöttem, és nagyon szenvedtem, mert szerettem volna normális kamasz lenni. Vágyakoztam rá: bárcsak lehetne heteroszexuális kapcsolatom, de egyszerűen nem vonzódtam lányokhoz.

– A keresztény közösségben nyilván szembesült a Biblia tanításával, amely szerint a homoszexuális életforma bűn. Hogyan tudta feloldani az ebből fakadó kettősséget?

– Nagyon nehéz volt életemnek ez az időszaka. A legrosszabb az volt, hogy senkivel sem tudtam beszélni a problémáimról, gondolataimról. Kudarcként éltem meg, hogy valódi segítséget gyülekezetemen belül sem kaptam. Beszélgetni akartam a problémámról a lelkészemmel, aki durván és elítélően lépett fel. Ez jellemezte az egész közösséget: tüntessem el ezt az „érzést”, ahogy tudom, mert ez bűnös, kárhozatos. Ez semmit sem segített, hiszen varázsütésre nem szabadulhattam, így arra a döntésre jutottam, hogy a gyülekezetem valódi megoldást nem kínál, és el kell hagynom az egyházat.

Mindemellett számos homoszexuálisokkal kapcsolatos előítéletről bebizonyosodott számomra, hogy nem igaz. Például, hogy minden saját neméhez vonzódó csak a szexualitást keresi és folyamatosan váltogatja a partnerét. Igazi érzelmekre vágytam, a szerelmet kerestem és állandó kapcsolatot akartam. Hamarosan meg is valósult ez a vágyam, találkoztam egy fiúval, akivel állandó kapcsolatban éltem éveken át. Közös életünket persze titkoltuk mindenki előtt.

– Az, hogy eltávolodott az egyháztól, egyben azt is jelentette, hogy az istenkapcsolata is megromlott?

– Döbbenetes élmény volt számomra, főleg utólag átgondolva azt az időszakot, hogy Isten nem utasított el az alatt a hét esztendő alatt sem, míg ilyen életmódot folytattam. Úgy éreztem, folyamatosan velem van, és vissza akar térni az életembe. Huszonnégy éves koromra végül tudatosult bennem, hogy rossz döntést hoztam, amikor bűnös útra tértem, és vissza akartam jutni hozzá.

– Mi volt az, aminek hatására végül visszatért Krisztushoz?

– Különös, de épp a közösség ereje vonzott. Dél-Angliában, ahol a párommal éltünk, éppen a lakásunkkal szemben állt egy baptista gyülekezeti terem. Megdöbbentett, hogy milyen öröm és felszabadultság látszott az oda bemenő és onnan kijövő hívők arcán. Egyszerűen féltékeny voltam a boldogságukra. Én kétségektől gyötrődtem, nem voltam boldog, úgy éreztem, nagy terheket hordozok. Most már tudom, hogy ez volt a bűntudat, ami mögött a bűn állt.

Bementem egy gyülekezeti alkalomra, ahol egyszerűen megéreztem, amint Isten keze rám nehezedik. Nem érztem semmiféle elítélést és megvetést, Isten jelenléte volt számomra az egyetlen érezhető és kézzelfogható valóság. Az alkalmat követően a közösség pásztora odajött, és azt mondta: úgy érzi, szükségem van egy beszélgetésre. Legyőztem az elutasító érzéseimet, és a beszélgetés során megtértem Krisztushoz.

– Milyen felismerés vezette rá, hogy nem Istentől való a párkapcsolata?

– A lelkész Jeremiás könyvéből idézett, és az ige szavai tőrként hatoltak a szívembe. Megértettem, hogy a bűneim miatt elutasító voltam az evangélium üzenetével szemben, így nem ismerhettem fel, hogy a kapcsolatomnak nem lehet beteljesülése. A bűnbánat mellett nagyon pozitív élmény volt számomra újra Istenhez térni és ami ugyanilyen fontos volt számomra, hogy nyilvánvalóvá vált: Jézusnak terve van az életemmel, a személyiségem egészével. Megszakítottam a kapcsolatomat, és a Biblia tanulmányozása felé fordultam, egy bibliaiskolát is elvégeztem Londonban. Így kerültem kapcsolatba a True Freedom Trusttal.

– Milyen jellegű segítséget nyújtott önnek ez a szervezet?

– Ami számomra a legfontosabb volt, hogy nem tömegrendezvényeket vagy csoportfoglalkozásokat tartottak a homoszexuális istenkeresőknek, hanem személyesen foglalkoztak minden egyes jelentkezővel. Támogatást nyújtottak, és hasznos tanácsokat adtak. Világossá vált előttem a koncepciójuk, amivel azonosulni tudtam: Krisztus igazsággal és kegyelemmel telve fordul mindenkihez – legyen az akár homoszexuális.

