Ejj mán Caleb, ne kóstolgass! (Manapság úgyis keserű vagyok
)
Mondom: ha egy bi ember bent van egy kapcsolatban, akkor csomó dologtól függhet, hogy mikor, vagy egyáltalán előjön-e benne, hogy épp jobban kezdik vonzani az aktuális párjával ellentétes nemű emberek.
(Ez pedig nem egyenlő azzal, hogy biztosan elő fog ez jönni benne).
HA nem, akkor szerencséje van mindkét félnek – biztosan nincs probléma.
HA netán mégis, akkor kezdőd
HETnek a bonyodalmak (mellesleg, ha jó a kapcsolat, és nem akarják feladni, úgyis megoldják a felek, vagy épp a kialakulása előtt megoldja maga a bi fél azzal, hogy pl. fontosabb számára a párja, mint a saját önzése; ha nem tudják megoldani, ott más gond is rejtőzhet a bi-ségen kívül)).
(A promiszkuitás pedig szerintem nem feltétlenül a nemektől függ. Aki ebben éli ki magát, annak ugyanis nem csak az alkalmi partnerek neme lehet szempont).
„De miért is csalhatnák meg bármikor? A biszexuálisoknak meg lehet csalni a másikat a heteroknak homoknak meg nem?”
Nem értettél meg.
Egy bi ember párjának lenni háromféle hozzáállást jelenthet a nem bi ember szempontjából.
1. Teljesen megérti, és abszolút nem törődik vele, hogy a párjánál ez előjöhet-e, és ha igen, akkor akár nyíltan, akár titokban az mit tesz ennek hatására. Azaz, teljesen szabadjára engedi a bi partnert. Szerintem az így gondolkodók egy elenyésző kisebbség.
2. Megérti, de egyben veszélyként is felfogja. Ugyanis, nem jóstehetség, és nem láthatja előre azt, hogy a bi-ség, ha enged neki a bi fél, végül mivé fajul azzal az emberrel, akivel adott esetben az önmagát végül legyőzni nem bíró bi személy tesz egy kört. Akár az is lehet a vége, hogy lecseréli a megértő párját az újonnan jöttre valamiért.
Az így gondolkodók egy része vállalja a kockázatot (hiszen mondhatják, hogy a plusz vonzódás eleve beépített dolog egy bi esetében, amiről ő nem tehet; míg hagyományos kapcsolatnál, ugye, nemigen szoktak számolni vele), de adott esetben cserébe részt kér a bi fél plusz élményéből.
Itt aztán jöhetnek különféle kombinációk arra nézve, hogy ez a kompenzáló fél mit tud elképzelni a harmadikkal a kialakult alkalmi hármasban, illetve mellékesen itt is megjelenik az a kockázat, hogy végül a megértő és a harmadik közt alakul ki úgy valami, hogy végül a bi hoppon marad.
3. A harmadik lehetőség az, hogy a bi ember párja, megtudván a helyzetet, valamilyen okból (több is lehet) akkora veszélyként éli azt meg, hogy inkább véget vet az egész kapcsolatnak, és egy biztonságosabbat keres.
Nem tudom, hogy a 2. és 3. lehetőség milyen arányban oszlik meg; én úgy érzem, manapság talán a 2. esetből lehet a legtöbb. (Főleg talán hetero pasi/bi nő esetben; gondoljunk csak bele abba, hogy az urat hajtó tesztoszteron így valamelyest legálisabban élheti ki magát egy dupla nővel alkotott hármasban. Ezzel ellentétben, szerintem jóval kisebb az esélye, hogy egy nő izgalmasnak találná, hogy a srácok egyszerre foglalkozzanak vele és egymással is).
Namármost, ha két bi ember kerül össze, akkor is fennállhatnak hasonló gondok. (Talán előre fel is tételezik egymásról, bár remélik, hogy azok elmaradnak).
Azonban, épp azért, mert a kapcsolódó problémákat nagyon is jól ismerik a saját életükből,
TALÁN ők lesznek a legrugalmasabbak egymással szemben, illetve
TALÁN könnyebben tudnak megnyugtató kompromisszumokat kötni egymással ezen a téren.
(Azonban ez NEM jelenti azt, hogy akkor CSAK a kölcsönösen ütemezett félredugás lehet a kizárólagos megoldás. A két végpont között (teljes szabadságot adnak egymásnak/teljes hűséget fogadnak egymásnak) bármi előfordulhat.
Talán valahol ott van a helyzet kulcsa, hogy a partner miként értelmezi a helyzetet. (Veszélyként? Lehetőségként? Különlegességként? Nyomasztja, vagy épp még büszke is a másikra? Stb.)
Ezt is aztán sokminden befolyásolhatja:
- A párja felkészítette erre a kapcsolat elején, vagy hirtelen pattan ki?
- Milyen (elvárásokkal teli) környezetben élnek? (A kapcsolat ideje, mélysége; összeköti-e őket gyermek, vagy épp gazdasági kényszer; a felek neveltetése, tűrőképesége, érdekeltségei, stb).
Kétségtelen, hogy a fent említett eseteket éppúgy rá lehet húzni hetero állapotokra is.
Mint már említettem, ha ismert, hogy a felek egyike vagy mindkettő bi, akkor akár mindketten több esélyt ad
HATnak arra, hogy nemcsak egymással foglalkoznak majd mindig, illetve megítélhetik másképp a plusz emberek alkalmankénti megjelenését (nem
kifejezettenmegcsalásként), mint ahogy a hagyományos kapcsolat alapból teszi).
Azt nem tudom megmondani, hogy pusztán egyik, vagy mindkét fél bi-ségéből fakadóan a nehéz helyzetek mennyivel nagyobb eséllyel fordulhatnak elő a hagyományos kapcsolathoz képest. (Szerintem őszinte statisztika sosem fog születni erről, pláne Magyarországon nem).
De két lehetőséget látok.
Vagy ugyanolyan, netán kisebb eséllyel – ekkor a problémát nincs értelme külön, kihangsúlyozottan bi problémaként elemezgetni.
Vagy nagyobb eséllyel. De igazából akkor is a pillanatnyi helyzet milliónyi paramétere dönti el, hogyan alakul, nincs tehát kész recept. (Mindamellett, más bi emberek élettörténetéből is lehet okulni, útmutatást szerezni ezek kezeléséhez).
De nem hiszem, hogy ez lenne az egyedüli spéci gond a bi-séggel, bőven marad tehát gondolkodni való az élet egyéb területein is, kezdve onnan, hogy az ember rájön, hogy bi egyáltalán.
Sok sikert és szerencsét minden érintettnek!