Most,hogy közeleg a Melegfelvonulás ideje, sokan elgondolkodnak, hogy kimenjenek-e, érdemes-e, meg mostanában az új kérdés, ami a legjobban az előtérbe került az, hogy árt-e megítélésben.

Azon az állásponton vagyok, hogy ebben az országban, aminek megvannak a sajátos politikai, kulturális hagyományai, az emberek nincsenek semmi olyanra felkészülve, ami elüt az átlag, lemaradott, mesterséges eszközök segítségével is létrehozott birkaszellemtől, vagyis a közmentalitástól.

Évről évre visszafejlődés van, a színesség eltűnt, illetve a kulturált embernek nem hiányzik a pofán köpés, a primitív megnyilvánulások különböző formái.

A melegeknek megvannak a hagyományai, mint minden kisebbségnek, és ilyen a Melegfelvonulás, amire igenis szükség van, ami nem provokáció, hanem a láthatóság megjelenítése, ami csak azért ver ki annyi biztosítékot, mivel nincs valódi láthatóság, az év többi részében, vagyis egyenlő jogok, mint ember, és ember között. Persze nem is lesznek mostanában, ez naiv idea, nincsenek illuzióim ezzel kapcsolatosan.

Egyik kedvenc álszenteskedő kifogás a gyerekek erkölcsi, szellemi fejlődését megzavarják című hozzáállás, ez meg csak azért van, mer akkor természetesnek veszik, ezáltal nem fogják tudni megvalósítani az alapelvárást, ami a kirekesztés, elutasító magatartás felvétele.

Egy ország fejlettségét, jólétét mindig a kisebbségekhez való hozzáállás tükrözi ki a legjobban.

Így aztán nem csoda, hogy a mai fiatalabb generáció, meg aki jól akarja érezni magát az inkább Bécsbe megy ki, egy jó hangulatú Karneválra, ahol a szabadság, tolerancia, felszabadultság, stb. érzését jobban át lehet élni, és nem a nagy lenézést, szégyenkezést, megbélyegzést.