Behívtak a BKV-s tesztírásra, és mindent bele is adtam, tényleg jól akartam csinálni. Mégsem sikerült. Volt egy teszt, ami kifogott rajtam. A lelkiismeretem tiszta, mert én mindent beleadtam, ami tőlem telt. Nem bánom nagyon, hogy nem jött össze, mert egy kicsit sem érdekel semmilyen jármű vezetése. Az a baj, hogy semmi más sem…Valami nem stimmel velem. Egyelőre ráfogom a 2,5 éve tartó rendszeres kialvatlanságra, hogy nem működik rendesen az agyam.

És persze arra, hogy utoljára 13 évvel ezelőtt próbáltam használni, az érettségi idején. :D

A tesztírás szerda délelőtt volt, aznapra délutános műszakba mentem dolgozni. Baktattam az elmaradhatatlan kávémmal az étkező felé, egyszer csak megállított az egyik kolléganőm.

-Te figyelj már, kérdezhetek valamit?-kérdezte elpirulva.

Jézusom, most a TS-ségről kell beszélnem? Az első kávém előtt?! Különben is, nem tudja mindenki?-gondoltam.

-Azt hallottam, hogy ma vagy utoljára! Tényleg kilépsz?-kérdezte.

Mi van?!? :DDD

Elmondtam neki az igazat a vacak próbálkozásomról. Aztán a művezetőnek is szóltam, hogy nem jött össze, úgyhogy boldogítom még egy darabig az üzemet. Azt válaszolta, hogy ő nem kívánt nekem sikertelenséget, de azért örül, hogy maradok! :) Én pedig még hozzátettem, hogy nem is bánom túlzottan, mert szeretek a gyárban dolgozni.

Utána még páran megkérdezték, hogy tényleg leszámolok-e. Valamelyik okos ugyanis elterjesztette, hogy már fel is vettek a BKV-hoz, „valami sofőrnek vagy ellenőrnek” (!!!), és szerdán vagyok utoljára a gyárban.

Hát azért rólam azt feltételezni, hogy ellenőrnek mennék…Ezt kikérem magamnak! :DDD

Úgyhogy egyelőre marad a gyári munka. Idén novemberben lesz meg a 10 évem. Addigra már meglesz az új nevem, jó poén lesz, amikor felolvassák a gyűlésen. Bár addigra úgyis mindenki tudni fogja. Jaj, a múltkor az egyik pasi átvette helyettem a kajajegyemet és a fizupapíromat, aztán odahozta az asztalomhoz. Szoktak ilyet csinálni az emberek egymásnak, de azokkal, akikkel jóban vannak. Én pedig ezzel a nagymagyar fazonnal csak köszönőviszonyban vagyok. Szóval szerintem azt akarta megnézni, hogy mi a nevem! :D

Szombaton túlóra volt. Szívesen mentem be, a túlóra még a hétköznapoknál is könnyebben telik. Ez a mostani elég béna volt, az összes gép beszart. Reggel hétkor még nem volt gyanús, mert amúgy sem jellemző, hogy műszak elején rögtön elkezdjünk dolgozni. Nyolckor azért már túl voltunk a kávén, a reggelin, dumálgatáson, a kormány közös szidalmazásán. Gondoltam, talán elkezdhetnénk gyártani, úgyhogy elballagtam a gép felé. A műszerész derékig belelógott a gépbe, és káromkodott. A kalapács is előkerült. Rossz jel. És még könyvet se vittem magammal! A rádióban szerencsére jó zenéket adtak, úgyhogy azt a pár órát már a hétvége szerves részének tekintettem. Jó a társaság, kajám volt a hűtőben, fűtenek is…Mi bajom lenne? :DDD Ha nem tiltották volna le az internetet pár éve, az lett volna az igazi! Sajnos néhányan nem bírtak magukkal annak idején, és pornót néztek az egyik eldugott számítógépen, ami aztán valahogy kiderült. Valahogy…Valami töketlen befújta a srácokat. Bár azt nem értem, hogy egyáltalán hogy jut eszébe valakinek pornót nézni úgy, hogy nem egyedül van? Pofám leszakadna!

A túlóra végén a művezető helyettes srácnak rám és egy kollégára kellett várnia, mert mi épphogy beértünk 6-ra, és úgy kell a kártyát húzni, hogy meglegyen a 8 óra. A srác röhögve így szólt:

-Gyanúsak vagytok ti nekem, egyszerre jöttetek! Biztos együtt voltatok!

