Queer közösségi blog

  • Címlap
    Címlap Itt találod az összes blogbejegyzést.
  • Címkék
    Címkék Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Szerzők
    Szerzők Keress rá a kedvenc bloggeredre.
  • Csoportblogok
    Csoportblogok Találd meg kedvenc blog csoportodat.

Az érzelmek paradoxona - A kardélen táncoló üvegfejek!

Beküldve - - - Blog

„ A paradoxon a figyelem felkeltése érdekében fejtetőre állított igazság „  (Falletta)

 

Volt egy része életemnek, mely őszinte hittel és élni akarással volt tele. Amikor beleborzongtam a tudatba, hogy van miért és van kiért felkelnem. Hogy szerencsésebb nincs nálam a földön, s ha van is, bolond, mert nem tudja kincse mily gazdagság, milyen kiváltságos tőke.

Nyilvánvaló stigmák alapján osztályozunk, boldog vagy éppen hitüket vesztett embereket, és észre sem vesszük, amint irigykedve pillanatokat lopunk, vagy elfordulunk, megvonva a legkisebb együttérzést is a kényelemért. Megismerni az embereket időigényes, s mindig megkérdőjelezhető a befektetés. Mert ugye a mai profitorientált világunkban ahol a részvét, egyszerű deficit tényező, király fölényesnek és lekezelőnek lenni. A kiúttalanság, megszokott, szürke és átlagos, szinte természetszerű.

Hátborzongató, hogy miközben megvetem a legparányibb antiszemita megnyilvánulást is, érzéseket táplálok valaki iránt, aki rideg, számító, manipulatív és lekezelő, aki mérgez és elpusztít bennem mindent ami autonóm, érzéki és emberi.

Egyszer egy naiv barátomnak azt írtam, az, az érzelem, amely frusztrál, fáj és emészt az sohasem jó. Túl sok energia vész el folyamat közben, amelyet arra próbálunk használni, hogy visszahozzuk az elveszettet,s  megtaláljuk a kulcsot a megoldáshoz. Mert ha az ember elég erős lenne, nem kapkodna buta illúziók után. Minden döntést megelőző pillanatban, csak kiértékelne, - egy jelenet a véletlen műve, kettő még lehet rossz nap, a három az első rémület, a négy már felteszi a kérdést, az öt ott már érlelődik a válasz és utána szép fokozatosan teret nyer a bizonyosság

De akár így van akár sem, azért érzelem, mert erős, s ha nem tépelődnénk nem is lenne mögötte érték, olyan érzelmi tőke, amely különlegessé, egyedivé és félthetővé teszi az egyszerű, hétköznapi kapcsolatot.

Akkor kérdezem, miért van, hogy sokszor kapom magam azon, hogy miközben hallgatom, némán sikong bennem a kétségbeesés. Mázsásnak tűnő fejem tenyerembe hajtom és kutatok. kattogó idegszálaim között a miértek és a hogyanok után, miközben értékes másodpercekkel rövidít meg a vánszorgó idő. Vajon mikor érkeztem el arra a marginális vonalra, amelyen átbuktatott a szeretethajhász görcsös igyekezet? Mert átbuktam az világos!!!

Hosszú ideje követ egy vízió, a mindennapi kapcsolatok paradoxona. A kardélen táncoló üvegfejek, lelket meztelenítő sóvár szemek. A szeretet virágesőt perget lábam elé, a gondolatokban rejlő kimondatlanok kaktuszesőt. Vegetálok, vagy megőrülök. Evezek egy süllyedő hajón, s az üvegfejek meddő iránymutatók, magam a ponton hídnak adom. Szívesen kiszakadnék a mindennapok falanszter-rendszeréből, de nem engednek, olykor őszintén, vagy irigységből ízenként tépnek vissza az üvegfejek.

 

 

Utolsó módosítás -

Hozzászólások

  • lovestorysecret
    lovestorysecret 2016. április 02. szombat

    Azt a típust ismerem, akibe beleszerettél, ez egy negatív oldal, akkor van rá szükséged, ha ebből az energiából is táplálkozol, különbe lépj le, mert téged a pozitív erők éltetnek, biztos tanulsz valami hasznosat amugy...mivel általában túl sokat adsz, keveset kapsz, vagy kérsz cserébe. 2 blogodat olvastam.:)

  • A hozzászóláshoz előbb be kell lépned

Nézz ránk itt is!

FacebookGoogleTwitter

Támogasd az oldalt

PayPal-on keresztül (bankkártyával is):

Egyéb módok

Bejelentkezés






Elfelejtetted bejelentkezési nevedet?
Regisztrálok

Friss blogok