Ennek a kegyelemnek a hiánya sokkal fájdalmasabb, mint a mindennapi kísértéseink, vágyaink okozta nélkülözés. S amikor a különféle bűnös élethelyzetben élők felfedezik és elfogadják ennek a kegyelemnek a nagyságát, kibékülnek Istennel. Velem is ez történt, és csakhamar a segítők között találtam magam, mára pedig rám bízták a szervezet vezetését.

– Isten kegyelmének felismerése azt jelentette, hogy teljesen megváltozott a szexuális irányultsága?

– Nem. Hangsúlyoznom kell, hogy nem „gyógyultam ki” a homoszexualitásból, sőt sok ezer, hasonló problémáktól küszködő társam történetét végignézve egyszer sem találkoztam olyannal, aki egyszerre a korábbival ellenkező vonzalmat kezdett érezni. Olvasni ilyen esetekről, de én még ilyet nem láttam. Nagyon sokan imádkoztak értem, és éveken keresztül vágytam rá, hogy ez a csoda megtörténjen velem, de e téren nem tapasztaltam változást. Minden más azonban békével és Isten erejével telt meg körülöttem.

Érzem az áldását, amivel az önmegtartóztató életformámat segíti. Bár a kísértés óriási, úgy érzem, Jézussal teljes életet élhetek. Isten kegyelmes, türelmes, irántunk tele van szeretettel és egyértelmű, hogy nem gyűlöli sem a melegeket, sem a leszbikus orientációjúakat. Amint a János-evangéliumban megerősítette: nem elítélni jött a világot, hanem megmenteni akar mindannyiunkat.

– Azt állítja, nem a saját döntése volt, hogy homoszexuális legyen, és miután megtért korábbi életformájából, nem változott meg ez a vonzalom. Így tehát Isten akarta, hogy ön homoszexuális legyen?

– Nem hiszem, hogy Isten teremtette a homoszexualitást. E folyamat kialakulása rengeteg okra vezethető vissza, amik közül a legerősebb, hogy egy bűntől megromlott világba kellett megszületni mindnyájunknak. A bűnből fakadó rossz az én életemben éppen így jelentkezett. Ez a fő dolog, amit Jézus segítségével le kell győznöm, másnak éppen más. De az ő segítségével győzelmes ez a küzdelem, mint ahogy több száz teljes és boldog életet élő, hasonló sorsú, hívő társam életében is.

Necc írta::

Engem az érdekel, hogy mi a bizonyíték arra, hogy a homoszexualitás gyakorlatba való átültetése az bűn - tanítás "Istentől való", és nem az akkori kor embereinek, akkori erkölcsi tanításai, akik véleményem szerint akár a saját gondolataikat, látomásaikat is isteniként írhatták bele a Bibilába. Ehhez hozzájönnek még a szintén emberi félrefordítások, és bizonyos tanítások kivételei is.

Alapjában véve minden bűn a metafizikai "ősbűn"-re vezethető vissza, amit a kereszténység "eredendő bűn"-nek nevez. Krisztus a bűnösökért jött, és vajon ki az, aki bűn nélkül való?
Szimbolikusan: A test - a corpus - úgy oka a bűnnek, ahogyan a Fény útjában állva létrejön az árnyék, vagyis a rossz. Minden aszkézis és önmegtartóztatás mögött ezen "árnyék" megszüntetésének szándéka húzódik meg.

Szerintem a cikkben egyértelműen benne van, hogy nem "csak" a Szentírás szavai miatt hozta meg a döntést, hanem azért, amit belül érzett.
Magyarul nem azért bűn, mert a Biblia mondja, hanem mert Ő is annak érezte:
"Egyszerűen féltékeny voltam a boldogságukra. Én kétségektől gyötrődtem, nem voltam boldog, úgy éreztem, nagy terheket hordozok. Most már tudom, hogy ez volt a bűntudat, ami mögött a bűn állt."

Valamiért most nem látok jól, úgyhogy nem bírom végigolvasni a hosszú cikket. Csak annyi jutott eszembe erről a hit és bűn témáról, hogy szerintem ez egy összeesküvés. "Szeretkezz, ne háborúzz." Na, ez az, amit nem akarnak azok, akik herélt dolgozókat és katonákat akarnak csinálni az emberekből. Akinek van boldog, igazán boldog magánélete- amelybe a jó szex is beletartozik- annak nem fog a parancsra gyilkoláson járni az esze, és munkamániás sem lesz, mivel van hová hazamennie. Az is ott lehet még a bűn duma mögött, hogy impotens faszkalapok találták ki. Bocs, ha nem ez volt a tárgy, és bocs, ha vannak gépelési hibák.

