chris írta::
Ez alatt azt érted, hogy nem mered meglépni, hogy tett is kövesse?

ulrike örülök neki, hogy céloztál rá, hogy biszexekkel miért nem állnak szóba. ez a probléma többször érintett enegem is sajnos leszbikus körökben.

Naná, hogy a leszbikusok firtatják ezt a leginkább. A férfiak valahogy magabiztosabbak, ill. inkább tekintenek vetélytársnak egy másik férfit (azt hiszem, ilyenkor fütyi felől fúj a szél... ). Érdekes lélektani és társadalmi dolgok ezek amúgy...

Armin írta::
Nem merem meglépni. Mert mi van akkor, ha csak valami pszichés dolog?

Amúgy sok mindent nem merek meglépni. Meg is van az oka: szülők sajnos eléggé szexmániások, s kicsi korom óta ebben nevelkedtem, nem voltak rám tekintettel. Nem tudom, hogy ezek az érzések valódiak-e, vagy valami súlyos pszichés rendellenesség maradványa, tünete.


Van itt egy pszichológiai központ, ahol ingyen is elvállalnának (e-mail-en érdeklődtem), de még egyelőre vívódok rajta...

Nem tagadom, én sem kezdek biszexekkel.

Pszichés dolog, mint genetikailag is meghatározott viselkedésforma, nem rendellenesség, nem bűn, hanem orientáció. Nehéz megemészteni, de nem lényeg hogy a szülők mi olyat csináltak előtted, ami zavarba hozott, hanem az, hogy jól tudod e magad érezni homo viszonylatokban, csak Ez számít. Nem a szüleid dolgainak árnyékában élsz és rendelődsz alá azoknak, hanem saját magadért.

Cat83 írta::
Ez így van, a leszbikus lányok zöme számára mindig az a nagy kérdés h leszbikus legyél. De erről már volt szó h a csapodárság és egyéb jellemzők nem szexuális beállítottság függőek. Ezzel mélységében értek egyet. Nekik mégis ez nagyon fontos valamiért és a legfurább még akkor is, amikor csalják a párjukat, mert hát ugye azt is csak leszbikussal lehet!

pokerface írta::
Nem létezik hogy egy biszex pasival kikezdjek.
Vagy full hetero legyen vagy mehet ahonnan jött.
Sosem volt bajom leszbikusokkal melegekkel de valahogy a biszexeket .......
inkább kipontoztam.
Elmondom miért.
Van egy ismerösöm aki meleg és volt egy biszex pasija egy darabig.Csak ilyen szexkapcsi volt köztük.Egyszer sétáltunk az utcán és jön szembe a feleségével meg a gyerekével.A ismerösömre rá sem mert nézni,nem még hogy köszöntsön neki.
Mire az ismerösöm,ezért utálom a biszexeket.Tegnap még én keféltem öt, haza ment aztán mintha ö lenne az ur a házba keféli a feleségét mikor elötte az én Faxomat nyalogatta. Na itt kapott el a hányinger...

Egy férfi,ha biszex az nem nem feltétlen jelenti azt,hogy 1szerre tart fent kapcsolatot nővel és férfival.

Ma rájöttem valamire, nem volt egyszerű, hetek óta ezen törpöltem, de csak összejött.

Hol is kezdjem?

Kezdem azzal, hogy pár hete azon vettem észre magam, hogy érdeklődök a női nem iránt is. Már nem csak a szokásos női kritikus szemmel való végigmérésről szólt az egész. Ez már több volt annál.
Annak idején, a nemi identitászavaros korszakomba volt szexuális kapcsolatom mindkét nemmel, de valahogy egyik nemmel sem volt valahogy az igazi.
A férfiakkal való kontaktus létrehozásakor ugye volt "egy kis plusz" a képletben és igazából arra vágytam, hogy nőként csináljam azt, amit akkor csináltam. Így elég egyoldalú próbálkozásokban merült ki a megnyilvánulásom ez ügyben. Nem is nagyon szerettem volna ha én is kapok, mert ugye az nemgyerebe. A férfiakhoz való vonzódásomat ahogy lehet igyekeztem titkolni. Ez is az elnyomás sorsára jutott, mint az is, ki is vagyok igazából.
A nőkkel való szexuális kapcsolat létrehozásakor kissé merészebb voltam. De ugyanúgy valahogy nemgyerebe. Sosem jött ösztönösen, olyan "betanult" , ellesett próbálkozásnak éltem meg. Sokszor fantáziáltam arról, amikor én voltam a soron, hogy nekem ott más van. Sokkal jobban tetszett és izgatott mindennél, ha a "gátrésznél" kaptam orális kényeztetést. Ilyenkor mindig az próbáltam elképzelni, hogy nekem ott női nemi szerv van.
Eddig azt hittem, hogy a partnerekkel volt a baj a szexuális kapcsolat létesítésekor. De nem így vala. Velem volt a baj...hogy más testbe lettem zárva. Ezért nem éreztem jól magam egyik nemmel sem.
Ma vezetés közben - amit imádok ilyen esős időben végezni - végre eljutottam arra a pontra, hogy kijelenthetem: én egy biszex nő vagyok. Már tudom és érzem. Így az egész más megvilágítást kapott. Amikor ez végérvényesen tudatosult a kis buksimban, jóleső, megnyugtató érzés fogott el. Onnantól kezdve megszűnt az eddigi rosszkedvem és végig mosolyogtam. Megkönnyebbültem. Nézegettem bátran mind a két nemet onnantól kezdve. Már ezt a dolgot is helyre sikerült tennem a kis lelkemben. Persze van még tennivaló rendrakás ügyében, de tuti lesznek még ilyen esős napok...

