Üdv, Vendég
Felhasználóinév: Jelszó: Emlékezz rám
  • Oldal:
  • 1

TÉMA: Nemi kódjaink szívósabbak a kormányváltásoknál

Nemi kódjaink szívósabbak a kormányváltásoknál 13 éve 10 hónapja #26658

  • Necc
  • Necc profilkép
Nemi kódjaink szívósabbak a kormányváltásoknál
168óra online, Dorogi Katalin - 2010. április 30.

Mik a férfiasság változó eszményei? Melyek azok a normák, szokások és viselkedésmódok, amelyek a férfiak cselekedeteit befolyásolják, életüket irányítják, megszabják ízlésüket, behatárolják párválasztási szokásaikat? Ezeket a kérdéseket járja körül Hadas Miklós szociológus most megjelent könyvében, a férfiasság kódjaiban. A szerzővel beszélgettünk.

Hadas Miklós: A férfiasság kódjai

Könyvében a szerző a férfiasság változó eszményével foglalkozik, azokkal a normákkal, szokásokkal és viselkedés módokkal, amelyek a férfiak cselekedeteit befolyásolják, életüket irányítják, megszabják ízlésüket, behatárolják párválasztási szokásaikat. Ezek a "kódok" azonban többnyire rejtve maradnak. A legtöbb társas helyzetben a belénk kódolt "férfi" vagy "nő" nyilvánul meg, illetve a belénk kódolt férfi vagy nő is megnyilvánul, s a szerző nem hagyja figyelmen kívül ezt a tényt sem. A könyv sokféle olvasói igényt vesz figyelembe: bemutatja a férfikutatások elmúlt ötven évét, a legfontosabb irányzatokat, szerzőket, megmagyarázza a kulcsfogalmakat, majd köznapi jelenségekkel illusztrálja mondanivalóját. Szakirodalom, ugyanakkor rendkívül elgondolkodtató és szórakoztató olvasmány, nők és férfiak számára egyaránt. A könyvet a Balassi Kiadó jelentette meg.
Mi határozza meg jelen pillanatban Magyarországon a férfiasság kódjait? A média? A reklám? A politikusok viselkedése?

Egyrészt az, ami a tömegkommunikáción keresztül érzékelhető. Vannak úgymond „példaértékű férfiak”, akik közvetítik a referenciáknak tekinthető mintákat. A példaértékű férfiak között egyaránt lehetnek politikusok, sportolók, színészek, tehát olyanok, akik az érdeklődés homlokterében állnak. Azok a közszereplők a kulcsfigurák, akik sokat szerepelnek a tömegkommunikációban. Ezen kívül fontos az is, ami a tudástermelő elitből származik. Nem akarom túlértékelni a saját jelentőségemet, de azért az, hogy mi, szakemberek mit beszélünk, mit tartunk fontosnak, milyen fogalmakat hozunk be és milyen értékeket képviselünk, azért átszivárog a közbeszédbe, méghozzá önökön, a médián keresztül. Harminc évvel ezelőtt senki nem tudta, mi az a gender, manapság jóval többen tudják. Ha azt mondom: társadalmi nem, ez már nem olyan sokkolóan új dolog, mint egy-két évtizeddel korábban. Harmadrészt pedig – és ez összefüggésben áll a második ponttal – az is fontos, hogy mi válik jogilag érvényessé, vagyis hogy milyen törvények, jogszabályok vannak. Vegyük például a családi erőszakkal kapcsolatos intézkedéseket és törvényeket. Ha létrejönnek olyan jogszabályok és rendőrségi hétköznapi praxisok, amelyek lehetővé teszik, hogy az állam az intim szférába behatolva korlátozza a feleség bántalmazását, akkor ez előbb-utóbb a közgondolkodást is átalakítja. Vagy említhetném például a futballhuliganizmus kezelésének szabályozását, vagy az azonos neműek házasságával kapcsolatos törvénykezést. A magyar parlament elfogadott egy olyan törvényt, mely szerint az azonos neműek kvázi házasfelekként együtt élhetnek.

Ez utóbbi törvénnyel kapcsolatban azt nyilatkozták a kereszténydemokraták, hogy ha hatalomra kerülve módjukban áll, akkor visszavonatják. Ennek kapcsán felmerül a kérdés: elképzelhető-e, hogy a választásokkal bekövetkező fordulattal a nemi kódokban is változás történik?

Az általam elemzett jelenség változásának ciklusideje azért hosszabb a négyéves választási ciklusoknál. Megtörténhet, hogy egy kormányzó erő bizonyos törvényjavaslatot vagy törvényt újrafogalmaz, visszavon. Merthogy hallhatunk mostanság olyat, hogy a kormánynak szabályozni kellene a házastársi erkölcsöt. Az egyházak is megpróbálhatnak befolyást szerezni ezekben a kérdésekben. Törvényt persze mindig lehet hozni a házassági erkölcs védelmében – különösen kétharmados többség birtokában. Csak ez majdnem olyan, mintha a törvényhozó azt kísérelné meg, hogy bevezesse a sariát, vagy kalodába zárassa a feleségét megcsaló férjet. A mai Magyarországon ez már nem fog sikerülni. Ha ugyanis az évtizedes változások trendjét nézzük, akkor ez irreális dolog, ezt nem fogja tudni egy kormány átalakítani. A 21. század elején járunk, az internet, a globalizáció korában, amikor a szó szoros értelmében nagyon átjárhatóvá vált a világ, tehát könnyebben, hamarabb jutnak el hozzánk az információk, hírek, normák. És ha olyan konzervatív családi jogszabályok születnének, amelyek szemben állnak az Európai Unió gyakorlatával, akkor a dánok, az írek vagy a spanyolok tiltakozni fognak, és a magyar fideszes képviselőknek egyfolytában magyarázkodniuk kell majd. Nyomás alá helyezik Magyarországot a trendeknek nem megfelelő jogszabályi környezet és politikai praxis miatt.