Ahol a puszta létfentartást, az önérvényesítést, és az élvezetet jelölik meg az élet egyetlen elfogadható és vállalható céljának, ott a bűn fogalma mint erkölcsi kategória teljesen értelmét veszti, lényegtelenné válik, s puszta büntetőjogi kategóriává degradálódik.
Sajnálatos, hogy ma egyre inkább errefelé tartunk.

Hahó kedveskéim.

Íme az újabb kisregény:)

„Nem hiszem, hogy Isten teremtette a homoszexualitást”
Pedig de igen.

HA
logikusnak fogadjuk el, hogy a homoszexualitás a Természet egyik népességszabályozó mechanizmusa,
ÉS
logikusnak fogadjuk el, hogy az alapmechanizmusokat Isten teremtette,
AKKOR szükségképpen a homoszexualitás jelensége éppúgy Isten alkotása, mint bármi más emberi folyamat, legyen az biológia vagy lelki.

Ez egy egyszerű, könnyen belátható alaplogika arra nézve, miért NEM bűnös dolog a homoszexualitás.

A gyakorlati megvalósításában már előfordulhatnak ilyen jellegű problémák is, de az már egy következő pont.

Én azt hiszem, az említett útnak valamiért azt az utat jelölte ki Isten, hogy a rugalmasabb hozzáállás képviselőjeként részese legyen a „törzs” (római katolikusok) megreformálásának. Hiszen, mint tudjuk, Isten a Gonosz ellen harcol, csakhogy ez nem azt jelenti, hogy egy szőrös patás alakot kalapálgat villámokkal, hanem a szellemi sötétség eloszlatásán fáradozik, hiszen alapvető célja az, hogy a teremtményei a lehető legteljesebb boldogság állapotában éljenek (ez lenne az ún. „földi mennyország”).

Az anyagi sík törvényeiből egyenesen következik az, hogy nem létezhet semmilyen lény anélkül, hogy valaha nem művelne semmi „bűnös” dolgot. (Bűn alatt itt két dolgot értek: vagy valamilyen formában a kényelmetlenségtől a pusztulásig terjedő módon kárt okozni egy másik élőlénynek, vagy pedig bármilyen, az élete során elkövetett hibát.

Mivel a puszta születésünkre is ráillik a fájdalom okozása (noha nem tehetünk róla), és mivel nincs olyan ember, aki ne hibázna életében, ezzel az eredendő bűn létét meg is magyarázhatjuk, egyúttal felfoghatjuk azt is, hogy bűnösnek lenni egy bizonyos szintig TERMÉSZETES folyamat.

Súlyosabbá akkor válik a dolog, amikor magasabb tudati szintünk birtokában DÖNTHETÜNK. Ezen a ponton különböztetnék én meg kisebb bűnöket – ez lenne a „hiba”, amely elkövethető (elkerülhetetlenül), és amelynek tanulságai segíthetnek jobb emberré válni, és a valódi „bűn”, amely sokkal súlyosabb kategória. Utóbbinál is két felé választanám a megítélést az adott helyzet szempontjából – lásd: ölni önvédelemből, vagy kedvtelésből.

Ezen logika szerint a homoszexualitás egy készen kapott alapállapot, bár a megélése során el lehet jutni a legsúlyosabb bűnök elkövetéséig is. Azonban ez ugyanúgy érvényes a heteroszexuális útra is. Különbség tehát egyedül a célzott embercsoport tekintetében van.

Így szerintem nem lenne kisebb a jelentősége pl. egy vegyes házasságnál (eltérő rasszba vagy vallásirányzathoz tartozó pár), valamint folyamatként éppúgy része a Természet történéseinek, mint a jelképül választott szivárvány az eső után.

Lucius: A gyötrődés szerintem itt ahhoz kötődik, hogy lélekben érezte, hogy számára nem megfelelő körülmények közé került. Azt hiszem, alapvető szüksége van arra az isteni jelenlétre. Ha belegondolsz, elvették tőle az eredeti gyülekezetében tapasztalt logikátlan, mondhatni Isten-ellenes hozzáállásukkal. Nyilván, ahogy a test is a teljes helyreállításra törekszik egy betegség (mondjuk, hiánybetegség) esetén, a léleknek is hasonló folyamata játszódott le benne. Kiegészülve a megtalált küldetéstudattal, végül az egyensúlya helyreállt, mikor a megfelelő helyre került.