Már megijedtem, hogy valami hülyeséget gondol, de aztán hozzátette:

-Együtt kocsmáztatok, mi?

Na, azért! :DDD

Azért dolgozni is szoktunk, csak becsúsznak ilyen laza napok. De az tény, hogy ha valami túlszervezett, kockafejű hely lenne, már rég nem lennék ott. Ha nincs mit csinálni, akkor remekül tudok lazítani. Ki kell használni minden ilyen percet, így lehet bírni a két munkahelyet. Lavírozva, mint ahogy a madarak repülnek. Nem csapkodnak folyton a szárnyaikkal, néha csak vitorláznak a szelek hátán.

Egyszer és mindenkorra leszögezem magamnak: semmi olyasmibe nem szabad belevágnom, amire alkalmatlannak érzem magam. A lelkem tudja, mi a dolga. És ha hányingerem van valaminek a gondolatától is, akkor az a valami nem feladatom ebben a büdös életben.

Sok embernek sikerül az, hogy semmi kedvük az egészhez, mégis elvégeznek iskolákat, és jó álláshoz jutnak. Képesek egy papírért tanulni, valódi érdeklődés nélkül. Én rábasztam ebből a szempontból, mert otthon nem vártak tőlem semmit, az iskolában viszont eltúlzott követelmények voltak. A két véglet. A TS-ség miatti kínlódást nem keverhetem ide, mert rajtam kívül szinte mindegyik nagyon jó képességű, ahogy én láttam. Mindenesetre azt megfigyeltem magamon, hogy igazán jól csak gyönge mezőnyben érzem magam. Pl. a szakmunkásképző igazi felüdülés volt az általános iskola után. Végre nálam rosszabb tanulók! Vakok közt pedig a félszemű az úr…:D Aztán a levelezős érettségi, dolgozó, felnőtt emberek közt, akiknek nem volt ideje tanulni. De nekem volt. Aztán a betanított munka, általában ezt sem zsenik csinálják. Bár manapság bárki odakerülhet, nekem több olyan kolléganőm is van, akik régen irodisták voltak, csak vénséges vén, elaggott 40 évesként már nem kellettek sehova az előző munkahelyük megszűnése után…:-(

Folyton azt gondolom a munkával kapcsolatban, hogy keresem még az igazit.

De ha egy munkahelyen lassan 10 éve jól érzem magam, akkor az lehet, hogy az igazi…

Persze, manapság nem divat egy helyen dolgozni a nyugdíjig, nincs „igazi”, az élethosszig tartó tanulás rémséges gondolatával riogatják az embert. Én maximum valamelyik könnyebben kezelhető gép kezelését tanulnám meg szívesen, ha felajánlaná a főnök. Nincs odavaló végzettségem, pedig jó lenne, mert magasabb fizetéssel is járna a szakmunka, mint a betanított meló. Ennél komolyabb tanulásra gondolni sem szeretnék.

Micsoda gyalázat, hogy ilyen vagyok. Pedig apu oktatási előadó volt, mielőtt személyzetis lett. Ő úgy gondolta, hogy az lenne a helyes, hogyha néhány évenként más munkát kapnának az emberek, mert hosszú idő alatt belefásulnak, és nem egyre jobban, hanem egyre hanyagabbul csinálják. Ezt én is megfigyeltem amúgy! Új söprű jól söpör…A dolgozó akkor a legjobb, amikor már megtanulta a feladatát, de még nem túl lezser az elvégzésében.

Személyzetis én is szívesen lennék, azt hiszem. Ja, miket írok, elnézést, ma már nem szokás magyar szavakat használni! Humánerőforrás-menedzser, úgy kell mondani! :-(

Ma már nem személy a dolgozó, hanem erőforrás!

Elem, mint a mátrixban, csak itt nem robotgépek táplálkoznak belőlünk, hanem mi vagyunk a robotgépek, és egy kapzsi, szemét réteg szipolyoz ki minket.

Sosem fog ráállni az agyam erre a rendszerre.

Sajnos most a tetves jobboldal van hatalmon, és csak még rosszabb lesz. De a másik oldal sem fog kihalni soha, mindig lesznek emberek, akik utálják az intoleráns, kockafejű, rideg, igazságtalan, szemellenzős, régimódi jobboldali gondolkodást. És bár most rosszfelé megy, de az inga nem fog mindig ugyanabba az irányba kilengeni!

A baloldaliság élt, él, élni fog!