Ez a kép sok olyan oldalon volt látható, amelyeken hirdettem magam, és az általam nyújtott szolgáltatásokat. Sokan megbotránkoznak, ha valaki a testéből él. Főleg ha férfi, pláne ha ráadásul még meleg, és pasiknak nyújt szexuális szolgáltatást. Engem ez soha nem zavart. Na jó ha őszinte akarok lenni azért néha igen. Előfordult, hogy inzultáltak - pontosabban megvertek - ha rájöttek mivel keresem a kenyeremet. Az, hogy meleg vagyok ráadásul még súlyosbító körülmény is volt.  Legalább is az ocsmány szidalmakból és az ütések erejéből erre következtettem. Nálunk nem nagyon szeretik a melegeket- vagy ahogy ők hívják a BUZIKAT! Én BUZI vagyok!!! Büszke vagyok rá. De most nem ez a lényeg. Soha sem bírtam a  tartós kapcsolatokat. Untattak. A szex viszont mindig jól esett. Élveztem. Még mielött kiléptem volna a piacra sok kapcsolatom volt. Ebben az időben kevés olyan pasival hozott össze a sors, akivel nem éreztem volna jól magam. Igaz ekkor még megválogattam kivel fekszem le. Aztán jött az életemben egy pillanat, amikor kifutott minden alólam. Nem volt állásom sem pénzem. Sok választásom nem maradt. Ez volt a legkézenfekfőbb. Hímringyó leszek. Ez persze így durván hangzik. És én nem is így fogtam fel. Eleinte átmeneti megoldásnak gondoltam az egészet, de aztán annyira bevált, hogy nem váltottam. Az inetrneten kezdetem hírdetni. Készítettem magamról pár képet és felnyomat őket társkerső oldalakra. Persze ezeken az oldalkon nem társakat kerestek, hanem olyanokat, aki hajlandók fizeni a szexért. Magyarországon elég furcsa megítélése van jogilag a prostitúciónak. Szexuális szolgáltatást nyiltan nem nagyon lehet hírdetni. Hát maradnak ezek a szexpartner kereső oldalak. Árak nincsenek feltüntetve, ezeket telefonon, vagy személyesen beszéli meg az ember a kuncsftokkal. Meleg férfi prostikból amikor én kezdtem még nem volt nagy választék. Ráadásul jó páran nem is voltak melegek. Csak a pénzért csinálták. Sokan az arcukat sem vállalták. Én is hosszasan filóztam azon, hogy kitakart képet rakjak fel, vagy sem. Eleinte nem is látszott az arcom, de azán úgy gondoltam leszarom, vállalom. Jó döntés volt. Jobban ment az üzlet. A lakás persze probléma volt. Albérletben laktam. Másokkal kellet megosztani a kérót. A legegyszerübb az volt - legalább is nekem- ha a kuncsaft lakására mentem. Bár eleinte ettől tartottam egy kicsit, mivel sok perverz állatról hallottam és féltem, hogy én is áldozatul esek egy ilyennek. Na késöbb találkoztam sok perverz, ocsmány alakkal, de ezek mind külön fizettek azért, hogy beteg hajlamukat rajtam kiéljék. Én meg egy idő után már nem vállogattam. Ha valaki fizetett megkapta, amit kért.  Szinte bármit kérhetett, de erről majd késöbb.

Másik blogom itt érhető el:

http://juliocaliente.blog.hu