Barnonak is igaza van: az emberi problémákat lehet úgy is körberakni ideológiákkal, hogy aztán a bűntudat lemosását bűn elkövetésével (gyilkolással) lemosni akaró embereket kapjunk. Itt a legnagyobb bűnösök azok, akik erre tudatosan, a lelki és biológiai folyamatok ismeretében veszik rá a tömegeket. Mennyivel szebb világot hozott volna, ha inkább játszanának és kommunikálnának egymással az emberek! (A szexben mindkét tevékenység megjelenik).

Dahlia pedig remekül összefoglalta azt, hogy az olyan társadalom, ahol az anyagi sík aránya durván eltorzul a szellemi síkok rovására (mint pl. a kapitalizmus „értékrendje” és anyagiassága), annak milyen következményei lehetnek. A bűnök és hibák ugyanúgy megmaradnak, de az embereket elzárják a lehetőségtől, hogy ezek okaira rájöjjenek, és ezzel változtassanak az életükön (sajnos azt kell mondjam, ebben akár maga a vallás is partner lehet). Így nem fogják majd tudni, miért nem találják a megoldást, és lesznek így boldogtalanok egész életükben, noha minden anyagi javat megkapnak (már aki… aki nem, annak plusz nyomorúságok jutnak). A lelki folyamatokat ugyanúgy meg kell ismerni, érteni kell és karbantartani, mint a test dolgait, valamint az egyén szintje fölött a közösség szintjén is - és ha ez a lehető legtöbb embernek sikerül, akkor kerülhetünk a lehető legtöbben a lehető legközelebb ahhoz a földi mennyországhoz, függetlenül attól, amilyenek és akik vagyunk, megvalósítva ezzel azta célt, amiért a vallás létrejött.

(Javítás:
"Én azt hiszem, az említett útnak..."
helyesen:
"Én azt hiszem, az említett úrnak..."

)

"logikusnak fogadjuk el, hogy az alapmechanizmusokat Isten teremtette,
AKKOR szükségképpen a homoszexualitás jelensége éppúgy Isten alkotása, mint bármi más emberi folyamat, legyen az biológia vagy lelki.

Ez egy egyszerű, könnyen belátható alaplogika arra nézve, miért NEM bűnös dolog a homoszexualitás."

Na-na. Az talán nem emberi, biológiai folyamat, ha valaki a kisgyerekekre izgul? De sajnos. És MÉGIS bűnös dolog.
Tehát így ilyen formában ez a levezetés nem állja meg a helyét.

De szerintem erre nincs is egyértelmű válasz. A férfi, akiről a cikk szólt, bűnnek érzi, hát akkor neki bűn, és ott van az önmegtartóztatás lehetősége. Aki meg nem érzi annak, az nem érzi annak, és kész.

Lucius:

"Az talán nem emberi, biológiai folyamat, ha valaki a kisgyerekekre izgul? De sajnos. És mégis BŰNÖS dolog.
Tehát ilyen formában ez a levezetés nem állja meg a helyét."

Válaszul önmagam idézem a "kisregényből":

"Ezen logika szerint a homoszexualitás egy készen kapott alapállapot, bár a megélése során el lehet jutni a legsúlyosabb bűnök elkövetéséig is. Azonban ez ugyanúgy érvényes a heteroszexuális útra is. Különbség tehát egyedüla célzott embercsoport tekintetében van."

Látod, nem hagytam ki:)

"Ezen logika szerint a homoszexualitás egy készen kapott alapállapot, bár a megélése során el lehet jutni a legsúlyosabb bűnök elkövetéséig is. Azonban ez ugyanúgy érvényes a heteroszexuális útra is"

Ja így már értem, tehát te a homoszexualitás megélésébe soroltad be a pedofília lehetőségét is.

Mármint, én azt valami külön kategóriaként kezeltem, de így már értem mit akartál írni.

Vazz' Lucius, ne bosszants már!

Persze hogy én is külön kezelem; a "lehetőség" nem azt jelenti, hogy élnek is vele!
Kismillió dolgot felsorolhatnánk, amibe kukacot dugni:
- jó,
- rossz,
-nem javasolt;

illetve

- bűn,
- vagy nem bűn,
- netán "csak" hülyeség.

Ha kést veszel a kezedbe, akkor is eldöntheted, hogy:
- ölsz,
- műtesz,
- vajas kenyeret kensz.
De ettől még nem kellene bűnözőként kezelni alapból azt, aki kést vesz a kezébe!

EZT akartam mondani.