A következő történet kb. 3 évvel ezelőtti, ezért elnézést kérek, ha nem tudom már teljesen felidézni a történteket.

TransVanilláról kinéztem a számot, felhívtam. A vonal túlsó végén lévő hölgy megadott egy privát tel.számot, felhívtam azt. 3. próbálkozásra fel is vette. Elmondtam neki, hogy milyen ügyben keresem. 3 héttel későbbre adott időpontot. 3 alkalommal voltam nála (kb. 2-3 hetente mentem 1-1 órákra), és 20 ezret fizettem a végén papírért. A klinikai szakpszichológustól (Nagy Gertrúd) kapott szakvéleményt vinnem kellett + személyi, lakcím- és TAJ kártya.

A doki nagyon elfoglalt. Kb. 25 percet vártam rá először, aztán 10, majd 15 percet. Az irodájában több ezoterikus dolgot is felfedeztem. Az beszélgetős asztalon egy hatalmas ametisztkristály volt. Elmondása szerint, egy volt betege küldte neki, mikor sikeresen elintézte a hivatalos nemváltását. Egy ekkora és ilyen kő cirka 50 ezer Ft. Az utolsó alkalomkor megkérdeztem pofátlanul, hogy nem adná-e nekem, mert én gyűjtöm a féldrágakő kristályokat. A válasz nemleges volt - nem is tudom, mit képzeltem én annó magamról. :D

Első alkalomkor megkért, meséljek arról, hogy miért kerestem fel. Mondtam, szakvélemény kellene Öntől F64.00 betegségkóddal. Értem, de mi nem vagyunk egy szakvéleménygyártó multicég. - felelte mosolyogva. Gondoltam, csinál teszteket, beszélgetünk meg ilyenek, majd a végén leigazolja, hogy jól gondolom a dolgokat. - válaszoltam viccesen. Elolvasta a pszichológusi jelentést. Kérte, hogy meséljem el, hogyan és miként ért meg bennem a döntés. Elmondtam neki, hogy éreztem én már régóta, hogy valami nem okés, csak azt nem tudtam, mi a gond. Aztán DoQ-n ment egy műsor, ahol Chris-ből Christina lett, és bumm, megvilágosodtam. Kérdezte, kikhez vonzódom. Mondtam, hogy "a pasikhoz, bocsánat, férfiakhoz". Milyen az ideálom? Nálam mindenképp magasabb legyen, hogy felfelé kelljen néznem, mikor beszélgetek vele. Haj az barna vagy szőke, szem az kék vagy barna. Kondi nem lényeg, számomra az a fontos, hogy férfias teste legyen. Személyiségéről annyit, hogy egy vagány és humoros férfiállat legyen. Most figyelj!! Bólogat, bólogat, majd bekérdezi a következőt: maszturbálás közben kire gondol. Ránézek ilyen "ütő megállt bennem" arckifejezéssel, majd 3 másodperc után pofán röhögtem egy "ez jó volt, majdnem elhittem" mondat kíséretében. Ekkor tájékoztatott, hogy örül az örömömnek és a jó hangulatomnak, de ő ezt komolyan kérdezni. Hát mondom nem szoktam ilyet csinálni. Rendben. Amikor életében először volt erotikus álma, vagy maszturbált, akkor kire vagy mire gondolt. Egy magas, hímnemű katonára. - feleltem. Értem. Érdeklődött továbbá a műtétekről, mit tervezek és azt hol. Mondtam, hogy Thaiföldre tervezek menni. Összeszedni a pénzeket, és mindent ott egyben megcsináltatni. (Ma már nem így gondolom.) Kérdezgetett gyerekkoromról, a jelenlegi családi dolgokról, barátokról, ki hogyan fogadta a dolgokat stb. Mondtam, hogy nővéremmel jöttem ide is, csak úgy, mint Gertrúd dokihoz, és valszeg 1. alkalommal az endokrinológushoz is velem fog jönni. (Ez nem valósult meg, mert kibújtam a csigaházból: elköltöztem, magamat tartottam el, külföld stb., szóval megjött a kellő magabiztosság a dolgok intézéséhez.) Az első és legfontosabb találkozásunk véget is ért. Kezembe nyomott egy csomó tesztet, hogy majd otthon töltsem ki őket. Ilyen kérdések voltak, hogy mit gondolok én erről meg arról, látom-e az aurákat, jellemezzem önmagamat, ilyen meg olyan helyzetben én mit tennék. Nem tekintettem rá különös figyelmet - számomra bulinak tűnt ez az egész. :D Kérte, hogy kifelé menet menjek be a nem tudom már milyen nevű irodába, és ott jelentkezzek be, adott egy papírt is. Itt vették fel az adataimat, beírták a kövi időpontot stb.

