(Hú, nofene. Elfelejtettem, hogy indítottam egy ilyen topikot.
)
Azóta, találtam Twitteren néhány ún. radfem (radical feminist) embert, illetve néhány csoportot, accountot, ezt-azt.
Az utóbbi hetekben leginkább a 50 Shades of Grey köti le őket, de azelőtt a 2012-es Radical Feminist Conference. Létezik Resist RadFem2012 ellenoldal is (akit érdekel):
resistradfem2012.wordpress.com)
Ők éppenséggel a transz* oldal védelmét is erősen a magukénak gondolják:
"There is nothing radical or feminist about transphobia! Gender-policing is a patriarchal move. Stand with us against trans exclusion."
Nemrég a Wipe Out Transphobia csoport egyik híre volt, hogy Cath Brennan (Twitter: bugbrennan) támadásba lendült. A taktika az, hogy outolják a transz* embereket (magánélet szentségét magas ívben......), főleg az MTF-ekre térnek ki: őket olyan női ruhába öltözött férfiakként kezelik, akik potenciális veszélyforrások a számukra, meg akarják őket erőszakolni, miközben félrevezetik őket stb. Bár igazából senkit sem kímélnek.
+ Sok-sok gyűlölködő szöveg, fröcsögés; többen írták, hogy nem érdemes "megküzdeni vele" és másokkal sem, mert alaposan visszavághatnak, "nem szeretik az erőszakot, de ők erőszakkal élnek".
Akkor olvasgattam, főleg C. B. tweetjeit, és arra jutottam, hogy ez az ágazat abszolút beleköt a gender és sex létezésébe, különbségébe stb. Nem csupán "nemfogadjael", hanem teljesen mértékben tiltakozik ellene. Akinek női teste van, az nő. Akinek férfi, az férfi. (Változ-tat-ások, formálódás, semmi sem számít.)
Na, ők a radfemek.
A többi feminista láthatóan elhatárolódott/elhatárolódik tőlük. Ahogy látom, egyáltalán nem egységes terep ez. Ez valamennyire megnyugtató is, nem?
Elgondolkodtam, hogy mindeközben az egyik legjobb barátnőm, akit már kb. 6-7 éve ismerek, nyakig beleásta magát az écriture féminine-be, határozott stb. - és mégis nagyon jóban vagyunk, az egyik legnagyobb támogatóm és hasonlók.
---
Más:
Olvasgattam a Férfihang c. oldalt, kb. naponta felnézek, van-e valami újdonság. Néha úgy érzem, hogy a kíváncsiság öl, butít és nyomorba... (Na, azért ennyire nem vészes a helyzet.
)
Számomra az a rész, miszerint "Miközben megvezetve, bőszen támogatják a feministák által rájuk magyarázott gender-ideológiát, végül majd ők lesznek a társadalom szemében a bűnbakok azért, ami valójában a társadalomellenes feminizmus bűne..." - a tipikus bűnbakkeresési, rosszmájú felfogást idézi. Ha ezt olvasom, az nekem afféle... mutogatás. Mutassunk ide-oda, hogy bizony lássátok, ők és ők miatt szívtok ti, kis szegény szerencsétlenek, lám, nem hallgatok ránk, akik... stb. Kövezzetek meg, de nekem EZ IS terelésnek tűnik. Mert mindeközben elfelejtjük, hogy igazából VANNAK problémák, amiket végtére is együtt lehet megoldani, EMBERKÉNT.
Kattintgatok ide-oda az oldalon, de ahogy elnézem (és ezt már kifejtettem a másik topikban), csak hisztit, ökölcsapdosást látok. Ugyanígy, jónéhányszor a "másik" oldalon is. (És ez számomra sem antifeminizmus, sem feminizmus, semmi. Hiszti.)
Nyilván mások másképp vannak vele, de ha erőszakot tapasztalok, nem erőszakkal küzdök ellene. Ha szerintem X-et zombiként láncra verik és maguk mellett húzzák, de közben simogatják, akkor az sem megoldás, hogy magam mellé vonom és beletömöm a fejébe az ÉN ideológiámat, miközben bőszen simogatom.
A mérlegnyelv merre mozdul..? Mindig élek a gyanúperrel, hogy sem egyik, sem másik oldalon nem kapok csak és kizárólag simogatást. És hiszem, hogy bármiféle két szélsőséges oldal valójában előbb-utóbb összeér a "szélsőségességében" és "agressziójában" - mert abban egykutyák.
Részemről, legszívesebben megszabadulnék a "feminista/feminizmus" szavaktól. Mármint, hozzáragasztanám, hogy "maszkulinista/maszkulinizmus", mert mindegyik nem
(fú, de utálom, hogy a magyarban csak egy van...) önmagáért, önmaga kiteljesítéséért, megvalósításáért, gyökereinek felfedezéséért - egyenrangúan, egymás mellett... De hé, ez az együttes dolog számomra már nem igényelne címkét, sem másféle meghatározó szavakat. Humanizmus vagy mi..? Na talán így jó/jobb: általános(abb) dologra gondolok.
Szándékosan írtam a címbe natúr Feminizmus-t, mert ahány ház, annyi szokás. (Igaz, Magyarországon nem igazán érzem, hogy rétegződne.)
Kíváncsi vagyok, kinek mik a tapasztalataik vagy tudnátok-e ajánlani még cikkeket, írásokat, profilokat, szervezeteket stb.
Tehát köszönöm a Férfihang.hu-t is, de tényleg. Ugyanakkor kétlem, hogy ott, ahol elvárás egy férfitól, hogy milyen legyen, erős-bátor-tökös-mákos, ott pl. engem a keblükre ölelnének, mint transz* emberkét. Kilógok a sorból, mint még pár millió ember, köztük cisz-/transz-/akárki.)