Szösszenet a plátói szerelemről

 A lét csak képzelet

•                                                  Út a semmibe
•  Kopár, szűk rés a völgy,
  benne tűlevelek nélküli fenyők,
  és gyümölcstelen almafák.
  Kár kár, varjú károg, keselyű nyekereg,
  madár száll ott, hol a madár sem jár.
  A szél kegyetlenül,s a letisztult kőfalak által felerősített viszhangal vállvetve
  támad, csontig hatol.
  Apró ösvény ,
  szinte kivehetetlen halad rendületlen,
  egyetlen irányba mehetsz, mész.
  Kőszilánkok hullanak fejére a magányos utazónak,
  ki arra jár.
  Mehet ő akár örokké is de végére sosem talál.

A nevetés mély forrású, mélyebb az emberi szívnél, mely szabadító erőként fakad fel a legválságosabb pillanatokban, és el tud söpörni minden gátat - erkölcsöt, vallást, hazát - amellyel a szegény, gyáva ember bástyázta körül magát, hogy biztonságban tengesse nyomorúságos kis életét.

A „szindroma”  kifejezés  különböző tünetekre utal,  amelyeknek oka ugyanaz. Ebben az esetben a szindromát  Harry F. Klinefelter  amerikai orvosról nevezték el, aki  az elsők között írta azt le az  1940-es években.  Nem minden lehetséges tünet van mindig jelen, de az okuk egyforma:  a tipikus  XY kromoszómapár helyett  van egy többlet  X kromoszóma  (XXY  vagy néha  XXXY).   Egyes kutatók az XXX kromoszóma-kombinációval rendelkezőket is ebbe a csoportba sorolják, s az érintettek közül  sokan nem is tartják magukat férfinek, hanem semleges, vagy éppen nőneműnek.  Az állapot oka a szülők pete és/vagy spermium-termelésének valamilyen rendellenessége, ám még nem tudjuk pontosan, hogy miért és hogyan történik ez.  Viszont:  az ilyen atipikus kromoszoma-kombinációval rendelkező férfiak közül sokaknál nem alakul ki a szindroma.  Nincsenek jellemző tüneteik,  s egész életükben nem is tudnak az extra  X-kromoszomájukról.  Ezért némileg kérdéses, hogy valóban  indokolt-e a  „Klinefelter szindroma” terminus.  Pontosabb lehetne egyszerűen  „XXY  férfiak”-ról beszélni.  Az ilyen férfiak rendszerint nemzésképtelenek.  Lehet valamilyen nyelvi fogyatékosságuk, s rendelkezhetnek az alábbi illusztrációban  összegzett testi jegyek közül néhánnyal  vagy valamennyivel.

A Klinefelter szindroma lehetséges testi jegyei:

Az utóbbi években kiderült, hogy a környezeti szennyezettség  okozta sok hím állat feminizálódását.  Például  az ipari kemikáliákkal érintkezésbe került halak és békák  a tavakban és folyókban  interszexuális állapotba kerültek, s így elvesztették nemzőképességüket.  Ennek eredményeként népességük  rohamosan csökkent.  A szóban forgó kemikáliák  elnevezése: „endocrine  disrupting  chemicals”  (EDC-k).  Amint az elnevezés mutatja,  tönkre teszik az olyan endokrin mirigyek működését, mint a petefészkek és herék,  vagyis megzavarnak lényeges hormonális folyamatokat.  Igy különböző testi problémákat okozhatnak, beleértve a nemi szervek atipikus alakulását.  E kurzus nem tud minden ilyen kemikáliát ismertetni, sem pedig  sokféle hatásukat felsorolni.  Mindenesetre még nem tisztázott  és további kutatásokat tesz szükségessé a tényleges vagy lehetséges szerepük az emberi interszexualitásban.  Viszont már kétségtelen bizonyos hormonális gyógyszerek szerepe, amelyeket  terhes nőknek írtak fel.  A fogamzás-gátlásban széles körben használt Progestin  az 50-es és 60-as években a vetélés megelőzésére is szolgált.  Erre a célra ugyan nem volt hatékony,  virilizáló hatása volt a női magzatokra.   Az újszülött lány nemi szerve igy valamennyire hasonlított a fiúkéra.  A  DES  (diethylstilbestrol) ,  az ösztrogén egy szintetikus formája az  1940-es évektől  az 1970-es évek kezdetéig  szintén a vetélés megelőzését szolgálta volna, ám ehelyett igen súlyos, váratlan hatásai voltak;  köztük az újszülött fiúk interszexuális állapota, a lányokra és az anyára nézve pedig fokozott egészség-károsodás.

Mindezek a megfigyelések ismét azt mutatják, hogy az interszexualitás fokozat kérdése és  igen sokféle oka lehet.  Ezért, minthogy minden eset különböző, minden interszexuálist  egyénileg kell vizsgálni és kezelni.  Ők  minden szempontból a többiekhez hasonló emberi jogokkal rendelkeznek. Bár statisztikailag kisebbségek, minden olyan privilégiumra jogosultak,  ami a többségnek magától értetődően jár.