2. alkalomra vittem magammal a teszteket, fentebb már jeleztem, hogy milyen kérdéseket tett fel (összesűrítettem, mert már nem emlékszem, hogy mikor melyik jött), de zömében én kérdezősködtem nála. Másnap vissza kellett volna mennem még egy tesztre, de ez nem volt megoldható, ezért úgy döntöttek, csináljam meg most a tesztet. Lesétáltunk az alagsorba. Futkosott mindenemen a hideg. A legdurvább horrorfilm is kutyafasza ahhoz a pincéhez képest. :D Bent már vártak a doktornők/asszisztensek (passz, hogy kik voltak). Kezembe nyomták a tesztet. Az volt a lényeg, hogy kaptam képeket. El kellett döntenem 2 mércén, hogy mennyire pasis és mennyire csajos az illető. Ha az egyiken 70%-ban csajt jelöltem, akkor a másikon 30% pasis volt. Fél kettő volt, és kettőkor lejár a fehér köpenyesek munkaideje, szal brutál sebességgel döntöttem el, hogy ki mennyire nőies meg férfias. Úgy rémlik, csak egy embert jelöltem 100%-ban nőnek, a többi - akkori személyiségfejlődésem szerint - mind MtF volt. (Kíváncsi vagyok, ha most csinálnám meg a tesztet, még mindig ugyanaz lenne-e az eredmény.)

A 3. találkozásunkkor írta meg a szakvéleményemet (ott, előttem), közben bombáztam a kérdéseimmel - talán ezért csúszott be némi elgépelés és hely. írási hiba. :P Kérdeztem, mikortól foglalkozik TS-ekkel, azt mondta, hogy 16 éve azt kutatja, hogy miért és hogyan létezhetünk mi, sőt, épp vizsgálatokat folytat. Az MR vizsgálatról sajnos lecsúsztam, de a kövi vérvizsgálatra be is ajánlottam magamat (de aztán nem hívott, pedig nagyon akartam menni). Az elődje is már hosszú évek óta ugyanezt kutatta, és állítása szerint tőle örökölte meg a transznemű szakértő címet. Kifejeztem felé sajnálatomat, amiért nem létezik a mi problémánkra gyógymód. Azt felelte, dehogynem van. Ott van a hivatalos adatok megváltoztatása, a hormonkezelés, a plasztikai műtétek. Feleletem: igen, doki, ez igaz, mind igaz, de ez nem gyógymód. Ez egy kezelés. A megoldás az lenne, ha beadnának egy szérumot, és az agyam helyrezökkenne. A válaszomat néhány másodperces hallgatás követte a részéről, majd jelezte, hogy jelenleg ez az egyetlen járható út. Mesélte, hogy volt nála nemrég egy idős korú ember, aki 65 éves korában döntött úgy, hogy nővé válik. (Gondolom, ösztönzésnek szánta.) Nemrég egy régi páciense küldte el a 6 órás videofelvételt az MtF SRS-éről, szóval pontosan el tudja mondani a műtét részleteit, ha kérem. Illedelmesen visszautasítottam. Feltettem neki az utolsó kérdésemet, amit jeleztem, Gertrúd dokinak is feltettem. Ön mit gondol a nem-bináris neműekről? Azt felelte, bennük még nem érett meg a döntés a nemváltásra. Idővel ők is eldöntik, hogy melyik nemhez szeretnének tartozni. Nyújtotta volna a szakvéleményemet, és ekkor megkérdezte, hogy feltehet-e nekem egy utolsó kérdést tét nélkül. Igen. - feleltem. Fog valami hiányozni a jelenlegi életéből? Tét nélkül? - kérdeztem. Igen. Elkezdtem poénkodni. Hiányozni fog a szabad bejárás a férfi öltözőbe és férfi kollégiumba. Tudja, minden rosszban van valami jó. Ezen helyeken nagyon "finom" dolgokat lehet látni. :D Mosolygott a hallottakon, de aztán komolyra vettem a figurát. Szóval... igen, fog hiányozni valami. Az a hihetetlen testi erő, amivel biológiai okokból kifolyólag most rendelkezem. Ez iszonyatosan fog hiányozni. Azzal vigasztalt, hogy a jelenlegi testi erőm 70%-át kondival vissza tudom hozni, ami a női státuszomhoz maximálisan elég lesz. Továbbá azt tanácsolta, hogy menjek el a legjobb barátnőmmel kondizni. Dacára annak, hogy ugyanazon sorozatot csinálták együtt hónapokon át, Ön erősebb lesz, mint a született nő barátnője. A hormonok nem győzik le a genetikát. Az arcom varázsütésre kivirult, nagyon jó volt ezt hallani. (Ezen teszt még várat magára.) Odaadta a papírt, átnyújtottam a 2db tízezrest. Kezet fogtunk, sok sikert, erőt és főleg kitartást kívánt, majd elköszöntünk egymástól.

Én egy szimpatikus embert ismertem meg benne. Voltak helyenként túlságosan indiszkrét kérdései, de úgy voltam vele, tuti jó okkal kérdezi. Örök késő vagyok, így ha kivételesen nem én, hanem a másik fél késik, nem csinálok belőle ügyet. Az iroda nekem szimpatikus volt. A fotelba akart ültetni, de jeleztem, hogy nekem a kanapé szimpatikusabbnak tűnik, és nem lehetne-e, hogy... De igen, oda ülök, ahova akarok. Az a hatalmas ametiszt még mindig itt lebeg a szemem előtt, pedig eltelt - barátok között is - 3 év. :P