Két dolgot viszont változatlanul fenntartok:
1. maradtam -most már mind a két nem tekintetében- eléggé válogatós
2. arról, hogy egyszer feleség leszek, nem mondtam le

Tetszik hogy itt ilyen őszintén lehet erről beszélni.

A biszexek gyakran jobb szeretők.

piszkocska írta::
Hát nekem most ez ellen kellene érveket felhozni, de sajnos nem tudok.
Persze, nem szexuális szempontból kellene megítélni az embereket, hanem maguk a személyiségük, tetteik alapján. De sajnos nálam is tapasztalat az, ami nem túl jó fényt vet erre a dologra.

Kb. 17 éves voltam, amikor hirtelen fellángolásból eldöntöttem, hogy na most akkor én kipróbálom pasival. Vakrandi volt a dologból, de már odafele megbántam, így lerövidített útvonalon akartam lelépni. Csak annyi volt a probléma, hogy rosszul értelmeztem, hogy hol is fogunk találkozni. Aztán pont egymásba botlottunk. Persze vakrandi hátránya, hogy akkor van gáz, ha nem jössz be a másiknak. Nos a kölcsönös szimpátia sem volt meg, sütött a dologból. Persze tapasztalatlanságomon is múlott az, hogy a dologból végül nem lett semmi, de azért az kicsit pofán csapott, hogy előtte elhangzott a következő mondat: "Nekem most barátnőm van. Ha összetalálkozunk az utcán, akkor úgy csináljunk, mint ha nem is ismernénk egymást. Ha köszönsz, én nem fogok visszaköszönni." A megszervezetlen randi azzal ért véget, hogy majd beszélünk még. Hát nem beszéltünk. Aztán összefutottunk a háziorvosnál, ahol a húga/nővére (?) ajánlgatta, hogy milyen szép testvére van, csak nője nincs...

A másik férfit chatről szedtem össze. Időközben kiderült, hogy két gyermekes családapa, aki otthonról jár el pasizni. Ráadásul fülembe jutott, hogy emellett még agresszív is. Hogy őszinte legyek, nekem forog tőle a gyomrom. Sokszor kérdi, hogy mikor keresek már helyet magunknak, meg ha lesz saját lakásom, akkor alhat-e itt. Hát nem győzöm elhajtani. Bele se merek gondolni milyen család lehet az ilyen.
A legborzasztóbb inkább az, hogy egy elejtett mondatból azt vettem ki, hogy rohadtul megbánta azt, hogy megnősült, s gyerekei vannak.

Az sztereotípia, hogy a biszexuálisok duplán csapodárabbak, mint a heterók, leszbikusok és homoszexuálisok.

Ez pl. valóban emberfüggő.

Legyetek pozitívak! Van egy előnye a biszexualitásnak: dupla esély van megtalálni a nagy Ő-t! Nem köti az embert olyan korlát, hogy a másik csak férfi, vagy csak nő lehet. Sőt, lehet a kettő között is...:)Sokat hihetetlenül kicsinyes korlátokat állítanak föl saját maguknak a párkeresésben: magasság, végzettség(!), sőt olyat is hallottam, hogy valaki ellen az volt a kifogás, hogy nem szabályos a fogsora!!! Nekem meg az is mindegy, mi van a lába között! Hát nem jobb nekem? ))

Barno írta::
Inkább védekezzetek!

Bocs ezt nem tudtam kihagyni!

Barno írta::
Az én véleményem az, hogy nem árt, ha az ember párt keres, akkor végiggondolja magában azt, hogy mit is szeretne igazán. Működik a bevonzás dolog.

Szerintem kiindulásnak fontos például az ápoltság, sőt, elengedhetetlen. Tetőtől-talpig. Ez egy alapfeltétel. De nem feltétlenül anyagiakhoz kötött...

sushiflower írta::
Hát a szappant nem adják oda ingyé' a boltban a két szép szememért.
De egyébként jogos a fent említett idézet.

Igaz, de akármilyen fosban van az ország, egy szappanra azért telnie kell!
Ha nem, akkor lopunk egyet!