Találtam itt a topikban pár dolgot, amivel nem értek egyet vagy annyira felvontam a szemöldökömet, hogy muszáj írnom róla.
Találtam egy olyat, hogy...
"A feministák szövetségeseket keresnek a férfigyűlöletükhöz. Ehhez alkalmas alanynak látszanak melegek és a transzszexuálisok."
Valóban? Attól függ, milyen feminista szárnyról van szó. Mert van olyan jó barátnőm, aki ízig-vérig feminista, gender-kritikai szemszögből szakdolgozik, nyakig beleássa magát az écriture feminine-be - ugyanakkor a legnagyobb támogatóim egyike, őszinte, nyitott és mindig mellettem állt. És elfogad, ahogy vagyok, egy folyamat közepette is és nem test-orientált. Békés, szelíd, de nőből van, annak tartja magát és ebben él, ezért van.
Ellenben van olyan közösség, aki önmagát feministaként definiálja, de hülyének néz, mondván "el akarom dobni a női testemet" és fájdalmasan bináris elveket vall. És sajnos igazán közeli embereket is ismerek...
Én inkább így osztanám szét a dolgokat:
- férfigyűlölet, tehát nősovinizmus.
- nőgyűlölet, tehát hímsovinizmus.
Ha valakinek az az elve, hogy feljebb kerüljön a másiknál, jogtalanul, ha valaki önmagát helyezi első helyre, önmagát írja le a nagy lázadó, örök és egyetlen tökéletesnek és kizárólagosnak - akkor az soviniszta. Kész. Ennyi. Tök' mindegy, hogy férfi vagy nő. Itt is, ott is akadnak ilyen emberek.
Csapjon nyakon, aki szeretne: változatlanul feministának tartom magam és kitartok amelett, hogy van sex-gender fogalompár és az a gender igenis fontos, hogy jelöljük.
Szerintem nem csak pár százaléknyi emberről beszélünk, hanem jóval többről.
Mindenkinek ajánlom a GenderBread figurát, hamáreccer gender a téma. És nézzétek meg, mi tartozik oda: az agyi tudatod és az önkifejezésed. Mindkettő. Az önkifejezés elég sokrétű dolog. És nem, nem csak pár százaléknyi ember az eltérő, a kisebbség, a többi meg egykutya. A többi vajon ugyanolyan, tökéletes binaritásban, a széleken éldegélő valaki?
Nem hiszem.
Felülök a buszra és már-már sokkoló változatosság.
Mignon-t eszel, buzi-e vagy? Szőrös a lábad, feminista-e vagy? Feminista-e vagy, szőrös-e a lábad?
Nem mellesleg frászt tudok kapni, attól az elvtől, miszerint a feministák attól lettek azzá, hogy csúnyán elbántak velük, megcsalták őket, bla-bla. Ez ugyanaz a duma, mint az "ezé' lettél buzi köcsög!" egyoldalú diskurzus.
Aki sértettségből feminista, az csak sértett, hagyjuk meg annak. Aki sértettségből "húdeférfivagyokbezzegti", az csak sértett, nem több, nem antifeminista, csak hisztis. A hiszti pedig hiszti, férfiak és nők között is - és nem csípem.
Itt van a feminizmus, csá.
Félreértés ne essék, nem vagyok radikális feministák által agymosott férfiszolga vagy bármi hasonló.
DE!
Férfiak is megmozdulhatnának végre, többesben. Nem, nem mások ellenében (ez egy "cuki" emberi szokás, sajnos), hanem valami mellett - önmaguk mellett. Hogy sokféleségükben lehessünk békében.
Aki tapasztalta már, milyen hétvégi apukának lenni; akit arcba röhögtek, mert finom arcvonásai vannak vagy ducibb és hormonkavarodás miatt kicsit nagyobbak, "nőiesek" a mellei; aki igenis elmegy kozmetikushoz kezeltetni a pattanásait (és nem azért, mert "buzis", hanem mert nem akar később hegeket a vakargatás nyomán); akinek beszóltak, amiért nem tud bekalapálni egy szöget a falba, ellenben valami kórusban énekel... stb. - igen, neki, róla szól ez az egész.
Feminizmus... Maszkulinizmus? Vagy nevezzük bárminek. Kellene, hogy legyen. Lenne rá igény, szerintem. Nem tucatnyi, nem kétszáz ember bólintana rá - hanem annál jóval több. Nem vagyok/leszek vátesz, nem fogok számokkal hadakozni, de határozottan ez a véleményem.
Elindulhatna ez a másik oldal is, de nem mások ellenében, hanem önmagáért. Aztán rájönne a két véglet, hogy ugyanazok: az önmagukért való küzdés, ásás, önfelfedezés, az valójában az
ember felfedezése.
(Aaazt tudom, hogy annak idején, na meg most is, a radikális feminista csoportok, aktivisták sem túl kedvesek, de ez a kalapácsos igazságosztó-észosztó szájhős sem az - a képen. Nem kívánok részrehajló lenni - egyik eset sem tetszik. Abszolút agresszióellenes vagyok, és ha ránézek a képre, tök azt sugallja ez az egész, hogy férfiként ilyen és ilyen és olyan értékeket kéne - kizárólagosan - magaménak vallanom, pl. az erőt. És ha nem vagyok az? Egyetek meg reggelire! Legyek anti-, valami ellen, mert ez az erő? Ááá, na ez az agymosás. Ugyanígy azt sem tudom elfogadni, ha valaki nősoviniszta dumákat hint, jaj de hülyék a férfiak mind. Rá is szoktam szólni... Volt rá példa.)
---
amazon,
Hááát... lehetek picit morc? Ezeknek... hát, jó részük inkább pasiellenes, mint feminista. Vagy mondhatni, radikális feminista. Persze, értem én az iróniát. Miért ne..? Én is használok egyet-egyet belőle, direkt azért, mert az én számból jó furán hangzik. Csak hát,... nem tudom. Egyik-másik nekem túl erős. (Vagy csak túl békés-türelmes-nyálatag lelkem van, nézzétek el.)