Én ebben azért annyira nem bízom. Magyarország kicsi és súlytalan ahhoz az unióban, hogy egy jelentősebb ország kenyértörésig, vagy akár uniós botrányig vigyen egy magyar ügyet. És tegyük hozzá: az interneten a konzervatív nézetek is ugyanúgy terjednek.

Ez utóbbit nem vitatom, és ezek a konzervatív erők pirruszi győzelmeket is arathatnak. De a nemek közötti, tehát többnyire rejtve maradó, finom viselkedési elemek történelmi átalakulását, amely a nyugati trend része, alapvetően nem lehet megváltoztatni. Tény, hogy Magyarország nem domináns állam az Európai Unióban, de azért ne becsüljük alá az uniós nyomásgyakorlás lehetőségeit. Ahogy a piaci és költségvetési paraméterek tekintetében is kemény nyomás alatt tartanak bennünket, ugyanígy – azért vegyük észre – jogilag is hasonló sztenderdizáció zajlik. Például bizonyára nem született volna meg az esélyegyenlőségi törvény Magyarországon ennek az uniós nyomásnak a hiányában.

Említette a könyvbemutatón, hogy az egyház a mai napig meghatározza a nemi kódokat, még a nyugat-európai országokban is.

Mindenhol meghatározza – akár oly módon, hogy korlátoz, akár úgy, hogy fölszabadít! Nézzük meg például, hogy a liberális genderpolitikát folytató skandináv lutheránus egyház mennyire toleráns akár a házassági hűség, akár a homoszexualitás kérdésében – legyen szó akár a meleg papok szerepvállalásáról. Ott nem gond, ha egy lelkész vagy lelkésznő meleg. Jellemző egyébként, hogy milyen jelentős a lelkésznők aránya ezekben az északi országokban! Ugyanígy meghatározó – legalábbis a társadalom vallásos polgárai számára –, hogy mit képvisel egyes kérdésekben a katolikus, a kálvinista, az anglikán vagy az ortodox egyház. A pap a hívők szemében nagyon fontos személy: sok országban a társadalom negyedének-felének életvitelét, gondolkodását alapvetően befolyásolja. Ez azért egy szignifikáns tömeg. Számukra a házassági erkölcsöt, a szexualitást, a nemi milyenség mivoltát jelentős mértékben az egyházak közvetítik. Ez a 21. században sem hagyható figyelmen kívül.

És az hogy lehet, hogy újabban Magyarországon semmi különbség nincs a katolikus és a protestáns egyházak között ez ügyben? Ami különbség: az már régen eldőlt. Mai megnyilatkozásaikban nem érzek különbséget.

Ezt azért nem állítanám! Magánbeszélgetésekben idehaza már hallottam nemi kérdésekben nagyon árnyalt realizmussal, az egyházi feljebbvalókkal szemben pedig erős kritikával megnyilvánulni protestáns lelkészeket. De nyilván mindazt, amit valaki nekem mondott borozgatás közben, nem nyilatkozná le a 168 Órában.

Ha a nyilvánosságnak nem mondják, hogyan tudjunk róla?

Én azzal a hipotézissel élek, de nem tudom bizonyítani, hogy az evangélikus és református alsópapságban sokkal fölvilágosultabb, toleránsabb, a nemi forradalomra nyitottabb embereket találhatunk, mint a katolikus kléruson belül. Amikor 2003-ban a társadalmi nemekről konferenciát rendeztünk a Budapesti Corvinus Egyetemen, és volt feminista teológiai szekció, akkor ott igen szép számmal jelentek meg evangélikus és református teológus- és lelkésznők. Hangsúlyozom: nők. Katolikusok nem voltak. És ezek a teológusnők a társadalmi nemekkel kapcsolatban ugyanazt a nyelvet beszélték, mint mi. Persze többnyire Nagy-Britanniában vagy Németországban tanultak.

Így azért érthető, hogy „konformak” a nyugat-európai szellemiséggel.

Így van, onnan visszajöttek, és ugyan el vannak nyomva az egyházukban – de vannak. És ezt a tényt szerintem azért nem szabad lebecsülni.

Túl vagyunk egy kampányon és egy választáson. Látott-e valami lényegi különbséget a pártok között a nemi kódok szempontjából?

Csak az LMP-nél! Eleve az, hogy kvótát vezettek be: minden harmadik jelöljük nő. Komoly gender- és cigányprogramjuk van. Kiváló fiatalok, egy csomó tanítványom van közöttük. Azt gondolom, az LMP paradigmaváltás, forradalmi változás a magyar politikában. A többi pártban nem láttam ilyet, sőt ellenjeleket láttam. Fontos, hogy van egy új párt, amely bekerült, egy új erő, és ennek az új erőnek szemléletmódjában a gender-elem és az egész esélyegyenlőségi kérdés fontos szerepet játszik. Ők voltak az egyetlenek, akik fölvállalták, hogy cigányokat szerepeltessenek a plakátjaikon. És ezzel együtt szerezték meg a hét és fél százalékot. Tehát van remény.
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.
  • Oldal:
  • 1

Oldal elkészítésének ideje: 0.162 másodperc
A pinkvanilla.hu fórumán található hozzászólások a  szerzőik nézeteit tükrözik, és nem a pinkvanilla.hu álláspontját - így az nem vállal felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Nézz ránk itt is!

FacebookGoogleTwitter

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Facebook